Ezek pedig a férfiak nevei, kik mellettetek álljanak… Simontól Selumiél, Curisádáj fia… (4Mózes 1:5-6)
A Bámidbár hetiszakasz, Mózes negyedik könyvének nyitó szakasza hosszas felsorolással kezdődik. Név nevet követ, nemzetség nemzetséget. A lista elején olvassuk Selumiél ben Curisádáj nevét. A Bámidbár szakasszal kapcsolatban az ő alakját idézzük fel.
Az ügyetlen, kétbalkezes, szerencsétlen emberre azt mondják jiddisül, hogy „slemil”. A kifejezés egyes magyarázatok szerint talán éppen Selumiél nevéből származik. Selumiél ben Curisádáj Simon törzsének vezetője volt. Ez a törzs volt mind között a legszegényebb, és mivel Selumiél volt a törzs feje, őt azonosították a gazdaságilag rossz helyzetben levő emberekkel, vagyis a slemilekkel.
Emellett egy konkrét esethez is kapcsolják a nevét. Mózes negyedik könyvének későbbi fejezetében, a Pinchászban olvassuk, hogy:
És íme, egy férfiú Izrael fiai közül jött és vezette testvéreihez a midjáni nőt Mózes szeme láttára és Izrael fiai egész községének szeme láttára… Ezt látta Pinchász… és dárdát vett a kezébe… és átfedte mindkettőjüket, az izraelita férfit és a nőt a hasán. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között. Voltak pedig, akik meghaltak a csapás alatt: huszonnégyezren… A megölt izraelita férfiú neve pedig, aki megöletett a midjánita nővel, Zimri, Szálu fia, atyai házának fejedelme, Simon törzséből. A megölt midjánita nő neve pedig: Kozbi, Cúr lánya… (4Mózes 25:6-9; 14-15)
A tórai történeteket magyarázó és kiegészítő midrás (Bámidbár rábá) szerint „Zimrinek, a Pinchász által megölt vezérnek három neve volt: Zimri, Szálu fia; Saul, a kánaániak gyermeke; Selumiel, Curisádáj fia. Azért nevezték Zimrinek, mert a midjáni nővel való kapcsolata miatt olyan lett, mint egy romlott tojás”. Ha a „Zimri” név betűit összekeverjük, akkor a „muzár”, furcsa, rossz szót kapjuk. Azért nevezték Szálu fiának, mert „bűne bepiszkolta őt és aláásta családjának hírnevét. Azért volt a neve Saul, mert átengedte magát a bűnnek. Azért hívták a kánaániak gyermekének, mert olyan kicsapongó erkölcstelenséggel viselkedett, mint egy kánaáni. És mi volt a neve? Selumiel ben Curisádáj volt a neve”.
Egy magyarázat szerint a zsidók azért menekülhettek meg Egyiptomból, mert megtartották a nyelvüket, az öltözködésüket és a zsidó neveiket. Ha ezeket a dolgokat megváltoztatták volna, egyiptomira cserélték volna, akkor a nép visszavonhatatlanul beolvadt volna az egyiptomiak közé és maga az Örökkévaló sem tudta volna kimenteni őket a szolgaság földjéről.
Azt mondják, Zimri tökéletesen igaz emberként viselkedett korábban, ahogy a neve is mutatja: Slumiel – Isten békéje és Curisádáj – az Örökkévaló a szirtem. Ám idővel egyre inkább belesüllyedt az erkölcstelenségbe, midjáni és moávi nőkkel vétkezett, másokat is bűnre csábított és végül eldobta mind a saját, mind pedig apja nevét, hiszen mindkettőben szerepelt Isten neve. Így aztán felvette a Saul, a kánaániak gyermeke nevet, ám a zsidók csak úgy nevezték: Zimri ben Szálu. Az első „slemil”: meggondolatlanul, bután, sőt, sötét szándékoktól vezérelve cselekszik.
Selumiél, bár szegény volt, törzsének elismert vezetőjeként élt. Nevében kétszeresen hordozta Istent, követte a tórai törvényeket és rengeteg jó cselekedetet hajtott végre. Ám bűnbe keveredett és még saját és apja nevét is megváltoztatta ahhoz, hogy bűnös útját könnyebben folytathassa. Bűnöket követett el és másokat is erre biztatott, míg végük 24 ezer ember haláláért – köztük volt ő maga is – vált felelőssé.
