Kevesen tudják, de Tony Curtis magyar zsidó bevándorló család gyermekeként látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban.
Tony Curtis filmsztár generációk számára marad örökké emlékezetes a Van, aki forrón szereti vagy a Spartacus című filmekből. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy egy szegény, magyar zsidó bevándorló család gyermekeként indult New Yorkból. És bár Hollywood végül új nevet, új arcot és új életet adott neki, a gyökereihez való kötődést soha nem tudta és valószínűleg nem is akarta levetkőzni.
Egy mátészalkai zsidó család öröksége
Tony Curtis apai ágon régi mátészalkai családból származott. Édesapja, Schwarcz Manó 1904-ben született Mátészalkán, a Kossuth utcában, ott, ahol a város zsinagógája is áll. A család története azonban hamarosan egy sokak által ismert, mégis mindig megrendítő 20. századi sorsfordulatot vett.
Schwarcz Manó szüleivel, Schwarcz Viktorral és Taub Rózával együtt 1921-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Amerikában új névvel – Emanuel Schwartz – új életet kezdett.
Tony Curtis édesanyja, Klein Ilona szintén 1904-ben született, a felvidéki Valkóban. Szülei, Klein Izidor és Grünwald Matilda szintén annak a közép-európai zsidó világnak a részei voltak, amelyet a történelem később szinte teljesen elsodort.
Bernard Schwartzból lett Tony Curtis
A későbbi filmsztár Bernard Schwartz néven látta meg a napvilágot New Yorkban. Gyerekkorát mélyszegénységben töltötte, tele nélkülözéssel és nehézségekkel. Később maga is sokat mesélt arról, milyen kemény volt bevándorló zsidó családban felnőni Amerikában.
A második világháborúban katonaként szolgált, majd a G.I. Bill segítségével színészetet tanult. Jóképűsége, ösztönös kisugárzása és különleges humora hamar felkeltette Hollywood figyelmét.
A stúdiófőnökök azonban úgy vélték, Bernard Schwartz névvel nem lehet igazi filmsztár. Így született meg Tony Curtis: az amerikai álom tökéletesre formált változata.
A csillogás mögött mély válságok húzódtak
Karrierje évtizedeken át ívelt felfelé. Volt idő, amikor Hollywood egyik legnagyobb sztárjának számított, mégis többször került mélypontra: alkoholizmussal, depresszióval és szakmai hullámvölgyekkel küzdött.
Ám mindig képes volt újrakezdeni. Ahogy egyszer fogalmazott hatvanévesen:
„Nem akarok úgy megöregedni, mint egy idős zsidó úr, aki egy padon ülve botjára támaszkodik. Rengeteg dolgom van még az életben.”
És valóban volt. Élete későbbi szakaszában az írás és a festészet felé fordult, képei komoly összegekért keltek el, könyveket írt, és egyre nyitottabban kezdett beszélni zsidó identitásáról is.
Visszatalált a zsidó gyökereihez
A Las Vegas-i zsidó közösség tagjai nem csupán világsztárként emlékeznek rá, hanem arra a kedves, cowboykalapos idős emberre is, aki örömmel vett részt hanukai ünnepségeken.
Mendy Harlig rabbi rendszeresen látogatta őt: vitt neki mézes süteményt ros hásánára, maceszt pészach előtt, vagy egyszerűen csak beszélgettek. Curtis örömmel kapcsolódott be a vallási hagyományokba, mezuzát helyeztek otthonára, és tfilint is tett.
A rabbi szerint Tony Curtis sokat beszélt gyerekkoráról, a szegénységről és azokról a nehézségekről, amelyeket fiatalon kellett leküzdenie. Talán éppen ezért lett számára egyre fontosabb az identitása és a múltja az évek múlásával.
Felmenői hazáját sem felejtette el
Különösen megható, hogy Tony Curtis nem feledkezett meg magyar gyökereiről sem. Támogatta a budapesti Dohány utcai zsinagóga felújítását az 1990-es években, ezzel is jelezve: a múlt, amelyből családja érkezett, számára mindig fontos maradt.
Mátészalkára kétszer is, 1985-ben és 1988-ban is ellátogatott, ahol apja, nagyszülei és dédszülei nyomait kutatta.
Több volt ő egyszerű filmsztárnál. Tony Curtis egy darab magyar és közép-európai történelem is volt, csupán éppen Hollywood fényében.
Borítókép: Les annees Sauvages/The Rawhide Years. 1955. Real Rudolph Mate. Tony Curtis. Collection Christophel © Universal International Pictures Universal International Pictures / Collection ChristopheL via AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.