114 éve pesti zsidó polgárcsaládban született Hegedüs Géza, a 20. századi magyar irodalom sokoldalú, mégis gyakran alulértékelt alakja.
Kevés olyan szerzőt találunk a magyar kultúrtörténetben, aki annyira otthonosan mozgott volna a műfajok és tudományterületek között, mint Hegedüs Géza. Író, költő, kritikus, történész és tanár volt egyszerre, egy olyan intellektuel, aki nemcsak alkotott, hanem értelmezte is a világot maga körül.
Egy élet a magyar kultúra szolgálatában
Hegedüs Géza 1912. május 14-én született Budapesten, de identitásában mindig is meghatározó maradt Nagyvárad szellemi közege. Polgári zsidó családból érkezett, édesapja Hegedüs Andor kereskedelmi utazó, édesanyja Sonnenfeld Dóra. Apja Hirschl családnevüket magyarosította Hegedüsre.
Már korán a tudomány és az irodalom felé fordult: a Markó utcai főgimnázium után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi, majd történelmi és irodalmi diplomát.
A harmincas évek végén ügyvédjelöltként dolgozott, de hamar világossá vált, hogy valódi terepe a szellemi élet. Az Anonymus Könyvkiadónál töltött évek során nemcsak szerkesztőként, hanem irodalmi irányítóként is jelentős hatást gyakorolt a korszak könyvkiadására.
Hegedüs Géza szüleit megölték a holokausztban
A vészkorszakra, majd a felszabadulására így emlékezett vissza:
„[…] elvittek katonának, munkaszolgálatra. Internáltak, deportáltak, a szüleimet megölték. Kétezer-hétszáz kilométert gyalogoltam Voronyezstől, hogy elvigyenek a klöschi, mauthauseni, gunskircheni koncentrációs táborokba. 1945 májusában nem volt türelmem kivárni a vonatok indulását. Újra nekivágtam gyalog, hogy hazatérjek, úgy gondoltam, mit nekem ezek után az a négyszáz kilométer! Nyolcvannégy kilóval indultam, negyvennyolc kilóson értem haza.”
Amikor 80 éves korában arról kérdezték, hogy hogyan élte túl ezt a sok szörnyűséget, akkor azt mondta:
„A felsőbb hatalmak vigyáztak rám.”
A háború utáni kulturális építkezés
A második világháborút követően Hegedüs Géza szinte azonnal bekapcsolódott az újjáépülő magyar kulturális életbe. Tanított, szerkesztett, és meghatározó intézményekben vállalt szerepet: hosszú éveken át vezette a Színház- és Filmművészeti Főiskola művészetelméleti tanszékét.
Dolgozott a városházán, oktatott egyetemen, és több lapnál is vezető szerepet töltött be. Rövid ideig a Magvető Könyvkiadó igazgatójaként is tevékenykedett, hozzájárulva a korszak irodalmi arculatának formálásához.
Az író, aki történetekben gondolkodott
Műveiben elsősorban a kultúrtörténeti regény és a dráma műfajában alkotott maradandót. Hegedüs Géza írásai nemcsak történeteket mesélnek, hanem korszakokat idéznek meg, olyan részletességgel és műveltséggel, amely mögött enciklopédikus tudás állt.
Háromszoros József Attila-díjasként munkássága hivatalosan is elismert volt, mégis, ma inkább a beavatott olvasók fedezik fel újra. Talán azért, mert Hegedüs Géza nem a könnyen fogyasztható irodalom képviselője volt, hanem a gondolkodásra késztető, összetett műveké.
1999-ben hunyt el Budapesten, de szellemi öröksége tovább él a magyar irodalomban és kultúrtörténetben.
Forrás: Győri Illés György, „A nyolcvannégy éves Hegedüs Géza új regényt írt”, Typographia, 1996. 128. évf. 4. szám, 4. old.
Borítókép: Fortepan / Hunyady József.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.