Zsinagógai kérdések, amik még a rabbit is zavarba hozhatják
Amikor a Tóra közben megáll az olvasás – mit tegyen a rabbi?
Mit tesz a rabbi, ha a Tóra-olvasás közben hibázik a felhívott személy, és 500 ember nézi, mit dönt? Honnan tudja egy közösség, hogy épp milyen háftárát kell mondani? Mi történik, ha valaki rossz helyre teszi a tfilint – és ezt mások követendő példaként látják?
Ezekről a zavarba ejtő helyzetekről beszélt legutóbbi előadásában Oberlander Báruch rabbi, hangsúlyozva: „Ezek nem elméleti kérdések – a valóságban történtek meg, és gyors választ kívántak. És ilyenkor nincs idő könyvet lapozni.”
Tóraolvasás hibákkal – miért pont ezt kérdezik a rabbi vizsgán?
Az előadást egy tanulságos történettel indította: egy fiatal rabbinövendék vizsgázni ment a zseniális ros jesivához, Joszef Rosin rabbihoz (a híres „Gáon miDwinsk”-hez). A kérdések nem filozófiai mélységekről szóltak, hanem egészen „hétköznapi” zsinagógai hibákról: mit kell tenni, ha rossz embert hívnak fel a Tórához, vagy hibásan olvassák a szöveget?
A fiatal rabbi értetlenkedett: „Miért nem kérdezett tőlem valami nehezebbet?”
A válasz: „Ha otthon vagy, és valaki kérdez, akkor megnézed a Súlchán Áruchban. De ha a zsinagógában, 500 ember szeme láttára történik a hiba – akkor nincs idő keresgélni. Ott és akkor kell tudni válaszolni. Ezek a kérdések nem egyszerűek – hanem sürgősek.”
Tfilin: hajvonal alatt vagy fölött?
Az első gyakorlati kérdés: hová kell helyezni a fejre való tfilint? A Tóra azt írja: „homloköd díszéül szemeid közé.” A rabbi rámutatott: ezt sokan félreértik.
„A tfilin nem a szemöldök és az orrgyök közé kerül, hanem a szemek közti vonalban, de csak ott, ahol még nő haj. Nem lehet a homlok csupasz részére tenni.”
Sajnos egy videóban egy ismert vallási vezető a „hajvonal alá” helyezte a tfilint, tévesen. „Ez nem apróság. A helytelenül viselt tfilin akár érvénytelen is lehet – mintha fel sem tette volna az illető.”
Mi a teendő, ha valaki elrontja az áldást?
A következő kérdés: mi történik, ha valakit felhívnak a Tórához, de az illető kihagyja a közösséget felszólító mondatot („Bárchu et Hásém hámvorách”), és rögtön az áldással kezd? Az ösztönös reakció sokszor az, hogy visszaszólnak neki: „nem, nem, előbb mondjad a Bárchut!” – és az illető visszateker, újrakezdi.
Csakhogy közben már kimondta az Isten nevét („Átá Hásém Elokeinu…”) – ami így „hiába kimondott névnek” számít, ez pedig súlyos bibliai tilalom. Mit tegyünk?
A rabbi válasza: „Ha már kimondta az áldás első részét, akkor folytatni kell. A közösséget utólag lehet felszólítani az áldásra – és így minden micva teljesül, sorrendtől függetlenül. De nem szabad visszatekerni az elejére, mert akkor az Isten nevét mondta volna ki feleslegesen.”
Elrontott háftára: mondani kell újra?
A harmadik téma a háftárá (prófétai szakasz) kérdése. Mi van, ha valaki rossz háftárát mond el? Például, ha Rós Chodes, újhold ünnepe következik, más háftára jár, mint az év többi részében. Csakhogy ezekre az időszakokra – különösen az Elul hónap környékén – más rendkívüli olvasmányok is előírtak, mint például a „hét vigasztaló háftárája” Tisá beÁv után.
Mi történik, ha a rabbi vagy az olvasó rossz háftárát mond – például a Rós Chodes-it, amikor vigasztalót kellett volna?
A válasz a Haláchából: „A helyes háftárát utólag újra el kell mondani – de áldás nélkül.” Mert bár a tartalom nem pontos, de a már elmondott áldások miatt nem ismételhetők meg a nevek.
„Ezért fontos, hogy minden zsinagógában legyen kéznél egy pontos naptár, amely tartalmazza a heti háftárák rendjét, beleértve az eltéréseket is” – tette hozzá a rabbi.
Ne vitatkozzunk – legyen pontos naptár
A rabbi zárásként megjegyezte: gyakran tapasztal vitákat, hogy melyik háftárát kell mondani. Régen is így volt: „Ez a szokás – hogy vitatkozunk – sajnos sok helyen évszázados hagyomány” – jegyezte meg humorral.
Ezért is javasolja, hogy minden közösség rendelkezzen egy hivatalos, jól dokumentált háftárá-naptárral, amely a magyarországi askenáz és haszid hagyományokat figyelembe véve ad iránymutatást.
Végezetül: mit tanulunk ebből?
A zsinagógai élet nem csak szép dalokból és közösségi élményből áll – hanem sokszor pillanatok alatt meghozandó döntésekből. Az, hogy valaki tud-e gyorsan és helyesen dönteni, sokszor nem is azon múlik, hogy mennyit tud, hanem hogy hol és mikor kell dönteni.
„Otthon lehet lapozni a könyvekben. De a zsinagógában a rabbi nem lapoz – hanem dönt. Ezért ezek a kérdések nemcsak fontosak, hanem éles helyzetek is.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
