A sötétség, amely több volt fényhiánynál
Lead: Oberlander Báruch rabbi az egyiptomi tíz csapásról szóló sorozat újabb alkalmán a sötétség csapásának kevésbé ismert részleteit bontotta ki. A tanításból nemcsak az derült ki, hány napig tartott valójában ez a csapás, hanem az is, hogy a Tóra és a klasszikus kommentárok szerint egészen különleges, tapintható sötétségről volt szó.
A sötétség csapása első olvasásra talán egyszerűbbnek tűnik, mint a vér, a jégeső vagy a sáskajárás. Oberlander Báruch rabbi azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen ez a csapás vet fel feltűnően sok kérdést. A Tóra rövid leírása mögött egész sor kommentár próbálja megérteni, mi történt valójában Egyiptomban.
Az egyik ilyen kérdés rögtön az időtartamra vonatkozik. A Tóra három nap sötétségről beszél, majd újabb három napról, amikor az emberek már mozdulni sem tudtak. Ez összesen hat nap, miközben a hagyomány szerint a csapások rendszerint hét napig tartottak. A rabbi több magyarázatot is idézett: van olyan vélemény, amely szerint a hetedik nap a Vörös-tengernél jelent meg újra sötétség formájában, mások szerint a csapás utolsó napján a sötétség fokozatosan oszlott fel, ezért nem számít teljes napnak.
Kétféle sötétség
A magyarázatok egy része abból indul ki, hogy nem egyforma sötétségről volt szó. Az első három nap még „csak” fényhiány volt, a második három nap viszont már olyan sűrű sötétség, amely megbénította az embert. Ezért mondja a Tóra, hogy a sötétség „tapintható” volt.
Rási nyomán a rabbi kiemelte: ez nem pusztán képes beszéd. A kommentárok valóban úgy értik, hogy a sötétségnek valóságos „sűrűsége” volt. Nem egyszerűen nem láttak az egyiptomiak, hanem rájuk nehezedett valami, ami miatt megmozdulni sem tudtak.
Ebből következik egy másik kérdés is: ha ez valóban ilyen sötét volt, miért nem gyújtottak gyertyát? Egyes kommentátorok szerint azért, mert a sötétség nem engedte át a fényt, mások szerint az első három napban még lehetett volna világítani, a második három nap bénultsága viszont már ezt is lehetetlenné tette.
Mikor jött a csapás?
A rabbi részletesen végigvette azt is, hogy vajon nappal vagy éjszaka kezdődött-e a csapás. Van olyan magyarázat, amely szerint az éjszaka végén maradt meg a sötétség, vagyis a hajnal helyett jött a csapás. Mások szerint épp ellenkezőleg: már felkelt a nap, és csak utána borult újra sötétség Egyiptomra. Ennek tétje nem pusztán időrendi kérdés: a kommentárok ebből próbálják megérteni, mennyire volt ez természetfölötti beavatkozás, és mennyire volt „csak” a megszokott rend felfüggesztése.
Miért volt szükség a sötétségre?
Oberlander rabbi emlékeztetett arra a midrási magyarázatra is, amely szerint a sötétség idején haltak meg azok a zsidók, akik nem akarták elhagyni Egyiptomot. A csapás egyik célja ezért az volt, hogy az egyiptomiak ne lássák ezt, és ne mondhassák: Izrael fiai is ugyanúgy sújtva lettek.
A másik ismert magyarázat szerint a sötétség arra adott alkalmat, hogy a zsidók körülnézzenek az egyiptomi házakban, és lássák, milyen értékek vannak ott. Később, amikor az egyiptomiaktól ezüstöt és aranyat kértek, pontosan tudták, mit és honnan kérjenek. A rabbi több kommentárt is idézett arról, miként fér meg egymás mellett ez a két magyarázat: az első napok a temetéssel, a következő napok a házak bejárásával teltek.
Sötétség vagy túl erős fény?
A tanítás egyik legizgalmasabb része az volt, amikor a rabbi bemutatta azt a gondolatot: talán nem is „egyszerű” sötétség borult Egyiptomra. Néhány kommentár szerint olyan erős isteni fény jelent meg, amelyet az egyiptomiak nem tudtak elviselni, ezért számukra ez sötétségként jelent meg. Izrael fiainak viszont világosságuk volt.
Ez a megközelítés különösen szépen magyarázza a Tóra mondatát: „De Izrael minden gyermekének világosság volt otthonában.” Ugyanabban a térben az egyik fél sötétséget, a másik világosságot tapasztalt. A csapás tehát nemcsak büntetés volt, hanem éles különbségtétel is Egyiptom és Izrael között.
A fáraó és a tárgyalás kérdése
A rabbi kitért arra is, hogyan lehetséges, hogy a fáraó a legsúlyosabb sötétség idején mégis hívatni tudta Mózest. Erre is több válasz létezik. Van, aki szerint csak a csapás elmúltával tárgyalt vele, mások szerint még az első három napban történt a hívás, amikor ugyan sötét volt, de mozogni még lehetett. Megint más magyarázat szerint a zsidók közül voltak olyanok, akik közvetíteni tudtak a fáraó és Mózes között.
A részletekben itt sem csak történeti kíváncsiság rejlik. Oberlander Báruch rabbi előadásából az is kiderült: a kommentárok számára a sötétség csapása nem pusztán egy újabb csapás a tízből, hanem egy olyan esemény, amelyben ítélet, elrejtés, kiválasztás és előkészület egyszerre volt jelen.
A sorozat folytatásából várhatóan még tovább mélyül ez a kép. Már most látszik azonban, hogy a sötétség csapása a Tóra egyik legösszetettebb jelenete: olyan sötétség, amely nemcsak az egyiptomiakat bénította meg, hanem a szöveg olvasóját is megállásra készteti.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
