Hanukai gyújtás nem otthon tartózkodóknak és a munkaszolgálat idején (2)
A mai téma egy olyan kérdés, amellyel már foglalkoztunk néhány héttel ezelőtt, de most egy új megvilágításban szeretném újra végiggondolni. A címe: Hanukai gyújtás nem otthon tartózkodóknak, illetve a munkaszolgálat idején.
Engem különösen foglalkoztatnak azok a haláchikus kérdések, amelyek a holokauszt idején merültek fel. Ezek közül sok olyan probléma volt, amelyre korábban – szó szerint a Szináj óta – nem kellett választ adni. A rabbiknak könyvek nélkül, embertelen körülmények között kellett dönteniük, miközben a micvák megtartására törekedtek. Ez a halacha egyik legmélyebb és legmegrázóbb területe.
A pápai rabbi története
Az alapul szolgáló történetet Oberlander Chájim rabbi könyvében olvastam, amely a mesteremről, Grünwald József pápai rabbiról szól. 1943–44 telén, Hanuka idején – ez volt az utolsó Hanuka a deportálások előtt – sok fiatal férfi már munkaszolgálatban volt, távol az otthonától, feleségétől, családjától.
A történet szerint a pápai rabbi előkészítette a hanukai menórát: olajat töltött bele, kanócokat készített. Mielőtt meggyújtotta volna, azt mondta a sameszének, az otthon vele élő tanítványnak (a „bochernek”), hogy emelje fel a menórát, és adja át jelképesen az olajat mindazok számára, akik munkaszolgálatban vannak. A rabbi ezzel azt akarta elérni, hogy amikor ő meggyújtja a hanukai lángokat, ne csak saját maga, hanem a távollévő tanítványai nevében is teljesítse a micvát.
A haláchikus alap: betársulás az olajban
Ennek az alapja a Talmudban és a Sulchán Áruchban (Orách Chájim 677:1) található. A halacha kimondja:
ha valaki vendég egy házban, de nem számít teljes jogú háztartástagnak (például külön étkezik), akkor nem teljesíti automatikusan a hanukai gyertyagyújtás micváját a házigazda gyújtásával. A megoldás: ad egy kis pénzt, amellyel részesedik az olajban, és így a gyújtás az ő nevében is történik.
Ez a gondolat azon alapul, hogy „záchin leádám seló befánáv” – jó dolgot meg lehet szerezni valakinek a tudta és jelenléte nélkül is. Ha a gyújtás az ő érdekét szolgálja, a halacha ezt elfogadja.
A hanukai gyújtás három szintje
A Talmud (Sábát 21b) három szintet különböztet meg:
-
Alapszint (nir is uvejtó) – az egész háztartás nevében egyetlen gyertya ég minden este.
-
Mehadrin – minden háztartástag külön gyújt egy gyertyát.
-
Mehadrin min hamehadrin – mindenki gyújt, és minden este eggyel többet.
Az askenáz szokás szerint a férfiak külön gyújtanak, de férj és feleség egy egységet alkot, ezért nem gyújtanak külön.
Mi a helyzet, ha valaki nincs otthon?
Ha egy férfinak van felesége, aki otthon gyújt, akkor haláchikusan ő is teljesítette a micvát, még akkor is, ha több száz kilométerre van. Ugyanakkor a Rámá megjegyzi: ha valaki szeretné, szép dolog, hogy mégis külön gyújtson azon a helyen, ahol tartózkodik – ez már nem kötelezettség, hanem micva-szépség.
Van egy további vélemény is: ha valaki olyan helyen van, ahol egyáltalán nem lát hanukai lángot, akkor még akkor is gyújtania kell, ha otthon a felesége gyújt érte, hogy el tudja mondani az áldást a csodára.
A munkaszolgálatosok esete
A munkaszolgálatban lévők többségének nem volt reális lehetősége gyertyát gyújtani. Sokuk házas volt – az ő esetükben a feleségük otthoni gyújtása biztosította az alapszintű micvát. Mások viszont fiatal, nőtlen bocherek voltak, akik legfeljebb az apjuk gyújtásával teljesítették a micvát, de nem a magasabb, „szebb” szinten.
Itt válik érthetővé a pápai rabbi cselekedete:
– az alapmicvát ezek a fiatalok otthonról, a család révén teljesítették;
– a mehadrin szintet viszont nem tudták elérni, mert nem gyújthattak személyesen;
– a rabbi gyújtásába való betársulás lehetőséget adott arra, hogy legalább ezen a magasabb szinten kapcsolódjanak be a micvába.
Így a gyújtás kettévált:
– az alapszintet az otthoni család biztosította,
– a micva „szépségét” pedig a pápai rabbi gyújtása tette lehetővé számukra.
Tanulság
Ez az eset kivételes példája annak, hogyan működik a halacha élő valóságban: mérlegel, árnyal, különbséget tesz alapszint és micva-szépség között, és emberi érzékenységgel keresi a lehetőséget arra, hogy a legnehezebb körülmények között is kapcsolódni lehessen a micvákhoz.
Ez nem puszta idézetek kérdése, hanem elmélyült gondolkodás, érvelés és újraértelmezés. Éppen ezért érzem úgy, hogy a halacha valódi művelése nem mechanikus folyamat, hanem mélyen emberi szellemi munka.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
