A magyar rabbinikus sajtó elfeledett világa
Oberlander Báruch Rabbi előadása a 20. századi magyarországi rabbinikus folyóiratok különleges világába vezet. Ezek a vékony, havonta kétszer megjelenő füzetek a Tóra-tudósok, rabbik, dájánok és tanult baleboszok élő fórumai voltak. Hasábjaikon háláchikus kérdések, talmudi magyarázatok, viták, válaszok és cáfolatok jelentek meg. A lapok mára történeti forrásokká váltak: sok olyan tudós zsidó ember hangját őrzik, akinek más írása nem maradt fenn.
Hogyan működött egy rabbinikus folyóirat?
A rabbinikus folyóirat általában 10–20 oldalas füzet volt, amely zsidó naptár szerint havonta kétszer jelent meg: a hónap elején és közepén. Több szerző írt bele, a lap pedig főként előfizetésekből élt. Előfizetői között rabbik, jesivát végzett tudós emberek, vallásos közösségi tagok és Tóra iránt érdeklődő olvasók voltak.
A bevételt kisebb hirdetések egészítették ki. Ezek gyakran jókívánságok voltak eljegyzés vagy más családi esemény alkalmából, esetleg újonnan megjelent vallási könyvek reklámjai. Oberlander Rabbi feltételezi, hogy egyes szerzők, főleg külföldről, támogatással is segíthették a lapokat, bár erről hivatalos adat ritkán maradt fenn.
A cikkekért általában nem fizettek. A publikálás önmagában is érték volt: a szerzők részt vettek a Tóra közös tanulásában, kérdéseket vetettek fel, válaszoltak egymásnak, és továbbvitték a háláchikus gondolkodás élő láncolatát.
Tel Talpiot: a leghosszabb életű lap
A legismertebb magyarországi rabbinikus folyóirat a Vácon megjelent Tel Talpiot volt. 1892 nyarán indult, és 1938-ig, 45 évfolyamon át működött. Megszűnését a zsidótörvények és a hatósági engedély megtagadása okozta.
Főszerkesztője Katzburg Dávid Cvi volt, aki elsősorban kiadóként vitte a lapot. A tartalmi tekintélyt a váci rabbi, Zilberstein Sáje adta. Ő ellenőrizte a vallási anyagot, jegyzetelt, válaszolt, kiegészített. Mivel kéziratainak nagy része a háború alatt elpusztult, a Tel Talpiotban megjelent írásai különösen értékesek. Ezekből később responsumkötetek is összeálltak.
A lap egyik sajátossága az interaktivitás volt. Egy-egy cikkre a következő számokban válaszok, ellenvetések, kiegészítések érkeztek. A folyóirat így nem lezárt tanulmányok gyűjteménye volt, hanem élő bét midrás nyomtatott formában.
Bonyhád, Szatmár és a többi központ
A másik nagy jelentőségű lap a bonyhádi Leket Joszéf volt, amely 1899-től 1917-ig, 19 évfolyamon át jelent meg. Szerkesztője Schwarz József volt, a tartalmi háttérben pedig a bonyhádi rabbi, Deutsch Eliezer működött, akinek responsumai több kötetben is megjelentek.
Szatmárnémetiben két fontos lap is működött. Az Ohel Jichák 1903-tól 1914-ig jelent meg, szerkesztője Klein Jichák volt, aki a status quo közösséghez kötődött. Ez különleges helyzetet teremtett, mert az ortodox rabbik nagy része tartózkodott attól, hogy status quo rabbinikus folyóiratban publikáljon. A lap így jelentős részben külföldi szerzőkre és olvasókra támaszkodott.
A Beit Vaád Lacháchámim 1922 és 1933 között jelent meg, szintén Szatmárnémetiben. Kezdetben Grünwald Dávid szatmári rabbi nevével és tekintélyével kapcsolódott hozzá, bár később bizonyos harcosabb hangvétele miatt eltávolodott tőle.
Rabbik és baleboszok közös fóruma
Ezekben a lapokban nem kizárólag rabbik publikáltak. Sok olyan balebosz is írt, aki fiatalon jesivában tanult, később világi munkát végzett, de a Tóra-tanulást egész életében folytatta.
Ez különös történeti értéket ad a folyóiratoknak. A holokausztban elpusztult közösségek sok tanult tagjáról alig maradt más nyom. A rabbinikus lapokban közölt rövid talmudi jegyzeteik, háláchikus felvetéseik, vitacikkeik ma emléket állítanak nekik.
Oberlander Rabbi kiemeli: sok háború után megjelent könyvben találunk olyan írásokat, amelyeket ezekből a régi folyóiratokból mentettek át. Ami egykor kétheti vitaanyag volt, később egy-egy rabbi életművének megmaradt darabja lett.
Viták, technológia és aktuális kérdések
A folyóiratok gyakran foglalkoztak új jelenségekkel. Modern technológiai kérdések, orvosi lehetőségek, közösségi viták jelentek meg bennük. A szerzők felvetettek egy problémát, mások válaszoltak rá, majd újabb cáfolatok és pontosítások követték egymást.
Oberlander Rabbi külön érdekességként említi a méhátültetés kérdését. A tudományban csak jóval később vált ténylegesen aktuálissá, de a 20. század eleji rabbinikus lapok már foglalkoztak vele, mert téves hírek alapján azt hitték, ilyen beavatkozás már megtörtént. A félreértés mégis hasznos háláchikus gondolkodást indított el.
A Mizrachi-vita és a lapok hangja
A Tel Talpiot történetében jelentős fordulat volt a vallásos cionizmus, a Mizrachi mozgalom megítélése. Katzburg rabbi kezdetben kedvezőbb hangú írásokat is közölt róla, Zilberstein rabbi azonban erősen ellenezte a mozgalmat. Később több rabbi aláírásával elítélő felhívás jelent meg, és ettől kezdve a lap már nem adott helyet dicsérő hangnak a vallásos cionizmusról.
Ez jól mutatja, hogy a rabbinikus folyóiratok nemcsak tanulmányokat közöltek, hanem a kor vallási közéleti vitáit is tükrözték. A hangvétel lapról lapra eltért: volt tárgyilagosabb, vitázóbb, harcosabb és tudományosabb irány is.
A digitalizálás új élete
A régi folyóiratok ma új korszakba léptek. A beszkennelés, digitális könyvtárak és online adatbázisok révén olyan anyagok váltak hozzáférhetővé, amelyek korábban csak ritka könyvtárakban vagy magángyűjteményekben voltak megtalálhatók.
A Tel Talpiothoz már 1968-ban készült szerzői index, majd Katzburg professzor, a főszerkesztő unokája témák szerinti mutatót is összeállított. A Leket Joszéf reprintben is megjelent. Más lapoknál a digitalizálás pótolja azt, amit a régi világban csak hosszú könyvtári kutatással lehetett elérni.
Nyomtatott bét midrás
Oberlander Báruch Rabbi személyes példával is zárja a történetet: 2000-ben maga is indított egy pesti rabbinikus folyóiratot Tel Talpiot címmel, a régi nagy előd emlékét követve. Csak két szám jelent meg, de a szándék ugyanaz volt: élő Tóra-vita, responsum, tanulmány és közös tanulás.
A 20. századi magyar rabbinikus folyóiratok világa ezért nem csupán sajtótörténeti érdekesség. Ezek a lapok a magyar zsidó tanulás, vitakultúra és háláchikus gondolkodás nyomtatott emlékei. Lapjaikon keresztül ma is hallani lehet egy eltűnt világ hangját: rabbikét, dájánokét, jesivát végzett baleboszokét, akik kérdeztek, válaszoltak, vitatkoztak, és ezzel továbbadták a Tóra fényét.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
