A második esély ünnepe a házasságban
Áv hó 15-e a zsidó hagyomány egyik legörömtelibb napja, amely a pártalálás, az egység és az újrakezdés lehetőségét hordozza. Oberlander Báruch Rabbi tanítása szerint ez a nap a házasságban élők számára is üzenetet ad: a szeretet akkor marad élő, ha tisztelet, figyelem és a másik ember számára biztosított tér kíséri.
Szeretet és tisztelet együtt
Maimonidész a házassági kapcsolat alapjáról így ír: „Az ember jobban tisztelje a feleségét, mint saját magát, és úgy szeresse őt, mint önmagát.” Oberlander Rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy a tisztelet kerül előre.
A szeretet közelséget teremt, a tisztelet pedig megőrzi a másik személyiségét, véleményét és szabadságát. Egy kapcsolatban mindkét félnek szüksége van saját térre, arra az érzésre, hogy meghallják, komolyan veszik, és nem akarják minden mozdulatát irányítani.
A túl sok megjegyzés és állandó javítás gyakran szeretetből indul. Az egyik fél segíteni akar, formálni szeretné a másikat. A következmény mégis fájdalmas lehet: a másik azt érzi, hogy nem fogadják el, és elveszik tőle saját helyét a kapcsolatban.
Áv 15-e és Jeruzsálem lányai
A Talmud szerint Izraelnek nem voltak nagyobb örömnapjai Jom kipurnál és Áv hó 15-énél. Jeruzsálem lányai kölcsönkapott fehér ruhában mentek ki a szőlőkbe, hogy senki ne szégyenkezzen anyagi helyzete miatt. Ott táncoltak, és arra kérték a fiúkat, hogy választásuknál az istenfélelmet és a családi értékeket tartsák szem előtt.
Ez a szokás különösen azoknak adott lehetőséget, akik számára a házasságkötés más úton nehezebben alakult. Áv 15-e ezért a második esély ünnepévé is vált.
A nap történetéhez több, a zsidó nép egységét erősítő esemény kapcsolódik. Ekkor engedélyezték újra a törzsek közötti házasságot, visszafogadták Benjamin törzsét, és megszüntették azokat az útzárakat, amelyek akadályozták a Jeruzsálembe tartó zarándokokat. Az egység helyreállítása adja a nap különleges örömét.
Amikor a szeretet túl szorossá válik
Rabbi Akiva tanítványainak története jól mutatja, hogy a szeretet önmagában kevés lehet. A hagyomány szerint azért érte őket tragédia, mert nem adták meg egymásnak a kellő tiszteletet.
A Rebbe magyarázata szerint mindegyik tanítvány szerette társát, és azt akarta, hogy ő is ugyanúgy értse Rabbi Akiva tanítását. Saját nézőpontját olyan erősen képviselte, hogy közben nem hagyott helyet a másik felfogásának.
A házasságban ugyanez a veszély jelenhet meg. Az ember úgy érzi, hogy jobban tudja, mi jó a társának, ezért megpróbálja ráerőltetni saját elképzeléseit. A tisztelet azt jelenti, hogy a másik embernek joga van saját gondolataihoz, ritmusához és döntéseihez.
Kritika csak szeretetből
A Midrás felteszi a kérdést: miért Mózes mondta el Izraelnek a feddő szavakat, miközben Bilám áldotta őket? A válasz szerint Mózes feddése elfogadható volt, mert egész életével bizonyította szeretetét.
Rási azt tanítja, hogy Mózes negyven évig várt az intéssel. Előbb vezette a népet, harcolt érte, gondoskodott róla, majd a vándorlás végén beszélt a hibákról. A kritika akkor ér célba, ha mögötte hosszú időn át megtapasztalt szeretet áll.
A házastársi kapcsolatban is ez a sorrend ad biztonságot. A társ érezze naponta, hogy fontos, értékes és szerethető. Az ilyen kapcsolat elbírja az őszinte és tapintatos észrevételeket is.
A tisztelet apró gesztusai
Oberlander Rabbi felidézi a Lubavicsi Rebbe és a Rebbecen egyik történetét. A Rebbecen erős fájdalmai ellenére igyekezett eltitkolni állapotát, hogy ne terhelje férjét. A Rebbe észrevette a helyzetet, mégis úgy tett, mintha nem tudna róla, hogy megőrizze felesége méltóságát.
Mindketten a másik érzéseire figyeltek. A szeretet itt finom tapintatban és önfegyelemben jelent meg.
Hasonló tanítást hordoz az Áriról szóló történet is. Egy Tóra-tudós mindig eléje próbált kerülni az úton. Az Ári tudatosan mögötte maradt, mert látta, hogy a másik ettől érzi magát megtisztelve. Tanítványának így felelt: „Mivel a Tóra-tudós megtisztelve érzi magát ettől, kötelességem tiszteletet adni neki.”
Húsz perc, amely megtart egy kapcsolatot
A zsidó élet a legmagasabb értékeket rendszeres, egyszerű cselekedetekben valósítja meg. A Szentélyben minden reggel és délután bemutatták az állandó áldozatot. Ez a napi ritmus tartotta élőn az Örökkévaló és Izrael kapcsolatát.
Ugyanez a gondolat a házasságban is működik. Napi tizenöt-húsz perc teljes figyelem sokkal többet jelenthet, mint ritka, nagy gesztusok. Ilyenkor nincs telefon, nincs munka, nincs más feladat: csak a másik ember.
A Rebbe naponta hazament az irodájából, hogy körülbelül húsz percig teázzon a feleségével, majd visszatért munkájához. Egy alkalommal azt mondta, ez a húsz perc számára olyan fontos, mint a reggeli tfilinrakás.
Áv hó 15-e arra emlékeztet, hogy a kapcsolatot újra és újra élővé lehet tenni. A szeretetet a tisztelet őrzi meg, a tiszteletet pedig a mindennapi figyelem teszi láthatóvá.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
