Jiddis, Deutsch-Tajtsch és egy félreértett plágiumvád
Oberlander Báruch Rabbi előadásában egy elsőre nyelvtörténeti kérdésnek tűnő témából bontakozik ki izgalmas könyvtörténeti nyomozás. Mi a különbség a jiddis, a németes jiddis és a héber betűkkel írt német között? És miért vádoltak plágiummal egy ortodox rabbit, aki valójában fordítóként és ismeretterjesztőként próbált vallási könyveket eljuttatni azokhoz, akik már nem olvastak héberül, de még kapcsolódtak a héber betűs zsidó írásbeliséghez?
Jiddis vagy Deutsch-Tajtsch?
A jiddis közel áll a némethez, közös nyelvi gyökereik vannak, mégsem azonos a némettel. Oberlander Rabbi hangsúlyozza: a jiddis önálló zsidó nyelv, amelynek különböző tájszólásai alakultak ki: orosz, ukrán, lengyel, galíciai, magyarországi változatok.
A magyarországi zsidóság nyelvi helyzete különösen összetett volt. A Dunántúlon és az Ausztriához közelebb eső területeken a beszélt nyelv erősen közelebb állt a némethez, míg más vidékeken a galíciai-lengyel jiddis hatása volt erősebb. A héber betűkkel írt németes szövegek ezért külön kategóriát alkottak: ezeket nevezték Deutsch-Tajtschnak, vagy németes jiddisnek.
A Rabbi egy 1841-ben Pozsonyban megjelent imakönyvet is bemutat példaként: ez volt az első magyar nyelvű zsidó imakönyv, Rosenthal Móric fordításában. Előszava szerint a magyar nyelvű kiadás egyik célja éppen az volt, hogy a zsidók között erősítse a magyar nyelv használatát. Vagyis a nyelvváltás nem pusztán kulturális jelenség volt, hanem közösségformáló kérdés is.
Héber betűk, magyar nyelv, zsidó folytonosság
Oberlander Rabbi felidézi Grünwald Mózes huszti rabbi álláspontját is, aki a magyar nyelvű vallási kiadványok kérdésében azt tartotta ideálisabbnak, ha legalább a héber betűk megmaradnak. Egy mikvéről és a zsidó házassági életről szóló magyar nyelvű könyv ügyében azt javasolta: ha már magyarul kell írni, jelenjen meg héber betűkkel.
Ez a gondolat jól mutatja a korszak dilemmáját. A közösség egy része már nem értette elég jól a hébert vagy a jiddist, mégis fontosnak tűnt, hogy a zsidó írásbeliség külső formája, a héber betűs világ ne szakadjon meg.
Krausz Júda küldetése
Ebben a nyelvi és vallási környezetben működött Krausz Júda rabbi, aki 1858-ban született, és 1939-ben hunyt el Jeruzsálemben. Előbb Jánoshalmán, majd Lakompakon működött rabbiként, később alijázott Erec Jiszráelbe.
Oberlander Rabbi szerint Krausz nem elsősorban a tanult rabbinikus elitnek írt héber nyelvű responsumokat vagy talmudi kommentárokat. Küldetésének azt tekintette, hogy vallási, erkölcsi és lelkesítő könyveket tegyen hozzáférhetővé a szélesebb közönség számára. Ezért fordított és dolgozott át népszerű vallási műveket németes jiddisre, héber betűkkel.
Ezek közé tartozott a Cene-rene, a heti szakaszokhoz kapcsolódó, eredetileg jiddis nyelvű népszerű mű, amely Krausz kiadásában több kiadást is megért.
A plágiumvád története
Az előadás központi esete a Simchát Nefes című könyv. Ez erkölcsi tanításokat tartalmazó mű volt, amelyet Krausz németes jiddis változatban adott ki. A későbbi szakirodalomban felmerült vele szemben a plágium vádja, mivel a könyv eredeti szerzőjeként Elchánán Hendel Kirchhánt tartották számon, Krausz pedig a címlapon saját nevét tüntette fel.
Oberlander Rabbi azonban alaposan végigolvasta az előszót, és ennek alapján más következtetésre jut. Krausz nem állította magáról, hogy ő lenne az eredeti szerző. A címlapon és a kiadás kontextusában fordítóként, átdolgozóként jelenik meg. Az előszó végén azt is leírja, hogy a szerző neve nincs feltüntetve az általa használt példányban, ezért ő maga sem tudja, ki írta az eredetit. Csupán annyit tudott azonosítani, hogy a műben említett személyek alapján a szerző több száz évvel korábban élhetett.
Ezért a Rabbi szerint a plágiumvád túl erős. Krausz valóban nem írta ki az eredeti szerző nevét, de az előszó alapján ennek oka az volt, hogy nem ismerte. A fordítói szerepet nem tagadta, saját szerzőséget nem akart hamisan tulajdonítani magának.
Fordítás, átdolgozás, közösségi szolgálat
A mai szerzői jogi gondolkodás könnyen visszavetíti saját kategóriáit a régi könyvkiadás világára. Oberlander Rabbi azonban arra figyelmeztet, hogy Krausz korában másként működött a vallási ismeretterjesztés. Egy régi mű újranyomása, átdolgozása, németes jiddisre fordítása nem feltétlenül jelentette azt, hogy a fordító saját műként akarta volna eladni.
A Rabbi szerint Krausz célja a hozzáférhetővé tétel volt. Olyan közönséghez akarta eljuttatni a zsidó etikai és vallási irodalom klasszikusait, amelynek már más volt a nyelve, de még a héber betűs könyv jelentette a vallási otthonosságot.
A nyelv, amely közösséget ment
Az előadás végén Oberlander Rabbi más példákat is említ: voltak művek, amelyeket németes jiddisre fordítottak, később viszont a tisztább jiddisül beszélő közönség számára újra jiddisre kellett átültetni. Ez is mutatja, mennyire változó és átmeneti volt a közép-európai zsidó nyelvi világ.
A történet ezért jóval több egy könyvészeti vitánál. A jiddis, a Deutsch-Tajtsch és a magyar nyelv közötti átjárások mögött egy közösség vallási túlélésének kérdése állt. Krausz Júda rabbi munkássága ebben a fényben nem szerzői önreklámként, hanem missziós értelemben vett közösségi szolgálatként jelenik meg: hidat épített a hagyományos zsidó tanítás és a nyelvileg átalakuló zsidó közönség között.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
