Közel száz üldözött zsidó életét mentette meg a nyilas terror idején Salkaházi Sára, ám amikor a halálos veszély őt is utolérte, azok végeztek vele, akik elől másokat próbált megóvni.
Salkaházi Sára története az emberi bátorság és az embertelenség megrázó találkozása. A Szociális Testvérek Társaságának tagjaként a legveszélyesebb időkben is menedéket nyújtott az üldözött zsidóknak, és közel száz ember megmentésében vállalt személyes szerepet. 1944 decemberében azonban a nyilasok őt is elfogták, majd a Duna-parton kivégezték. Az embermentő apáca, aki másokat igyekezett megóvni a gyilkosoktól, maga is a nyilas terror áldozata lett.
A lázadó fiatalból elhivatott apáca
Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán, polgári családban. Fiatalon még távol állt tőle a visszafogott, hagyományos apácakép: újságíróként dolgozott, önálló életet élt, és kereste a helyét a világban.
Később így idézte fel akkori életformáját:
„Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene”.
Életében fordulópontot jelentett, amikor megismerte a Szociális Testvérek Társaságát. A közösség nemcsak hitet, hanem hivatást is adott neki: a rászorulók szolgálatát, a társadalmi igazságosság képviseletét és a másokért vállalt felelősséget.
Ez az elhivatottság később, a történelem egyik legsötétebb időszakában nyerte el legtragikusabb jelentőségét.
Amikor az emberség életveszélyessé vált
Salkaházi Sára nem a világtól elvonuló vallásos életet választotta. Tanított, szervezett, szegényeket segített, nőket támogatott, gyermekekről gondoskodott, és közben lapot szerkesztett. Munkájának középpontjában mindig az ember állt, különösen azok, akiknek a legnagyobb szükségük volt a segítségre.
Jelmondata, az „Íme, itt vagyok, küldj engem!”, számára nem pusztán vallásos kijelentés volt, hanem követendő életprogram.
A második világháború idején, különösen a nyilas hatalomátvételt követően, ez a hivatás életveszélyes küldetéssé vált. A zsidókat üldözték, kifosztották, deportálták és tömegesen gyilkolták meg. Salkaházi Sára azonban nem nézte tétlenül a történteket.
A Szociális Testvérek Társasága mintegy ezer üldözött zsidónak nyújtott menedéket. A segítségnyújtás nem jelentett egyszerűen együttérző gesztust. A nyilas uralom alatt az üldözöttek bújtatása súlyos veszélyt jelentett mindenkire, aki részt vett benne. Salkaházi Sára mégsem hátrált meg. Mások életét fontosabbnak tartotta a saját biztonságánál.
A nyilasok őt sem kímélték
1944. december 27-én a nyilasok rajtaütöttek az otthonon. Az akció során elfogták az ott tartózkodókat, köztük Salkaházi Sárát is, akinek embermentő tevékenysége végül a saját életébe került.
A nővérnek lehetősége lett volna elmenekülni, ám visszatért az otthonba. Elfogták, majd társaival együtt a Duna-partra hurcolták.
A beszámolók szerint a kivégzése előtt letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Ezután a nyilasok a Dunába lőtték.
Salkaházi Sára tehát nem csupán a nyilas terror idején mentette az üldözötteket: maga is a nyilasok gyilkosságának áldozata lett. Azok végeztek vele, akiknek embertelen uralma elől másokat igyekezett megóvni.
Halála különösen megrázó példája annak, milyen árat kellett fizetniük azoknak, akik a terror idején is ragaszkodtak az emberi méltósághoz. Salkaházi Sára nem azért vált áldozattá, mert elfordult volna a veszélytől, hanem azért, mert mások mellett maradt akkor is, amikor ez már a saját életét fenyegette.
Az embermentő emléke túlélte gyilkosait
A nyilasok nem tudták eltörölni Salkaházi Sára példáját. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1969-ben a Világ Igazai közé sorolta, elismerve az üldözött zsidók megmentéséért végzett tevékenységét.
2006-ban XVI. Benedek pápa jóváhagyásával boldoggá avatták. Emlékét ma rakpart, templomok és szobrok is őrzik.
Salkaházi Sára története azonban többet jelent egy bátor ember emlékénél. Arra is emlékeztet, hogy a nyilas terror nemcsak az üldözött zsidók életét követelte, hanem azokat is elpusztította, akik megpróbálták megmenteni őket.
Emlékéből fakadjon áldás!
Borítókép: a Boldog Salkaházi Sára-imafüzet borítóján látható kép AI által retusált változata. Forrás: Új Ember, 2006. 3. évf. 10. szám, 2. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.