Szabad-e érzésteleníteni a körülmetélésnél?
Hozzátartozik-e a fájdalom a körülmetélés micvájához, vagy egy krémmel és egy spray-vel is enyhíthető? Oberlander Báruch rabbi, aki felavatott rabbi és történészdoktor, a Virtuális Bét Midrásban két kedves témáját kapcsolta össze: az orvosi etikát és a történelmet. Az előadásból kiderül, hogy a kérdést elsőként egy magyarországi rabbinikus folyóirat tárgyalta 1896-ban, és hogy a mai válasz más a csecsemőnél és más a felnőttnél.
A háláchikus döntést újra kell gondolni
A rabbi kiindulópontja Edward Reichman rabbi és professzor könyvének egy fejezete, amely a körülmetéléskor alkalmazott érzéstelenítés háláchikus forrásait gondolja újra. Az alapelv egyszerű: orvosi kérdésekben a háláchá döntéseit újra és újra meg kell vizsgálni, mert egy-egy új orvosi felismerés megváltoztathatja az érvelést. Van, hogy ötszáz év alatt sem változik semmi, és van, hogy száz év is elég egy egészen új helyzethez.
A Talmud már ismert valamiféle érzéstelenítést: említi, hogy egy bölcsnek beavatkozás előtt szert adtak a fájdalma csökkentésére, és azt is, hogy a halálbüntetés előtt elkábították az elítéltet. A modern érzéstelenítés 1846-ban jelent meg, és rögtön vallási kérdést vetett fel a szülés kapcsán: szabad-e enyhíteni a fájdalmat, ha az Örökkévaló azt mondta Évának, hogy fájdalommal fog szülni? Abraham de Sola, Kanada akkori főrabbija, aki a McGill Egyetemen is tanított, úgy foglalt állást, hogy a Tóra ezt nem tiltja.
Az orvosok szemlélete is változott
Oberlander rabbi felidézte, hogy a múlt század hetvenes éveiben az amerikai orvosi akadémia még óvatos volt a körülmetélés orvosi előnyeit illetően. 1999-ben viszont, mondta a rabbi, már elismerték, hogy a micva egy bizonyos rákot kiküszöböl, és más betegségeket is csökkent. Azt is hozzátették, hogy komolyan kell gondolni az érzéstelenítésre, ami a rabbi szerint azért feltűnő, mert más apró beavatkozásoknál, például a K-vitamin beadásakor, nem írnak erről.
Három helyi módszer merül fel csecsemőnél. Az első az emla, és a rabbi, amikor olvasta ezt a szót, rögtön felismerte: megboldogult Mendel fiára tették ezt a krémet a tű beszúrása előtt.
Magyar rabbik vitája 1896-ban
A kérdés első rabbinikus tárgyalása Magyarországon született, a Vácon megjelenő Tel Talpiot folyóiratban, amelyet Katzburg Dávid Cvi szerkesztett. A vita három helyzetről szólt: csecsemő körülmetéléséről, gyermekkorában körül nem metélt felnőtt zsidó férfiról, ami a rabbi szerint a holokauszt után sajnos gyakrabban előfordul, és a betérni kívánó férfiról.
Trammer Cvi rabbi azt vetette fel, hogy aki altatásban nincs eszméleténél, nem teljesíti a micvát, és a mohelnek adott megbízása sem érvényes. Az ellenérv: aki alszik, attól még nem számít beszámíthatatlannak.
Horovitz Pinchász rabbi a törvény szellemére hivatkozott. A Radbaz, Egyiptom főrabbija tiltotta, hogy vegyszerrel gyorsítsák fel egy holttest bomlását, mert a természetes folyamatnak kell lezajlania. Hasonlóképpen, mondta Horovitz rabbi, a körülmetélés természetéhez hozzátartozik a fájdalom. Stern Gerson rabbi ezt cáfolta: az elhunyt teste fájdalommal és bűnhődéssel bomlik fel, a körülmetélésben viszont nincs mit bűnhődni.
Horovitz rabbi egy másik érve a betérőkre vonatkozott: a fájdalom kiszűri azt, aki csak zsidó feleség miatt térne be. Oberlander rabbi visszakérdezett: és mi mutatja a betérő nő komolyságát? Szerinte nem kell fájdalmat kitalálni, de ahol megvan, ott hasznos jele a komolyságnak.
Meir Arik rabbi érvei
A döntő szöveg a húszas években jelent meg, a neves galíciai Meir Arik rabbi Imré Joser című könyvében. Azóta mindenki mellette vagy ellene érvel. Három érve volt.
Az első: a talmudi bölcsek ismerték az érzéstelenítést, és nem említették a körülmetélésnél, tehát kizárták. Egy romániai rabbi, Cirelson rabbi éppen fordítva érvelt: ha tilos lett volna, leírták volna. Oberlander rabbi szerint a két érvelés kizárja egymást. Egy Máramarosból New Yorkba emigrált rabbi hozzátette: talán azért nem használták, mert még nem volt ilyen fejlett.
A második érv egy midrás, amely szerint Ábrahám jutalma annál nagyobb volt, minél nagyobb volt a fájdalom. A válasz szerint ahol fájdalom van, ott jutalom is jár, de ettől még nem kötelező. Mások szerint mi a mózesi micvát teljesítjük, nem az ábrahámit.
A harmadik érv a micva különleges rangja, amelyen nem szabad módosítani. Ezt mindenki érti, csak az a kérdés, hogy az érzéstelenítés módosítás-e.
Fájdalom a szándék helyett
Frommer rabbi Lengyelországból különösen szép gondolatot hozott. Van olyan vélemény, hogy a micvához szándék kell, a pészachi maceszt mégis érvényesen eszi az is, aki nem gondol erre, mert élvezi az evést. Ugyanígy a fájdalom is érezhetővé teszi a micvát, és ez pótolja a csecsemő szándékát.
Az újabb orvosi tudás néhány érvet már kizár. Horovitz rabbi szerint az érzéstelenített testrész olyan, mintha nem élne, és ilyen testrészen nem érvényes a micva. Reichman professzor helyesen válaszolja, hogy a testrész nem hal meg, csak nem érzi a fájdalmat, és vérzik is. Az orvosi hivatkozásnak pedig, hogy altatott babán a körülmetélés epilepsziát okozhat, a modern irodalomban nincs nyoma.
Mi a gyakorlat ma?
A rabbik többsége nem fogadja el, hogy az érzéstelenítés tilos lenne, de sokan, köztük a Lubavicsi Rebbe is, úgy tartják, hogy csecsemőnél jobb, ha sem általános, sem helyi érzéstelenítés nincs. Kivétel, ha különleges ok van, például a babát csak egy-két éves korában lehet körülmetélni: ilyenkor inkább helyi érzéstelenítés jöhet szóba. Ha a szülők nagyon ragaszkodnak hozzá, van spray, amely csökkenti a fájdalmat.
Az általános érzéstelenítés eléggé elfogadottan elvetendő: a kockázat nagyobb a haszonnál, és a felnőtt ne aludja át, mi történik vele. Felnőttnél viszont a helyi érzéstelenítést senki nem tiltja, mert „nincs ember, aki ezt bírná”. A rabbi szerint ez is azt bizonyítja, hogy tiltani még az sem akarja, aki nem támogatja.
Húsz másodperc és a jutalom
Csecsemőnél az érzéstelenítés Oberlander rabbi szerint inkább fölösleges. Egy orvosnál a körülmetélés akár egy óra is lehet, egy szakavatott mohelnek elég harminc-negyven másodperc. A rabbi felidézte, hogy elsőszülött fia briszén, mire áhítattal befejezte az áldást, a mohel már ránézett: ő kész volt. Egy injekció sokkal több időt venne igénybe, és a babának nem marad emléke. Egy kis bor után megnyugszik, éjszaka legfeljebb sír egy keveset, és ad neki az ember valami csecsemőknek való fájdalomcsillapítót.
A rabbi a végén hozzátette, hogy ezt nem a fájdalom melletti érvnek szánja. Ha viszont már van nehézség, az számít: ahogy a mondás tartja, a jutalom a fáradság szerint jár. Felidézte 92 éves apósát, akinek péntek este komoly erőfeszítés volt elmenni a zsinagógába, és ezért több jutalom jár neki, mint a mellette sétáló vejének. „Minden embernek tudnia kell, az Isten nem marad adós.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander