136. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A lulovnak és csokra többi fajtájának szabályai

A lulovnak és csokra többi fajtájának szabályai (10 pontban)
1. Már régen az a szokás Izráelben, hogy aki lulovot (pálmaágat) és eszrogot vesz, de ahhoz nem ért, megmutatja azt községe törvénytanítójának, hogy alkalmasak-e vagy nem, mert több különböző szabályuk van. Iparkodni kell friss lulovnak beszerzésére, mert a száraz lulov csak kényszerszükség esetén felel meg. Vannak, kik azt mondják, hogy mihelyst megszűnt a zöld színe, már száraznak tekintendő. A lulov hosszának a mértéke: gerince hossza felső lapjai nélkül négy arasz kell hogy legyen: Kényszerű szükség esetében, ha tizenhárom és egy harmad hüvely szélesség a hossza, használható.
2. A hadasznak (mirtuságnak) háromlevelűnek kell lennie, azaz; hogy minden levélgyökérből három levélnek kell egy sorban egyformán kinyúlnia, hogy ne legyen az egyik magasabb vagy alacsonyabb a másiknál. Kell, hogy a levelek befedjék a szárat, vagyis hogy minden levél csúcsának magasabban kell állania a fölötte álló levél tőszáránál. A messziről hozott mirtuságak között csak nehezen találhatók alkalmasak, azért meg kell vizsgálni őket. Az Isten szavát tisztelő ember iparkodjék friss, zöld, háromlevelű szép mirtuságakat szerezni. A mi országainkban növőknél ügyelni kell arra, nem lettek-é ojtva és nem nőttek-é olyan cserépedényben, melyeknek alul nincsen lyuknyílásuk. Ügyelni kell erre a mi vidékeinken nevelt lulovnál (pálmaágaknál) is. Ha háromlevelű mirtuság nem található, vehet olyat, minek nincs egy soron három levele, de ne mondjon rá bróchót.
3. A mirtuság hosszának mértéke három arasz, kényszerű szükség esetén elég, ha tíz hüvelyk szélesség a hossza. Az egész hadasznak alulról egészen a csúcsáig háromlevelűnek kell lennie. Kényszeresetben, ha a kisebb alsó része nem háromlevelű, de a felsőbb, nagyobb része háromlevelű, szintén használható (kóser). Ügyelni kell arra, hogy a hadaszágról a levelek le ne hulljanak, mert ha csak egy részük is lehullott, már különböző szabályokat kell tekintetbe venni, miért is kérdést kell tenni a törvénytudónál.
4. Ügyelni kell arra, hogy a feje, azaz a faág csúcsa ne legyen letörve. Ha csak ily csonka ágai vannak, tegyen kérdést a törvénytudónál. De a kisebb ágakat, melyek a levélszárak között kinőnek, le kell törni, hogy a levélszárakat el ne válasszák.
5. Az árava (fűzfa), közismert, a levele hosszúkás, széle sima, szára vöröses, de amíg zöld is, alkalmas, mert ha még a fán marad, megpirosodik. E fajta többnyire vízpatakok mellett nő, azért pataki fűzfának hívják. Amelyek más helyütt nőttek is, alkalmasak, de ha csak lehet, iparkodjanak azok közül venni, amelyek patak mellett nőttek. A fűzfaág hosszának mértéke ugyanaz, mint a mirtuság hosszmértéke.
6. Olyan fűzfaág, mely elszáradt, vagy leveleinek nagyobb része lehullott, vagy az ága csúcshegye letörött, – alkalmatlan. Vannak, kik azt mondják, hogy akkor is alkalmatlanok, ha a leveleik a száron meglazultak és lefelé lógnak. A fűzfaágnál is nagyon ügyelni kell erre, mert azáltal, hogy a lulov kötésébe dugják, továbbá a rázás folytán lehullanak a levelei és akkor már alkalmatlanok a használatra.
7. Vigyázni kell arra, hogy a csokor négy fajtájának egyikét se vágja le maga a zsidó a fáról a maga szükségletére, még ha a föld gazdája engedélyt is adott neki rája, hanem vagy nemzsidó vagy más zsidó vágja le őket és vegyen közülök.
8. Vegyenek három mirtuságat (hadaszt) és két fűzfaágat (aróvót) és nem többet, kössék azokat a pálmához (lulovhoz), hogy egy csokrot alkossanak. És ügyelni kell arra, hogy úgy álljanak a csokorban, ahogy nőttek, vagyis hogy metszett részükkel lefelé álljanak, mert ha csak egy ág is fordítva áll benne, megtörtént esetben még utólag sem tett vele eleget a kötelezettségének. A hadaszt a lulov gerincétől jobbra, az áróvót attól balra kell kötni, vagyis ha a lulovot felveszi és annak a gerince van vele szemben, a mirtuságak a jobb oldala felől, a fűzfaágak a baloldala felől legyenek. Alul mindegyik egyforma mélyre nyúljon azért, hogy egyszerre fogja meg valamennyit, ha a lulovot felveszi. Mindamellett nézni kell arra is, hogy a mirtuság valamivel magasabb legyen, mint a fűzfaág, és ügyelni kell arra, hogy a lulov gerince legalább egy arasszal magasabbra nyúljon, mint a mirtuság. Valamennyit teljes kötéssel kell egymáshoz kötni, vagyis két csomóval egymás fölött. Azonkívül, amivel a különböző fajtákat egymással összekötötte, még három kötést csináljon a lulovon, de a lulov felső részén a csúcsáig legalább egy arasz maradjon kötés nélkül, hogy amikor megrázzák, a levelek mozogjanak. Ha a mirtus köré fonal van kötve, még az egybefogás előtt el kell onnan távolítani, hogy semmi se válassza el a lulovtól. Ha jomtov (ünnep) napján oldódott fel a kötés, tilos jomtovkor csomóra megkötni, csak szalaggal fogják le, vagy ahogy gyűrűvel fogják körül és a kötés szakadt szélét dugják a gyűrűbe, mely körülfogja.
9. A fűzfaágat, amelyet jomtov (ünnep) napján metszettek le, akár az első napon, akár a második napon, tilos még kézbe is venni azon a napon, mert az teljesen === használatból kizárt. Ha az ünnep első napján vágták, alkalmas a második napon. De ha az ünnep első napja sabboszra esett és akkor vágták, tilos a használata a második napon is. Ha az eszrogot vagy a többi fajtát hozták aznap a sabbosz határon kívülről, szabad őket felvenni és a micva teljesítésére használni. De ha a városban a várost körülfogó eruvsorompók nincsenek, tilos azokat kivinni abból a házból, amelyben vannak, hanem mindenki menjen oda és ott tegyen velök eleget a kötelességének.
10. Akinek nem kiválóan szép a négy fajtája, jobb ha a felebarátja csokrával tesz eleget a kötelességének. (L. a következő fejezet 8. pontját. ) Mindamellett kötelessége, hogy ha csak anyagi ereje megengedi, neki is meg legyen a csokor négy fajtája, hogy legalább a hállél-imánál és a körmeneteknél azt használja.

  • Küldés emailben

Fejezetek