Bálványimádásra vonatkozó szabályok (15 pontban)
1. A bálványnak magának, szolgálati eszközeinek, díszítményeinek és áldozatainak minden haszna és élvezete tilos és ha belekeveredett ezek közül akár egy is ezer megengedett dolog közé, ez az egy, tiltottá teszi mind az összekevertnek a hasznát és használatát. (L. Sulchan Aruch Jóré Dea 139. fej. és 140. fej. 1. p.)
2. A pogányok tulajdonában lévő bálványnak, szertartási eszközeinek, díszítményeinek e jellege megsemmisíthető. Ha maga a nemzsidó semmisíti meg úgy, hogy az többé sem bálványimádásra, sem szolgálati eszközének nem használható, akkor szabad már a használata. A hitszegő zsidóé nem semmisíthető meg.
3. Ha a bálvány előtt gyújtott mécseket a pogány a maga érdekében eloltotta és azután zsidónak eladta, megengedhető a használata, mert ha a pogány a maga részére oltotta el, ezzel már a jellegüket is megszüntette. Mindazonáltal még se készítsenek belőlük micvakötelesség teljesítésére szolgáló mécseket. És ugyanígy minden olyan dolognak, mely valamikor a bálványimádáshoz szolgált, bárha meg is semmisült e mivoltában és egyéb magáncélra használható is, tilos a használata vallásos parancs (micva) teljesítésére, mert magasabbra már megvetett (nem méltó).
4. Azok a ruhák, amelyekben papjaik bálványaik házába mennek, némelyek szerint az ő díszük és nem a bálványok díszei és nem szükséges a megsemmisítésük, mások szerint meg szükséges.
5. Tilos a bálványt és díszítményeit nézegetni, mert mondva vagyon (M. III. 19. 4.): ne forduljatok a bálványokhoz. Távol kell maradni a háztól (melyben a bálvány van), még inkább tehát magától a bálványtól legalább négy rőfnyire, hogy el ne menjen előtte.
6. Ha tüske ment a lábába, vagy a pénze szóródott ki a bálvány előtt, ne hajoljék meg előtte, hogy a tüskét eltávolítsa, vagy a pénzét összeszedje, mert mások úgy látnák, mintha a bálvány előtt hajlanék meg. De ha nem is láthatja ember, mégis tilos, hanem üljön le, vagy forduljon háttal vagy oldalt a bálvány oldalára és úgy vegye ki (illetve fel).
7. Van, aki azt mondja, hogy tilos pénzt kölcsön adni bálványok építésére, vagy díszítményeikre, avagy szolgálati eszközeikre. Még inkább tilos tehát oly tárgyakat eladni, amelyeket bálványszolgálatukra használhatnak. Aki ettől tartózkodik, boldogul. Nem szabad bekötni bálványimádás könyveit, kivéve bíráiknak és tudósaiknak munkáit. Ha gyűlölségtől tart, amennyire csak lehet, igyekezzék kivonni magát alóla.
8. Azon a helyen, ahol a bálványimádók összejönnek és amelyről azt mondják, hogy ottan bűnbocsánatot nyernek, nem szabad velük üzletet kötni (Így írja a Turé Zahab, a Chachmat Adam pedig 87. fejezete 5. pontjában azt írja, hogy meggondolandó.
9. Tilos a bálványok nevét kiejteni, akár szükséges célra, pl. azt mondja a felebarátjának: várj meg engem ott, amellett a bálvány mellett, akár minden cél nélkül, mert mondva vagyon (M. II. 23. 13.): idegen istenek nevét ne említsétek. Tilos okot adni arra, hogy a pogány említse előttünk bálványok nevét, mert mondva vagyon (u. o.): ne hallassék a szádon (a rendelkezésedre), ne temiattad hallassék. Ha a pogány esküvel tartozik neki, némelyek megengedik, hogy megeskettesse (1. Sulch. Áruch Orach Chajim 156. fej.). Nem kell tartózkodni említeni ünnepeik nevét, mely emberek nevével azonos, csak ne ejtse ki oly tisztelettel, ahogy a bálványimádók említik.
10. Mindennek a kigúnyolása tilos, csak a bálványimádásé nem, azé szabad.
11. Tilos könyöradományt adni a hét nemzetből származó nemzsidónak, akit nem ismer, mert írva vagyon (M: V. 7. 2.): és ne könyörülj rajta, amit úgy magyarázunk: ne adj nekik könyöradományt. De ha ismeri őt, már nem könyöradomány, amit ad, mert az is jóval fizetheti vissza, vagy már előbb gyakorolt jót véle és akkor ez eladás és nem könyöradomány.
12. Tilos dicsérni őket, még azt sem szabad mondani, milyen szép az alakja ennek a bálványimádónak, még kevésbé szabad dicsőíteni a tetteit, vagy valamely tetsző szavát, mert ez is a: ne légy kegyes irántuk, ne adj nekik kegyet tilalma alá esik. De ha a dicséretével a Szentségesnek – dicsértessék! – akar hálát adni, aki ilyen szép teremtést teremtett, akkor szabad.
13. Szabad élelemmel ellátni a szegényeiket, meglátogatni a betegeiket, eltemetni a halottaikat, elvesztésük fölött fájdalmának kifejezést adni és a gyászolókat vigasztalni a békesség útjai miatt.
14. Ne legyen egyedül a hét nép közül származó emberrel együtt, mert azok abban a gyanúban állnak, hogy vérontók. (L. S. A. Jóré Dea 153. f.)
15. Bálványimádó asszony ne szoptasson zsidó gyermeket a maga házában, ha állanak is mások mellette. De a zsidónak házában szabad szoptatnia (1. fentebb 165. fej. 8. p.), ha mások is ott állanak mellette, vagy ki-és bejárnak előtte. Éjszakán át ne hagyják vele egyedül a gyermeket.
