Az előimádkozó tefilája ismétlésének szabályai (12 pontban)
1. Mikor az előimádkozó halkan mondott tefilája után kilépett, maradjon ott állva négy rőf jártányi ideig, azután menjen vissza a helyére, mondja halkan a Hásém szefátáj tiftách írás versét és kezdje hangosan Báruch Átá -val. Mindenki vigyázzon, hogy akkor hallgasson, hogy jól meghallja és figyelje, amit az mond, mondja minden bráchánál Isten nevének említése után az: “áldassék Ő és áldassék neve!” és a bráchá befejezése után az ťáménŤ szavakat. Még Tórát tanulni is tilos azalatt, hogy az előimádkozó a tefilát ismétli és mondani sem kell, hogy annál inkább kell tartózkodni a fölösleges, hiú beszédtől. Kinek nem esik nehezére (ki könnyen veszi), álljon, mintha maga mondaná a Semóné eszrét, vagy csukja be a szemeit, vagy nézze az imakönyvben, mit az előimádkozó mond. Némelyek mindjárt a Kedusá után le szokták venni a Rási szerint összeállított tefilint és veszik fel a rábénu Tám szerint összeállítottat, de helytelenül, szabálytalanul teszik.
2. Amikor az előimádkozó a tefilát ismétli, mivel maga már halkan magában elmondotta és csak a hallgatók miatt ismétli, azért kell, hogy legalább kilencen hallgassák és feleljenek, – hogy áldásmondásai haszontalanul elmondott bráchák ne legyenek. És ezért ha éppen csak tízen vannak, vigyázzon az előimádkozó és csak akkor kezdje a tefilá ismétlését, mikor már mindenki befejezte az imáját, hogy brácháira felelhessenek.
3. Ügyelnie kell az előimádkozónak arra, hogy mikor befejezi az egyik bráchát, ne kezdjen mindjárt a másikba, míg a közösség nagyobb része ámén-nal nem felelt. Ha pedig mindjárt belekapott a másik bráchába, pl. befejezte a Mágén Ávráhám bráchát és azonnal folytatta az Átá gibor-ral, akkor mihelyst ő már az Átá gibor bráchászakaszt elkezdette, nem mondhatnak áment az előbbire és az ámén elmulasztásáért őt terheli a büntetés.
4. A Kedusánál mindenki úgy illessze össze a lábait, hogy együtt legyenek, mintha egy lába volna (mint Jechezkél próféta 1:7.) mondja: lábuk egyenes láb) és mikor 3-szor a Kádos, majd a Báruch, végül a Vejimloch szavakkal kezdődő mondatot mondják, emelje fel egy kissé a testét és a sarkát a magasba. Szokás a szemeket is az Ég felé emelni, de helyes, ha amellett becsukják.
5. Ha az előimádkozó a Modim szakaszba kezd, az egész közösség meghajtja magát és a bölcseink által elrendelt Modim imát mondja el végig meghajolva. Aki éppen maga is Semóné eszrét (a 18 áldásmondás imáját) mondja és hallja, hogy az előimádkozó a Modim-hoz ér, ha éppen valamely bráchászakasz közepén tart, szintén meghajlik, de ha a bráchászakasz elején, vagy végén tart, ne hajoljék meg, mert tilos még más bráchászakasz elején vagy végén meghajolni, mint amelynél tanítóink – áld. eml. – azt elrendelték. (L. fentebb 18. fejezet 11. p.)
6. Az előimádkozó a szim sálom szakasz előtt az Elohénu veElohéj Ávoténu bárchénu imát is elmondja, az abban idézett áldás vesijmerechá szavára a közösség azt mondja: Kén, jehi rácon! Úgy legyen! de ne mondjon ámént -t, ugyanígy a vihuneká és a sálom szavaknál. Ezt az imát csak a reggeli és muszáf (pótimában) mondja, de a délutáni minchánál nem, csak a közösség böjtnapján, mikor a délutáni tefilában is a szim sálom-ot mondanak, mondja az előimádkozó az Elohénu veElohéj Ávoténu szakaszt is. Nem mondják ezt a gyászoló családnál és nem áv hó 9-én (Tisábeáv) reggeli imájában.
7. Miután az előimádkozó a tefilát befejezte, mondja el halkan magában a Jihju lerácon imát, de nem kell 3 lépést hátrafelé tennie, támaszkodhatik a következő Kádisnál teendő 3 lépésére.
8. Ha a hitközség böjtjén olyan tíz ember van az imaházban, akik egész napon át böjtölnek, az előimádkozó a reggeli és délutáni Semóné eszré imában az Ánénu imát mondja el a Refénu bráchászakasz előtt. Ha tévedett és nem mondotta, de eszébe jut, mielőtt a következő Refénu szakasz bráchájában Isten nevét említette, mondja el az Ánénu-t és ismételje a Refénu szakaszt. Ha erre csak a szakaszt befejező bráchában Isten nevének az említése után jön rá, fejezze be a bráchát, mondja tovább az áldásmondásokat és csak később a Semá kolénu bráchá szakaszában mondja az Ánénu-t és fejezze be azt a Semá kolénu bráchával, mint az egyedül imádkozó böjtölő. Ha ott is elfeledte, mondja el a tefilá befejezése után a végbráchá nélkül.
9. Az előimádkozó csak akkor ismétli hangosan a Semóné eszré imát, ha legalább hatan vannak, a minján többsége, kik akkor imádkoznak, de ha nincs ott hat ember, ki akkor imádkozik, ne mondják hangosan a tefilát, hanem egy ember mondja el a tefilát hangosan a HáÉl hákádos-ig, a Kedusá utánig, azután az is folytassa halkan magában.
10. A tévedések minden esetében, mikor az egyes ember az imát ismételni tartozik, köteles az előimádkozó is, ha tévedett, hangos imáját megismételni, kivéve a ros chodes és chol hamoed reggeli tefiláját, mert ha akkor tévedett és nem mondta benne az arra a napra rendelt Jáále vejávo-t és nem vette észre, csak mikor a tefilát befejezte, a közösség kímélése céljából nem köteles az ima ismétlésére, támaszkodhatunk arra, hogy a későbbi muszáf imában fog a nap jelentőségéről még megemlékezni; ha azonban eszébe jutott, mielőtt imáját bevégezte, kezdje újból a recé szakaszától, az már nem számit a közösség fárasztásának.
31. Kötelessége az embernek, hogy Kedusát mondjon a közösséggel és éppenúgy kötelesség ámént mondani a HáÉl hákádos meg a Soméá tefilá bráchák után, ugyanígy a Kedusá és a Kádis ima után, melyet az előimádkozó mond és meg kell hajolnia együtt a közösséggel a Modim imánál. Ha tehát oly későn jött az imaházba, hogy nem mondhatja már a Semóne eszré imát a közösséggel együtt és kénytelen magában imádkozni, köteles, kivéve ha az ima megszabott ideje különben elmúlna, ügyelni arra, hogy maga a Semóne eszrét ne olyankor mondja, mikor ez említett dolgokra feleletét elmulasztaná, inkább várjon míg felelhet és csak azután mondja a Semóne eszrét. De ne várjon a Gáál Jiszráél bráchá és a tefilá között, mert a szavakat közvetlen a Semóné eszré megkezdése előtt kell mondania, nem szabad a két imát még más imával sem megszakítania, várjon inkább a Sirá chádásá szakasz előtt.
12. Ki magában mondja egyedül a Semone eszré imát és mikor abban a Mechájé hámétim bráchát befejezi, mondja éppen a közösség az Uvá LeCion vagy a Jocér imában a Kedusát, ne mondja velök a három Kádos-sal kezdő imaverset, mert a Kedusák nem egyenlők, de ha a közösség a muszáf Kedusát mondja, ő pedig a reggeli ima Kedusájánál tart, mondhatja velök és megfordítva, mert ezek a Kedusák egyenlők.