A szóbeli sértésnek és a megtévesztésnek tilalma (5 pontban)
1. Amiként tilos a vételnél-adásnál másnak a szorongatása. éppúgy tilos a szavakkal is, mert azt mondja a tóra (Móz. III. 27. 17.): »Ne szorongassátok egyik a másikat, félj Istenedtől.« Ez a szavakkal való szorongatás. sértés és nagyobb a szóbeli sértés az anyagi sértésnél, mert ezt vissza lehet adni, amazt azonban nem. Ez a pénzében sérti, az a személyében. Aki szóbeli sértés miatt kiált jajt, mindjárt meghallgatásra talál. Különösen óvakodjék az ember a felesége megbántásától, hogy szavaival fájdalmat okozzon neki, mert az asszony már természeténél fogva is puha, gyenge, már kisebb sérelemre is mindjárt sir és a Mindenható – dícsértessék Neve! – számon kéri a könnyeket és a könnyeknek kapui soha sincsenek zárva. 
2. Hogyan lehet szavakkal szorongatni? Ne mondja felebarátjának: mennyiért akarnád ezt a tárgyat eladni, – ha nem is akarja megvenni. Ha valaki gabonát keres megvételre, ne mondja neki: menj ahhoz meg ahhoz, mikor tudja, hogy annak nincs is eladni valója. Ha felebarátja bűneit megbánva megtért, ne mondja neki: emlékezzél, gondolj csak előbbi tetteidre! Ha fájdalmak érték felebarátját, Isten óvjon mindnyájunkat! – ne mondja neki, mit mondottak társai Ijóbnak (Ijób 4. 6.): »Nemde Istenfélelmed volt a te reményed, nos, gondold meg, volt-e már ártatlan, aki elveszett ?« (Azok azért szólottak így hozzá, mert fonák dolgokat mondott Isten gondviseléséről és tulajdonságairól.) Ha valamily tudományos kérdést intéznek hozzá, ne mondja annak, ki ehhez a tudományhoz nem ért: mi a te véleményed erről a dologról? Így tartózkodjék minden hasonló beszédtől, mely más szívének fájdalmat okoz.
3. Azt, akinek valamilyen gúnyneve van, habár megszokta azt a nevet és nem is szégyenli magát miatta, mégis tilos bántó szándékkal a gúnynéven szólítani, – ez is szóbeli sértés miatt.
4. Tilos az embereket félrevezetni (azaz megtéveszteni szavakkal, ha azáltal anyagi kár nem is érte), még a bálványimádót is, azért tilos neki a döghúst eladnia, ha az levágott húsnak gondolja. Ha valaki olyan dolgot ad el, aminek hibája van, habár megér annyit, mint amennyiért eladja, mégis kötelessége annak a hibáját a vevővel közölni (1. lej. 142. fej. 4. p.) (Ajándéknál nem lehet szó félrevezetéstől.)
5. Ne hívja a felebarátját enni magához, ha úgyis tudja, hogy nem eszik. Ne kínáljon ajándékot, mikor tudja, hogy nem fogadja el és ugyanígy tilos minden, mi ehhez hasonló, ha más van a szájában és más a szívében. Mikor felebarátjának azt mutatja, hogy meg akarja őt tisztelni, de szándéka nem teljes, tiltott dolgot művel, hanem legyen a szája mindig egy a szívével, szokjék az igaz beszédhez, őszinte gondolkozáshoz és tisztaszívűséghez

Megszakítás