49. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A borra elrendelt bráchának és a hátov vehámétiv bráchának szabályai

A borra elrendelt bráchának és a hátov vehámétiv bráchának szabályai (16 pontban)
1. A bor élvezése előtt a Boré pri hágáfen »ki a szőlőtő gyümölcsét teremtette« és utána az Ál hágefen stb. bráchát mondják. E tekintetben nincs különbség a borban, akár most erjedő must, akár a szőlőhegyből önmagától csepeg, akár főtt vagy édesített bor, azaz amelybe mézet és illatszereket tesznek, vagy ürmöt, ami keserű. Még az is bor, melynek olyan a szaga, mint az eceté, amíg bor íze van, bor a bráchája tekintetében, de ha megsavanyodik annyira, hogy az emberek a savanyúsága miatt már tartózkodnak az ivástól, már kétség merül fel a bráchájára nézve, (bár előtte elmondhatja rá a Boré pri hágáfen bráchát, de kétséges, hogy mely bráchát mondja utána), ezért csak akkor igyék belőle, ha előbb jó borra mondott már bráchát. (A mazsolaszőlőből nyert bor szabályait 1. lej. az 53. fej. végén.)
2. Ha a bogyókból csak taposás (tiprás) és nem prés által szorították ki a bort és azután vizet öntöttek rájuk, akár nem találtak több nedvet, mint amennyi vizet ráöntöttek, akár kevesebbet találtak, mindaddig, amíg a folyadéknak bor íze van, a Boré pri hágáfen bráchát kell rá mondani. De ha a bogyókat préssel nyomták ki és azután öntöttek rájuk, vagy a seprűre vizet, az csak olybá veendő, mintha víz volna.
3. Ha bort vegyítettek vízzel, a bor pedig csak hatodrésze volt a víznek, a bor biztosan megsemmisült benne és az egész csak olyan, mint a víz. Ha ennél több bor volt benne és a község lakói így szokták borukat vegyíteni és inni bor gyanánt, előtte a Boré pri hágáfen bráchát kell rá mondani, utána pedig az Ál hágefen bráchát, de ha nem így szokták inni, az egyén nézete a többséggel szemben nem mérvadó.
4. Miként a kenyér, melyet a rendes étkezésre szántak, mentesít minden más eledelt a bráchá alól, akként a bor is mentesít minden más italt az élvezésük előtt és után járó bráchák alól, ha előzőleg bor ivására szánta magát. Ez azonban csak akkor áll, ha akkor, mikor a borra a bráchát mondta, már előtte állt a többi ital is, vagy már akkor is az volt a szándéka, hogy a többi italból is iszik, de ha a többi ital nem volt előtte és nem is gondolt előbb rájuk, kétséges, kell-e rájuk külön bráchá, vagy nem, azért ne igyék az ember belőlük, míg a bor élvezése után az ál hágefen bráchát el nem mondotta, vagy pedig mondja a Sehákol bráchát valamely eledelre azzal a szándékkal, hogy ezzel mentesíti magát az italokra kötelező bráchá alól is.
5. Ha nem szánta rá magát arra, hogy leül bort inni, hanem csak alkalma akadt rá, nem is volt szándékában más italokat inni, akkor bizonyára kell a többi italra élvezésük előtt bráchát mondani, csak az élvezésük után mondandó bráchá tekintetében áll még fenn az a kétség, hogy a bor élvezése után járó áldás mentesíti-e a többi italt a bráchá alól, vagy nem, azért egyék valami olyan terméket, mely után a Boré nefásot rábot bráchát kell mondani, hogy ezzel a többi italt is mentesítse a bráchá alól.
6. Ki borral szenteli meg a sábátot, vagy ünnepet, de pálinkát, vagy kávét is akar inni, kétséges, hogy a borra mondott áldás mentesíti-e őt a többi italra köteles bráchá alól, azért már a borra mondott bráchánál gondoljon arra, hogy ezzel nem mentesíti magát a többi italra járó külön bráchá alól, hanem mondja el egy kevés cukorra a Sehákol áldást, hogy mentesítse ezzel az italokra is köteles azonos bráchával ezeket a külön bráchá alól.
7. Ha ebéd közben mond áldást a borra és más férfiak is vannak jelen, mondja, hogy »figyeljetek ide, uraim«, azaz, hogy hagyják abba az étkezést és hallgassák az áldást.
8. Ha akár ebéd közben, akár nem is étkezés közben egyfajta bort ittak és azután hoztak nekik másfajta bort, erre nem mondják a Boré pri hágáfen áldást, mert nem gondoltak az ivás abbahagyására és nem is vonták el gondolatukat a bortól, hanem mondják a Hátov vehámétiv »áldott légy . . , aki jó és jót teszen« áldásmondatot. Ugyanígy, ha még egy harmadik fajta bort hoztak nekik, arra megint csak a Hátov vehámétiv bráchát kell mondani és ugyanígy, ha még több fajtából hoznak. (Ahogy a mi mesterünk, rabbi Jehudá hánászi tette, aki minden egyes korsóra, melyet kinyitott, elmondotta a Hátov vehámétiv áldást.)
9. Ha mégis meggondolta és oly elhatározásra jutott, hogy a Boré pri hágáfen áldást újra kell mondania (1. tov. 57. fej.), akkor mondja el előbb a Hátov vehámétiv és csak azután a Boré pri hágáfen áldást.
10. Hogy általában a Hátov vehámétiv bráchát mondjuk, azért van, mert nem tudjuk, hogy a második bor rosszabb-e, mint az első, habár azt sem tudjuk, hogy jobb-e, mint az első, de ha tudott dolog, hogy rosszabb annál, nem kell rá a bráchát elmondani. De ha ez egészségesebb a testnek, mint az első, akkor is el kell rá a Hátov vehámétiv áldást mondani, ha rosszabb ízű is annál.
11. Ha volt is már eleinte két bora, de nem volt előttük együtt mind a kettő, mikor a Boré pri hágáfen bráchát mondották, akkor a másodikra, a jobbikra mondják el a Hátov vehámétiv áldásmondatot, de ha mind a kettő előttük volt az asztalon, ne mondják a Hátov vehámétiv áldást, hanem csak a Boré pri hágáfen áldást a jobbikra, amivel mentesítik magukat attól, hogy a rosszabbikra kelljen áldást mondaniok.
12. A Hátov vehámétiv bráchát csak akkor szabad mondani, ha az első borból van még előttük és azért isznak a másodikból, hogy a bort váltogassák, de ha csak akkor hozták eléjük a második bort, mikor az első már kifogyott, nem kell rá külön áldást mondani.
13. A Hátov vehámétiv bráchát továbbá csak akkor mondják, ha van valaki vele, aki szintén iszik mind a két borból, mert Hátov vehámétiv bráchá azt jelenti, hátov áldott legyen a jóságos, ki jó hozzá, az egyik emberhez vehámétiv és aki jót teszen mással is. Ugyanígy el kell mondania, ha felesége és gyermekei vannak vele, de ha egyedül van, ne mondja a bráchát.
14. Ha vendég ül a házigazdánál, a házigazda pedig odateszi a korsót az asztalra, hogy aki akar, igyék belőle, mint azt nagy lakomáknál teszik, akkor a bor mintegy közös tulajdon és a Hátov vehámétiv bráchát mondják rája. De ha a házigazda mindegyiknek külön serleget ad, nem mondják a Hátov vehámétiv bráchát, mert a másik nem társ a bor tulajdonában, sőt még a házigazda se mondja.
15. Egy ember mentesítheti a többit a bráchá kötelezettsége alól, ha előbb azt mondja: Szávréj rábotáj! figyeljetek uraim, hogy oda hallgassanak és ámént feleljenek áldásmondatára, hogy az ő áldásmondásával a többi is eleget tegyen kötelességének. De csakis akkor, ha mindegyik előtt ott a serlege, amelyből mindjárt ihat, hogy az áldásmondás és ivás között megszakítás, időszünet ne legyen.
16. Ha az asztali imához más borral telt serleget használnak, arra nem kell a Hátov vehámétiv bráchát elmondani, mert eleget tesz kötelességének azzal, hogy magában az asztali imában elmondja a Hátov vehámétiv brácháját.

  • Küldés emailben

Fejezetek