10. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A tfilin (imaszíjak) szabályai

A tfilin (imaszíjak) szabályai (26 pontban)

1. A tfilin parancsa is nagyon becses micvá, mert maga az egész Tóra a tfilin parancsához lett hasonlóvá téve, azt mondja ugyanis a Tóra a tfilinről (2Mózes 13:9.): “S legyen neked jelül kezeden és emlékül szemeid között, azért, hogy legyen az Örökkévaló tana a te szádban”. Aki tfilint nem “rak”, a testükkel vétkező zsidók közé tartozik, és aki “pászul” = hasznavehetetlen tfilint vesz fel, nemcsak, hogy nem teljesíti a parancsot, de annyi, meg annyi bráchát mond el hiába, amiről föntebb már láttuk, hogy magában véve is nagy bűn. Azért törekedjék mindenki tfilinjét szakavatott és Istenfélő szófernél (írónál) venni, ugyanígy a szíjakat is megbízható zsidótól vásárolni, kiről biztosan tudhatja, hogy a szíjakat tiszta állattok bőréből tfilin céljára dolgozta ki. A mi sok nagy bűneink miatt, nagy azok botlása, akik akárkitől, ismeretlen emberektől veszik a tfilint vagy szíjait, mert olcsóbban adják, pedig a micvára alkalmatlanok. Minden Istenfélő ember szívlelje meg, ha már azon van, hogy ruhái és eszközei rendesek legyenek, mennyivel inkább kell erre törekednie az Istentisztelet dolgainál, hogy ne legyen kicsinyes, ne sajnálja arra a pénzt, de iparkodjon mindig olyat venni, ami biztosan alkalmas – ha drágább is – és vigyázzon rájuk, hogy a tokok és a szíjak mindig rendesek és feketék legyenek. A szíjakat állandóan zsírral kell kenni, hogy feketék legyenek (ne kenjék halzsírral, mert azt tisztátalan halakból készítik). Ha a tfilin, bár csak részben is, megromlott, vagy a varratok megszakadtak, intézzen azonnal kérdést egy törvénytudóhoz, hogy a micvára alkalmasak-e még? Még jobban kell ügyelni a sarkokra, különösen a fejre való tfilin sarkaira, mert nagyon gyakran megtörténik, hogy lekopnak, kilyukadnak és így alkalmatlanokká válnak. Ugyancsak nagyon gyakran előfordul, hogy mert elavulnak, a fejre való tfilin felső bőrének egy része leválik és így alkalmatlanná válik, – minderre vigyázni kell nagyon. És mindenki, aki buzgón őrzi a tfilin parancsát és szentségnek szokja azt meg, hogy nem beszél, míg rajta vannak, hiábavaló és hétköznapi dolgokat, hosszú ideig él e földön és biztos a jövendő élete, mert azt mondja a próféta (Jeremiás 38:16.): “Az Örökkévaló fölöttük [a tfilinen Isten nevét hordják magukon], élni fognak és mindnyájukban lelkem él, ó erősíts meg és tarts életben engem”. A tfilin szó hirdetést és igazolást jelent a pölilá szóból (ezért van a tfilin szó lámed-jében a dáges), mert a tfilin hirdeti és tanúsítja, hogy Isten fensége nyugszik rajtunk, mint az Írás mondja (5Mózes 28:10.): “És látják majd, a földnek minden népe, hogy Isten neve [van hirdetve] rajtad és tisztelve félnek”, amit Bölcseink – áldott legyen emlékük – úgy magyaráznak, hogy ez a fejen lévő tfilin, azon a “sin” Isten “Sádáj” (Mindenható) nevéből. Ezért nem szabad a fejen megkovászosodni, – ne mulaszd el).
2. Felvételük ideje a reggel, amikor már egy kissé ismerős felebarátunkat négy rőf távolságból meglátjuk és felismerjük. Miután a tálitot magunkra öltöttük, vegyük ránk a tfilint. Hogy a cicitt előbb vesszük, mint a tfilint, azért van, mert a cicit parancsának kötelezettsége állandóbb, hétköznapon is, sábáton is, meg ünnepnapokon is fennáll, a tfilin micvája pedig csakis hétköznapon kötelező, már pedig az a szabály, hogy állandó és nem állandó közül az állandó részesítendő előnyben. Ám ha a tfilinhez nyúltunk, bár még zacskóikban vannak, azokat kell először feltennünk és csak azután öltsük magunkra a tálitot, mert nem szabad a micvá mellől elmenni, mint a Tóra írja (2Mózes 12:17.): “Őrizzétek meg a mácot” (a kovásztalan kenyerek ünnepét, ne úgy olvasd mácot, hanem micvot a parancsokat, a micvát, mely a kezed ügyébe jut, ne engedd megkovászosodni (megsavanyodni) ne mulaszd el).
3. Azt írja a Tóra a tfilin Vöhájá ki jöviáchá szakaszában (2Mózes 13:16.): “Legyen jelül a kezeden”, mert az áll jádechá a kezeden – hé-vel a szó végén (rendes írásmódja a szónak hé nélkül) Bölcseink – áldott legyen emlékük – ebből azt következtetik, hogy ez a gyengébb kéz, vagyis a bal, mely gyengébb és erőtlenebb. Arra tegyük tehát, oda, ahol a felső karon a hús a legmagasabb, mert így mondja a Tóra (5Mózes 11:18.): “Vegyétek e szavaimat szívetekre”, tehát a szívvel szembe tegyük. Ezért tegye oda az ember (a felső karjára) és hajtsa egy kissé befelé, a test felé, hogy ha lefelé tartja a karját, a tfilin a szívével szemben legyen. Ami pedig a fejre való tfilinről áll a Tórában: “legyenek a szemeid között”, ennek hagyománya szerint magyarázta, ez nem azt jelenti, hogy valósággal a “szemeid között legyen”, hanem a két szem közével szemben, fenn a homlokon kezdődik a helye, ott, hol a haj nőni kezdett és felhúzódik egészen azon hely végéig, hol a kis gyermek feje csontja még lágy és az agy verése észrevehető; azaz a tfilin tokjának alsó része ne érjen a fejen addig, hol a haj kezdődik, felső (hátsó) széle a szíj áthúzásával pedig ne menjen feljebb annál a helynél, hol a gyermek agyverése látható. Nagyon kell vigyázni arra, hogy mindig a maga kellő helyén legyen, mert ha csak egy része is a homlok oly helyén fekszik, ahol haj nem nőtt, vagy ha az egész a hajon fekszik, de oldalt és nem a szemek köze felett, egyáltalán nem teljesítette a micvát és haszontalanul mondott bráchát. A kötés csomója pedig legyen ezzel szemben a fej hátsó részén fenn a nyaka magasságában, azaz a koponyacsont végén, a hajzaton, az arccal szemben és ne mozogjon se erre, se arra, hanem szorosan feküdjék a fejen. Ha a tfilin tokja a szíjak áthúzásánál széles, nehéz azt kellően a helyére illeszteni, miért is erre nagyon kell vigyázni.
4. A tfilint állva kell felvenni. Ne rázzuk ki a tfilint a zacskójából, mert ez a micvá megalázása, hanem a kezünkkel vegyük ki. Először a karra tegyük fel és mielőtt a csomót szorosra húzzuk, mondjuk el rá a löhániách tfilin bráchát (a löhániách szóban a hé komáccal, a tfilin szóban a lámed-et kettőztetve kell hangoztatni), azután húzzuk szorosra a csomót és csavarjuk a szíjat hétszer a karunk alsó felére, mire rögtön vegyük fel a fejre való tfilint és mielőtt a fejünkön szorosra húznánk, mondjuk el rá az ál micvát tfilin bráchát (a micvát szóban a váv-ot pátách-hal), fejünkön azt szorosan helyreigazítva, mondjuk utána: Báruch Sém kövod málchuto löolám váed.. A Báruch Sém kövod mondatot azért kell utána elmondani, mert a fejére való tfilinnél a bráchá kötelezettsége kissé kétséges (l. fentebb 6. fejezet 4. pont). És mivel kétség forog fenn magát a bráchát illetőleg, kétséges, hogy kell-e a bráchá után ámén-t mondani annak, aki hallja (Pri megádim), miért is jobb e bráchát halkan mondani. Miután a fejre valót feltettük, a kézrevaló tfilin szíját háromszor csavarjuk a balkéz középső ujjára és pedig egyszer annak középső ízére és kétszer annak alsó ízére.
5. Ha meg is történt véletlenül, hogy valaki a fejrevaló tfilint vette ki a zacskóból először, ennek a micváját el kell halasztania, tegye tehát le a kezéből, takarja le valamivel és vegye fel először a kézrevalót, mert a kézrevaló tfilin parancsa a Tórában is megelőzi a fejrevalóét, mint mondva vagyon (5Mózes 6:8.): “és kösd azokat jelül a kezedre és legyenek homlokdíszül a szemeid között”. Ezért nem jön figyelembe a micvá elhalasztása.
6. Ne legyen semmi, ami a tfilint az ember testétől elválasztja, mindegy, akár a kézre, akár a fejrevalót. A rövid hajszálak nem tekinthetők elválasztónak, mert az a természetük, hogy mindig ott vannak, de akik tincsekben növesztik a hajukat, nemcsak azért, hogy ez fennhéjázás és hiúság és már emiatt is tilos (l. 3. fejezet 2. pont), de a tfilin feltételének a módjára is iszur (tilalom) forog fenn, mert ha a haj nagyon hosszú, elválasztónak számít.
7. Vigyázni kell a kézrevaló tfilinnél, hogy a csomó el ne csússzon a tok mellől (még akkor is ügyelni kell erre, ha a zacskójában van), hogy a csomózat “Jud”-ja a szív felé nézzen és hogy szíjának hídja, hol a szíjat a tokba húzzák, felfelé, a tok pedig lefelé legyen fordítva. Kényszeresetben, pl. ha egy balog ember, ki a jobbkarjára veszi fel a tfilint, most csak olyantól kaphat kölcsön, ki a balkarjára teszi (vagy megfordítva) és nem tudja a csomót megváltoztatni, ha tehát úgy venné fel, hogy a szíj hídja felül, a tokja alul van, akkor a “Jud” a csomóval együtt a kar külső oldalára esnék, ezért fordítsa meg és vegye fel úgy, hogy a szíjnak hídja legyen alul és a tfilin tokja legyen felül, hogy a “Jud” a csomóval befelé, a szív felé essék.
8. A kézrevaló és a fejrevaló tfilin feltevését tilos beszéddel megszakítani, még a szemeivel inteni, vagy ujjaival mutatni sem szabad, mert azt mondja a Tóra (2Mózes 13:9.): “Legyen neked jelül a kezeden és emlékeztetőül a szemeid között”, legyen emlékeztető arra, hogy a fejrevaló tfilin feltevése közvetlenül azonnal kövesse a kézrevalóét, hogy együttlevőnek számítson a kettő. Akkor se szóljon, ha Kádist vagy Kdusát hall, hanem hallgasson és figyeljen arra, amit a közösség mond. De ha azt hallja, hogy valaki a löhániách tfilin bráchát mondja, felelhet rá ámén-t, mert az ámén a mondottak igazának elismerése, hogy hisz a tfilin kötelességében és akkor (az ámennel való megszakítás dacára) még mindig együttlévőnek vehető. A Rábbénu Tám tfilinnél is tilos a kézrevaló és a fejrevaló feltevését megszakítani, de Kádist és Ködusát mondhat közben is.
9. Ha tévedett és közben beszélt, vagy intett, érintse a kézrevaló tfilint a kezével, mondja el rá másodszor a löchániách tfilin bráchát és húzza szorosabbra a csomóját, azután vegye fejére a tfilint és mondjon arra bráchát. De ha a tfilin micvája érdekében történt a megszakítása, nem kell a kézrevaló tfilinre még egyszer bráchát mondania.
10. A tfilin felvételénél gondoljunk arra, hogy a Szent – áldassék Ő! – parancsolta meg nékünk a tfilin feltevését, melyek a Tóra négy szakaszát foglalják magukban, szólnak pedig ezek Nevének – áldassék! – az egységéről és az Egyiptomból való kiszabadulásról. A karunkra, a szívünkkel szembe és a fejünkre, az agyunk fölé tegyük, hogy megemlékezzünk mindig azokról a csodákról és csodatettekről, amelyeket érdekünkben végzett, és amelyek az Ő egységére tanítanak, hogy Övé a hatalom és Övé az uralom az égiek és földiek felett, hogy akarata szerint cselekedjenek. Tegyük szolgájává a lelkünket, mely az agyban székel és szívünket, mely a vágyaknak és szándékoknak gyökere. Ezáltal gondolunk majd Teremtőnkre, megcsappantjuk majd élvezeteinket és teljesítjük a parancsát (4Mózes 15:39.): “Ne járjatok kémútra se a szívetek után, se a szemeitek után”. Ezért vagyon a tfilinben annak bőrére írva: legyenek “a szemeid között”!
11. A kézrevaló és a fejrevaló tfilin feltevése két külön parancs, melyek nem gátolják és nem tiltják egymást. Ha pl. csak az egyikre való tfilinje van meg, vagy valamely kényszerűség folytán csak az egyiket vehetné fel, vegye fel azt az egyet. Ha így csak a kezérevalót veszi fel, csak a löhániách tfilin bráchát mondja rá, míg ha csak a fejrevalót teheti fel, mondja el arra a löhániách tfilin és az ál micvát tfilin bráchát is, utánuk pedig a Báruch Sém kövod málchuto löolám váed mondatot.
12. A teljesen balog ember, habár csak megszokás által vált is baloggá, tegye mégis arra a kezére, mely minden más embernél a jobb, nála azonban a bal; ha bármilyen munkát a jobb kezével végez, csak ír a ballal, avagy megfordítva, az a kéz, amellyel ír, az tekintendő a jobbnak és a tfilin a másik kezére teendő. Ha mind a két kezét egyformán használja, vegye a tfilint a minden embernél balnak tartott kezére. Ugyanígy, ha nem balognak született, csak azután szoktatta magát a balkezével való írásra, minden más munkáját azonban a jobb kezével végzi, tegye arra a kezére, mely minden ember balkeze.
13. A szíjak szélességének a mértéke, akár a fejrevaló, akár a kézrevaló tfilinnél ne legyen kisebb egy árpaszem hosszánál. A hosszúságuk mértéke pedig: a fejrevaló szíja jobbról is, balról is a has közepéig, vagy valamivel azonfelül érjen. Némelyek szerint a jobboldali része érjen egészen a szövetség jeléig (Simusá rábá) és helyesebb is már eleve így szigorúbban venni. A kézrevaló szíj olyan hosszú legyen, hogy fel lehessen kötni, azután rá lehessen hétszer csavarni a karra és háromszor az ujjra és azután még meg lehessen erősíteni a kézen. Ha pedig elszakad valahol akár a kézrevaló, akár a fejrevaló tfilin szíja, tegyen kérdést a törvénytudónál.
14. Ügyelni kell arra, hogy a szíjnak a fekete fele legyen kívül. Ha valakivel véletlenül megtörtént, hogy a szíj a feje körül, vagy a karja körül a világosabb felére fordult ki, annak böjtölnie kell, vagy váltsa meg a böjtöt jótékony adománnyal. Ugyanígy böjtölnie kell annak, akinek a tfilinje tokja nélkül esett le a földre, de ha a tokjában esett le, nem kell böjtölnie, hanem adjon valamit jótékony célra.
15. Ki a tfilint azért veszi le, mert szükséglete elvégzésére kell kimennie, ha visszajön, vegye fel újra és mondjon rája ismét bráchát. Ha ilyenkor éppen a Smát megelőző brácháknál tart, azaz a Jocér or bráchánál vagy tovább, ne szakítsa meg még jobban imáját a tfilinre való bráchákkal is, hanem vegye fel azokat bráchá nélkül és csak a Smoné eszré (a 18 hálamondat) imája után érintse azokat és mondja el rájuk a bráchát.
16. Mindazideig, hogy a tfilin rajtunk van, ne vonjuk el figyelmünket róluk, kivéve a Smoné eszré tfilája (a 18. hálamondat imája) és a Tóra tanulása idején. Nem szabad a rendes napi étkezésünket elvégeznünk bennük, de szabad bennük rendkívüli időben valamit ennünk, de aludni bennük egyáltalában még rövid időre is tilos.
17. Köteles az ember megérinteni tfilinjét, ahányszor csak gondol rájuk, mert ezáltal elkerüli, hogy figyelme teljesen elvonasson róluk, először a karján lévőt érintse és azután a fején fekvőt. Szép szokás megérinteni őket, mikor a Smá fejezeteiben említi parancsukat, mikor azt mondja: “Kösd azokat jelül a kezedre”, a karján lévőt érinti és csókolja meg, és amikor azt mondja: “és legyenek homlokdíszül a szemeid között”, a fején lévőt érinti és csókolja meg (az érintő kezet vagy tálitot) .
18. A szentségben emelkedni kell és nem szabad leszállni. A fejen lévő tfilin szentsége nagyobb, mint a kézrevalóé, mert benne négy kis tok (négy szakasz) és a külső tokon a “Sin” betű is van. Miért is tilos a fejrevaló szíjából a karravalóhoz szíjat csinálni, de megfordítva: a kézrevaló szíjából a fejrevalóhoz szíjat készteni szabad. Ugyanígy, ha a kézrevaló szíja a csomó mellett elszakadt, tilos azt megfordítani és a szíj alsó végével a csomót megkötni, hanem ha elég hosszú maradt, azon a végén kell a csomót újra megkötni, ahol elszakadt. Ugyanígy tilos a fejrevaló szíját is megfordítani, hogy ami eddig a csomóban volt, most a kötésen kívül essék. A zacskót (táskát), mely a tfilin tartójának készült és arra is szolgált, nem szabad többé más köznapi célra használni.
19. Nem szabad levenni a tfilint csak az Uvá löCion imában elmondott ködusá után, mikor azt mondjuk Jöhi rácon senismor chukechá és olyan helyen, hol az a szokás, hogy a Tóraolvasás napján csak az Uvá löCion-ban levő ködusá után viszik vissza a Tórát a helyére, ne vessék le a tfilint, míg a Tórát vissza nem vitték a Frigyládába. Jele lehet e szokásnak Michá verse (2:13.): “Elvonul a királyuk előttük és az Örökkévaló a fejükön”. Olyan napon, melyen (a zsinagógában) körülmenetelés van, csak annak befejezte után vegyék le a tfilint. Ros chodeskor (újhold napján) a muszáf ima előtt veszik le. Szukkot félünnepén mindenki a Hálél ima előtt; Peszách félünnepén a közösség a Hálel előtt, az előimádkozó a Hálel ima után veti le.
20. A tfilint állva kell levetni éspedig miután eltávolítottuk a csavarulatokat az ujjakról és két-három csavarulatot a karról, előbb a fej tfilinjét vesszük le és csak azután a kézrevalót. Mert azt mondja a Tóra: “és legyenek homlokdíszül szemeid között” és mivel “legyenek” többes szám, azt következtették ebből a Mestereink – áldás emlékükre! –: mindaddig, hogy a szemeid között (a fejeden) vannak, mindkettő rajtad legyen. Ezért veszik fel előbb a kézrevalót és ezért vetik le előbb a fejrevalót, hogy mindaddig, míg a tfilin a fejünkön van, kezünkön is ott legyen a másik. A fejrevaló tfilint a balkezünkkel kell levenni, mert az a gyenge kéz, mutatni kívánván ezzel is, hogy mily nehezünkre esik a levételük, mert hiszen a micvát egészen csak úgy teljesíthetnénk, hogy a tfilin egész nap rajtunk volna, de mivel nem mindig tiszta a testünk, mindjárt az ima után levetjük. Ne vessük le továbbá a tfilint sem a Tóra könyve előtt, sem mesterünk előtt, hanem menjünk kissé félre. Bölcsek szokása megcsókolni a tfilint, amikor felveszik és amikor leteszik. A tálitot csak akkor vessük le magunkról, mikor a tfilint már levettük.
21. Úgy tegyük a tfilint a zacskójukba, hogy holnap a kézrevalót tudjuk kivenni először, de azért ne tegyük a zacskóban a kézrevalót a fejrevaló tfilinre, mert a fejrevaló tfilin szentsége nagyobb, hanem egymás mellé. A tfilin kisebb zacskóját a tálit nagyobb tartójában alul helyezzük el, a tálitot pedig felül, hogy a kivételnél a tálit jusson először a kezünkbe.
22. Akinek nincsen tfilinje, a közösség pedig már imádkozik, az jobban teszi, ha vár, míg a közösség imáját befejezte és azután kér kölcsön mástól tfilint, hogy tfilinben olvashassa a Smá-t és mondhassa a Smoné eszré imát, mintsem hogy a közösséggel imádkozzon tfilin nélkül, de aki tart attól, hogy elmulasztja a Smá olvasásának idejét, míg tfilint talál, az olvassa el a Smát előbb tfilin nélkül. Ha fél attól, hogy a Smoné eszré imájának idejét is elmulaszthatja, imádkozzon ugyanígy, és ha azután tfilint talál, vegye fel azokat a bráchákkal és mondjon bennük valamely zsoltárt vagy imádkozzon bennük minchát. De az éjjel nem a tfilin ideje, éjjel tilos felvenni azokat. Szabad azonban másnak a tfilinjét a tulajdonos tudta nélkül is kölcsön vennünk, hogy azokat magunkra vegyük és bráchát mondjunk rájuk (mint azt az előbbi fejezet 11. pontjában a tálitnál írtuk).
23. A tfilin tiszta testet kívánnak, ezért nagyon vigyázzunk arra, hogy amíg rajtunk vannak, magunkból szelet ne engedjünk. Bélbajban szenvedő ember akkor is, ha fájdalma nincsen, mentesítve van a tfilin kötelezettsége alól, mert nem képes magát kellően tisztán tartani. Ha azt hiszi, hogy a Smá olvasása és a Smoné eszré ima elmondásáig tisztán tudja tartani a testét, tegye fel a tfilint, de más beteg, kinek betegsége folytán fájdalma van és figyelmét fájdalma miatt arra fordítani nem volna képes, mentes a tfilin feltevésének kötelessége alól, mert tilos a figyelmet elvonni róluk, de ha nem (vagyis, ha le tudja kötni a figyelmét), a tfilin feltevésére köteles.
24. Annak a fiúnak, ki már tud vigyázni a tfilinjére és magára, hogy azokban szelet nem enged és velük nem alszik, atyja köteles tfilint venni, hogy azokat felvegye. Mostanában az a szokás terjedt el, hogy a fiú két-három hónappal, mielőtt bár micvá: tizenhárom éves lesz, kezdi már a tfilin feltevését.
25. Tfilinnek félünnepeken való feltevése dolgában elütő a törvénytudók nézete és különbözők a szokások. Vannak helyek, hol azoknak a törvénytudóknak a véleményéhez ragaszkodnak, kik nem is veszik fel a tfilint és vannak helyiségek, hol más törvénytudók nézete alapján fel szokták venni, de a zsinagógában nem mondanak rájuk olyan hangosan bráchát, mint az év más napján. Mások meg fel szokták venni, de minden bráchá nélkül (ezeknek a felvételnél arra kell gondolniuk, hogy – ha a chol hámoéd (a félünnep) nem a tfilintevés ideje, – a felvettek ez esetben egyszerű szíjaknak tekintessenek, ám, ha nem is mondanak bráchát, még sem szabad a kézrevaló és a fejrevaló tfilin feltevését (beszéddel vagy intéssel) megszakítani, kádist és kdusát azonban szabad közben mondani. Ügyelni kell arra, hogy azok között, akik ugyanabban a zsinagógában, ugyanannál az Istentiszteletnél együtt imádkoznak, ne legyenek egyrészt olyanok, kik felveszik, másrészt olyanok, kik fel nem veszik. (Úgy gondolom, hogy ezekre bizonyára áll a Tóra tilalma 5Mózes 14:1.: “ne pártoskodjatok”!)
26. Olyan tfilin, melyek használhatósága szakértő által megállapíttatott a szabály szerint, mindaddig, míg a külső tokjuk ép, a belső Tóraszakaszok is megmaradnak használhatóságuk megállapítottságában és nem kötelező a megvizsgálásuk. Mindazonáltal célszerű időnként megvizsgáltatni őket, mert az izzadság (nedvesség) következtében gyakran elromlanak. Ha csak ritkán, időnként használják, minden hét évben kétszer kell megvizsgálni őket, mert attól kell tartani, hogy megpenészesednek. Ugyanúgy, ha a tok hasadt, vagy szakadt meg, kötelező a belső Tóraszakaszok megvizsgáltatása is, ugyanígy, ha vízbe estek. De ha nincs, aki megvizsgálja és újból összefűzze őket, jobb, ha vizsgálat nélkül is felveszi, semhogy a tfilin micvája teljesítését elhanyagolja, de bráchát ne mondjon rájuk.

  • Küldés emailben

Fejezetek