59 éve, 1965. április 20-án nyitotta meg kapuit a hét holt-tengeri tekercs számára épített „Könyv szentélye” a jeruzsálemi Izrael Múzeumban. A tekercsek a Holt-tenger mellett fekvő Kumrán környéki barlangokból kerültek elő 1947-ben. A tekercseket 1955-ben vásárolta meg az állam.
A tekercsek a Tóra és más vallási művek valaha megtalált legrégebbi szövegeit is tartalmazzák, és a legrégebbi tekercs a polgári időszámítás kezdete előtti harmadik századból származik. Jesája (Ézsaiás) legrégebbi ismert teljes példánya is az i. e. harmadik századból származó leletek között szerepel.
A Könyv szentélye két nemzetközi hírű zsidó építész, Armand Bartos és Frederick Kiesler tervei szerint készült, célja, hogy az ott bemutatott tekercsek történelmi és egyben bibliai jelentőségét is hangsúlyozza. A fehér kupola azoknak az agyagtartályoknak a fedelét formázza, amilyenekből a tekercsek előkerültek. Az épületbe vezető folyosó a kumráni barlangokat jelképezi, a fehér kupola és a fekete fal kontrasztja pedig a tekercsekben leírt feszültséget, a Fény Fiainak és a Sötétség Fiainak harcát szimbolizálja. Az épületre kívülről folyamatosan folyatott víz a kumráni közösség magas fokú rituális tisztaságára utal. A szimbolika a belső térben is folytatódik, a középső elem a tóratekercs farúdjaira emlékeztet.
A tekercsek rendkívüli sérülékenysége miatt a belső térben félhomály uralkodik, és a szakemberek folyamatosan váltogatják az éppen bemutatott tekercseket. A múzeumban más ősi iratok is láthatók, többek közt a méltán híres aleppói kódex, mely a polgári időszámítás szerinti tizedik században íródott az izraeli Tverjában (Tibériás), és a Tánáchot (zsidó Biblia) tartalmazza. A korábban teljes kódex több mint fele odaveszett az 1947-es aleppói zavargások és 1958 között, amikor a kódexet végül Izraelbe csempészték.
A Könyv szentélye (héberül Héchál hászéfer) a jeruzsálemi Izrael Múzeum területén található, nyitvatartási időben látogatható.
Fotó: Wikipédia