199. 📖 Kitzur Sulchan Aruch

A temetés és temető szabályai

A temetés és temető szabályai (17 pontban)

1. A temetés, melyről a Tórában szó van, azt jelenti, hogy a halottat valóban közvetlenül a földbe teszik. Sok helyütt deszkákból összeillesztett koporsó ládába szokták tenni a halottat, és így temetik el, mert lehetetlen, hogy az ilyen koporsóban a deszkák között hézagok, rések ne legyenek és ez elég. Vannak viszont helyek, hol koporsóláda nélkül temetik a halottat, hanem valóban közvetlenül a földre teszik, nincs deszka alatta, hanem a két oldalára tesznek két deszkát és ezekre egy harmadikat, hogy a föld ne hulljon a holttestre, mert ez megalázása volna. Másutt meg minden halottat így koporsóláda nélkül temetnek el, csak a kohanim = papoknak és elsőszülötteknek, mert ezek tekintélyesebbek, csinálnak koporsót. Ha koporsóládát készítenek, ügyeljenek a deszkák maradékaira, hogy azokat semmire ne használják, tegyék a tűzre az alá az edény alá, amelyben a === = mosdatásra a vizet melegítik. Jószívű embereknek, akik asztaluknál szegényeknek adtak enni, az asztalából készítenek koporsót, mint írva van (Jesájá 58:8.): menjen előtted a te igazságod (jótetted).
2. A halottat a hátára és arcával felfelé fektetik. Akinek van Erec Jiszraelből (a Szentföldről) való pora, alája és föléje hintsék, mert az Írás verse szerint (5Mózes 32:43.): és engeszteli a földje a népét. A lényeg, hogy a milá helyére, szájára, szemeire és két kezére hintsenek belőle.
3. Nem temetik a halottakat egymás mellé, csak ha a választófal olyan erős közöttük, hogy magától is megállhat, ez pedig legalább hat hüvelykujj szélesség (kb. 15 cm), de ha csak lehet vegyék még szigorúbban, hogy hat ököl (kb. 60 cm) legyen az egyik és másik között. De a férfit vagy a nőt temethetik együtt a fiával vagy a leányával, vagy az unokáikkal. A szabály ez: minden gyermek, aki életében együtt hált vele, holtában is együvé temethető vele. De felnőtt fiút az atyjával, avagy felnőtt leányt az anyjával együvé temetni nem szabad. Kicsiny gyermekeket is csak akkor szabad a szüleivel egy sírba együvé temetni, ha egy időben temetik őket, de ha az egyiket már előbb eltemették, tilos a másikat az első sírjába temetni.
4. Kifejtettük már a 163. fej. 7. pontjában, hogy a körülmetéletlenül elhunyt gyermeket a sírja előtt körülmetélik és nevet is adnak neki, a kis leánygyermek halottnak is kell nevet adni és fel is kell erre hívni a temetést rendező Chevrának figyelmét (l. Hésiv Mose Orách Chájim 13. fej.).
5. Nem helyeznek el két koporsót egymás fölébe sem, ha csak nincs 6 ököl (kb. 60 cm) föld közöttük.
6. Ne temessenek gonosztevőt igaz ember mellé, mint írva van (Zsoltárok 26:9.): ne gyűjtsd egybe gonoszokkal lelkemet, még a súlyosabb gonosztevőt se temessék a könnyebbet vétkező mellé. Szintúgy ne temessenek igaz embert és még kevésbé közepes embert a kiváló jámbor, szentéletű mellé. Ne temessenek egymás mellé két olyan embert sem, akik gyűlölték egymást, mert holtukban sem lesz nyugalmuk egymás mellett.
7. Szokás vigyázni arra, hogy amikor a halottat eltemetik, ne vegyék ki az ásót vagy a kapát a másik ember kezéből, hanem ez dobja le és a másik vegye fel.
8. Miután a halottat a sírba fektették, a ravatalágyat, amelyen kihozták, háromszor egymás után megforgatják, mert a === szó betűinek számértéke a === =(=)= = ítélet szó betűi számértékének (54) felel meg, annak a kívánságnak a jelzésére, hogy az ítélet forduljon kegyelemre, a gyász változzon vígságra. Emlékjele ennek az Írás verse (Zsoltárok 30:12.): átforgattad a gyászomat vígságra. De olyan napon, mikor a === könyörgést nem mondják, nem teszik ezt.
9. Ha gyászoló árva van a temetőben, akkor a temetés után (ha még nappal van) legalább négy rőf távolságra mennek a síroktól és elmondják a 49. zsoltárt. (“A karmesternek… Halljátok ezt”, stb.) Olyan napon pedig, melyen a === könyörgést nem mondják, a 16. zsoltárt (“Emlék éneke Dávidnak”, stb.), utána pedig az árva kádist mond, benne a === === === (“mely majdan felújul”, stb.) mondattal és ezt a jelenlevő közösség is vele mondja egészen a === = “az ő dicsőségének” szóig. Némely helyen az a szokás, hogy ezt a kádist is a temetés előtt mondják a === === ima után, más helyen meg a === === imát is a temetés után mondják.
10. Szokás, hogy mikor kimennek a temetőből, néhány fűszálat tépnek le és dobják hátrafelé, maguk mögé és mondják: ===, stb. “Gondolj arra, hogy porból vagyunk”. Emlékeztetés ez halottak feltámadására is, hogy újjáélednek majd poraikból, mint az Írás mondja (Zsoltárok 72:16.): kisarjadnak a városból, mint a mezőnek füve, szabad ezt megtenni félünnepen is (l. Mábit 1. rész 203. fej.), azután megmossák a kezeket. Van nyoma annak is, hogy ez a (halott által okozott) tisztátalanság csak e három dolog által tisztulhat meg, vízzel, a vörös tehén porával és izsóppal, a kezeket nem a folyó vizében, hanem csak edényből öntött vízzel kell megmosni (l. Elijá rábá a 224. fej. végén). Az edényt nem szabad annak a kezéből átvenni, aki éppen megmosakodott, hanem ez tegye le, az meg vegye fel. A kezeket letörléssel nem szabad megszárítani. Némelyek azt tartják, hogy hétszer le kell ülni, mert a szellemek kísérik, de mihelyst leül, elsuhannak tőle. Némely helyen csak háromszor szoktak leülni, miután a kezeiket megmosták, és mindhárom ízben elmondják a (Zsoltárok 90:17.): === ===, stb. versét és utána a 91. zsoltár folytatását. Ha ünnepen temetik a halottat, szintén leülhetnek háromszor, mint hétköznapon. Ügyelni szoktak arra is, hogy az ember ne menjen be a házába, míg kezeit meg nem mosta, és le nem ült. Atyáink szokása pedig olyan, mint a Tóratörvény.
11. Nem viszik el a halottat olyan helységből, ahol temető van, más városba, mert megalázása volna egyik helyről a másikba vinni, kivéve ha külföldről Erec Jiszraelbe (a Szentföldre) vagy oda viszik, hol atyái sírja van. Ugyancsak el szabad vinni, ha ő hagyta meg, hogy az egyik helységből a másikba vigyék.
12. Tilos a sírt felnyitni ha fedőhantja már bezárta, azaz miután koporsója fedelére már földet tettek. De mindaddig míg földet nem tettek rá, valamely alapos okból szabad felnyitni. Ha valamely okból kénytelenek volnánk a tetemet a sírból eltávolítani, tegyenek kérdést a Tóratudónál.
13. Ha sírt ástak, ne hagyják azt éjjelen át nyitva, mert veszéllyel járhat. Ha nem lehet a halottat másnap előtt eltemetni, töltsék meg a sírt földdel.
14. Tilos a sírok felett járni, mert némelyek szerint minden használatba vétele tilos. Mindazonáltal valamely sírhoz kell menni és nincs más útja, csak ha rajtuk jár, akkor szabad.
15. Ne menjen az ember a temetőbe vagy a holttestnek négy rőfnyi körébe, vagy a halottas szobába akkor, mikor a tfillin (imaszíj) van a fején, vagy a cicisz a ruháján, mert (Példabeszédek 17:5.): kigúnyolja a szegényt. De ha befedték azokat, akkor szabad. Ugyanígy ne imádkozzon ott, ne mondja a zsoltárokat sem, kivéve azt, amit a halott tiszteletére mond.
16. Nem szoktak a temetőben a halott tiszteletére való tekintettel illetlenséget elkövetni, pl. ne egyen, ne igyon ott és ne végezze ott szükségletét, ne legeltessenek ott marhákat, ne szedjenek onnan füvet. A temetőbe ültetett fákról azonban, ha nem sírokon nőttek, szabad a gyümölcsöt leszedni.
17. Némely helyen nem szoktak tizenkét hónap elmúltáig sírkövet emelni, mert a sírkő megtisztelés, ez pedig, az illetőnek a gyászév alatt csak fájdalmára lenne, továbbá, mert a sírkőnek egyik célja az, hogy ne vesszen ki a szívből emléke, a halottat pedig tizenkét hónapig nem feledik el. (Elijá rábá a 224. fej. végén). Más helyeken azonban nincsenek erre figyelemmel.

  • Küldés emailben

Fejezetek