Veszélyes betegnek és a bűn elkövetésére kényszerítettnek szabályai (10 pontban)
1. Életveszély esetén felfüggesztik a sabbosznak, miként a tóra minden más törvényének is az érvényét. Ezért, ha a beteg élete veszélyben van és jámbor ember, – ha éhsége vagy vágya csillapítására néha-néha bűnbe is esett (l. Jore Dea 158. fej. és Chosen Mispat 424. fej.), akár az egy napos gyermek életének megmentése érdekében is kötelesség megszentségteleníteni a sabboszt. Ha a beteg maga nem is akarja, kényszeríteni kell reá. Nagy bűnt követ el az a balgán jámbor, ki valamely tilalom áthágása miatt gyógyulni nem akar, az ilyenre mondja a tóra (M. I. 9. 5.): »de véreteket, az élteteket számon kérem tőletek«. Sőt dicséretreméltó az, aki az életveszélyben forgó beteg megmentése érdekében buzgólkodik a sabbosz megszentségtelenítésével, még ha van is ott nemzsidó ember, törekedjenek zsidóval végeztetni a munkát. Aki életveszélyben forgó beteg érdekében szentségtelenítette meg a sabboszt, még abban az esetben is jutalomban részesül, ha a munkájára nem is lett volna szükség. Pl., ha az orvos fügét rendelt a betegnek és kilenc ember szalad és mindegyik szakít egy szemet és mindegyik hoz egyet, az Örökkévaló, – áldassék neve! – mindegyiket megjutalmazza érte, még akkor is, ha a beteg már az első fügétől meggyógyult. Így minden életveszélynél, még ha kétséges is, hogy igazán veszedelemben van-e emberélet, kötelesség megszentségteleníteni a sabboszt és megszegni a tóra akármely törvényét. Mert a tóra csakis az élőkért, az életért adatott, miként maga mondja (M. II. 18. 5.): »amiket megtegyen az ember, hogy éljen általuk«, és ezt úgy magyarázzuk, hogy: »éljen általuk« és ne haljon meg általuk. Csak a bálványimádás, házasságtörés és vérontás tilalmát nem szabad megszegnie, mert ezekre áll, hogy inkább halált haljon, de ne szegje meg tilalmukat.
2. Bármely ember mondja: Látom azon a betegen, hogy az élete veszélyben van és nincs ott szakavatott orvos, aki megcáfolhatná, hitelt kell adni a szavainak és a beteg megmentése érdekében megszentségteleníthetik a sabboszt. Még ha nem is mondja biztosra, csak azt mondja, hogy úgy látja, hogy meg kell szegni miatta a sabbosz törvényeit, el kell fogadni a szavát és meg kell szentségteleníteni a beteg érdekében végzett dologgal a sabboszt, mert az életveszélynek még a gyanúja miatt is meg kell könnyebbítenie a tilalmat. Ha az egyik orvos azt állítja, hogy életveszély forog fenn és a betegnek szüksége van arra a gyógyszerre, vagy gyógymódra, egy másik orvos pedig azt mondja, nincs szüksége rája, vagy a beteg mondja, hogy nincs szüksége rá, arra az orvosra kell hallgatni, aki azt állította, hogy szüksége van rá. Ha a beteg mondja, hogy bizonyos gyógyszer kellene neki, az orvos pedig azt állítja, hogy nem okvetlen szükséges, a betegnek a kívánságát kell teljesíteni, de ha az orvos azt állítja, hogy a gyógyszer ártana a betegnek, az orvos rendelkezését kell követni.
3. Ha valamely tapasztalt, akár nemzsidó orvos, vagy más szakértő azt mondja, hogy bár most a beteg nincs veszélyben, de ha nem alkalmazzuk ezt a gyógymódot, súlyosbodhatik az állapota és veszélyessé válhat, még ha a beteg nem is kívánja, meg kell fogadni az orvos tanácsát és meg kell miatta a sabboszt szentségteleníteni. Ha pedig azt állítja az orvos, hogy ha nem alkalmazzák azt az orvosszert (vagy gyógymódot), biztos a halála, de ha alkalmazzák, még lehet, hogy megél, okvetlen meg kell szentségteleníteni a sabboszt (l. továbbá a 133. fej. 13-18. pontjait).
4. Minden benső testi sérülés miatt, azaz, mi az ember ajkain belül támad, tehát a fogait is beleértve, vagyis, ami valamely seb vagy hólyag elmérgesedése folytán keletkezik és más ehhez hasonló eset miatt meg kell szegni a sabbosz szentségét és nem is kell mérlegelni veszedelmességét, még ha nincsenek is ott szakavatottak és a beteg sem mond semmit, akkor is meg kell tenni mindent, amit ily esetben hétköznapon szoktak tenni. De ha ismerik azt a betegséget és tudják, hogy várhatnak vele és nem kell megszegni a sabbosz szentségét, nem is szabad megszentségteleníteni a sabboszt. Belső részek fájdalma, nem számít belső sérülésnek. Akinek a foga fáj és annyira szenved, hogy a fájdalom egész testét meggyötri (egész beteggé teszi) mondhatja a nemzsidónak, hogy húzza ki.
5. A kéz vagy lábfej hátán és bármily vas által okozott sebes sérülés miatt, a végbél nyílásának duzzadása miatt, továbbá amiatt, ki piócát nyelt, kit veszett kutya vagy porban csúszó-mászó állat harapott meg, ha kétséges is, hogy haláltokozó-e a sérülés, ugyanúgy túlságosan nagy láz miatt megszegik a sabbosz szentségét, de gyakran előforduló kisebb láz miatt ne szentségtelenítsék meg maguk a sabboszt, hanem végeztessék a munkát nemzsidóval.
6. Azon, kinek vértódulása van, azonnal vágjanak eret. Ha az, akin eret vágtak, fázik, szabad melegítés céljából a (kályhába) tüzet gyújtani, még a tammuz havi napforduló idején (nyár közepén) is.
7. Ha valakinek mindkét szeme fáj, avagy hogy az egyik közülük gennyezik, könnyezik vagy vérzik, miként a szemnek bármily más veszélye miatt megszentségtelenítik a sabboszt.
8. Ha az életveszélyben forgó betegnek húsra van szüksége és nem kapható más, mint tiltott hús, szabad a részére vágatni, és nem szabad vele a tiltott húst etetni, mert tartani kell attól, hogy ha megtudja, mivel etették, undort kap tőle, de ahol semmikor ily megundorodástól tartani nem kell, pl. gyermeknek vagy kábult betegnek adhatnak enni tiltott húst és ne vágassanak le sabbosz napján élő állatot.
9. Abból, amit beteg részére sabbosz napján főztek, egészséges embernek aznap enni tilos, a sabbosz kimenetele után azonban egészséges ember is eheti, ha zsidó ember főzte (1. fent. 38. fej. 9. p.).
10. Ha zsidó embert kényszeríteni akarnak arra, hogy most, bizonyos időre bűnt kövessen el, bármily súlyos is volna a vétek, más zsidónak azért, hogy társát attól a bűntől megmentse, nem szabad megszentségteleníteni a sabboszt. De ha arra akarják a zsidót, – akár kiskorú fiút, vagy leányt is – kényszeríteni, hogy a hitét megtagadja és így kivonják Izráel közösségéből, kötelessége minden zsidónak – aki érdekében valamit tehet – arra törekedni, hogy őt megmentse, még ha a tóra tilalmának a megszegésével meg is kell szentségteleníteni miatta a sabboszt, amiként kötelesek vagyunk a sabboszt megszentségteleníteni életveszélyben forgó beteg miatt, amint írva vagyon (M. II. 31. 16.): »és őrizzék, tartsák meg Izráel fiai a sabboszt« amivel azt mondja a tóra, szentségtelenítsen meg miatta egy sabboszt, hogy sok sabboszt megtarthasson. Még ha kétséges is, hogy használ-e, sikerül-e a törekvés vagy nem, kötelességünk a sabbosz megszentségtelenítésével is minden lehetőt elkövetni a megmentése érdekében, aminthogy kötelességünk megszegni a sabbosz szentségét, ha embertársunknak az élete forogna kérdésben. De olyan ember miatt, aki bűnösen elpártolt és maga akarja megtagadni hitét, nem szabad a sabboszt a tóra tilalmának megszegésével megszentségteleníteni, mivelhogy az maga vétkes, nem lehet senki emberfiának azt mondani: vétkezzél, hogy felebarátodat megmentsd a vétektől. Rabbinikus tilalmat azonban, pl. túlmennie a sabbosz határvonalán, lovagolni, kocsin menni, továbbá pénzt vinni, stb. némelyek szerint még ilyen ember megmentése érdekében is szabad.
