Tisóbeáv (áb hó 9.) napjának szabályai (22 pontban)
1. Este a zsinagógába mennek. A frigyszekrényről le szokták venni a függönyt, mert a Siralmak könyvében (Echa 2. 17.) az áll: és átfúrta bíborát. Az egész imaházban csak egy szál gyertyát gyújtanak az előimádkozó állványa előtt. A maariv (esti) imát halk és gyászolókhoz illő síró hangon mondják. A === szóval kezdődő szakaszt csak másnap, a mincha (délutáni) Semóné eszré (18 áldásmondás) imájában mondják. A semóné eszré tefillája után az esti imát teljes kadissal és benne a === mondattal fejezik be, mire leülnek a földre néhány gyertyát gyújtanak, hogy az Echát (Jeremiás siralmait és a gyászdalokat) el tudják mondani. Az Echát és a gyászdalokat is halk és síró hangon mondják. Az Echa minden verse közben kisebb, a fejezetei közben pedig ennél valamivel nagyobb szünetet tartanak. Az előimádkozó minden Echa ének kezdeténél emelje fel kissé jobban a hangját és minden Echa szakasz utolsó versét mondják hangosan és amikor a === stb. vershez érnek, mondja azt a község is hangosan, azután befejezi az előimádkozó és a közönség hangosan ismétli, utánuk ugyanígy az előimádkozó is. Utána a === -t (t. i. az === és a === verseket elhagyják) és egész kaddist mondanak a === mondat nélkül, mert azt mondotta az Echa siralmakban (3. 8.): ťelzárta imámatŤ. Másnap a sacharisz (reggeli) imánál is kihagyják a === -t a mincha (délutáni) imáig. Aki egyedül imádkozik, mert nincsen minjanja, szintén elmondja az Echa siralmait és a gyászdalokat.
2. Tegye az ember a fekvőhelyet is kellemetlenné, ha két vánkoson szokott feküdni, feküdjék most csak egyen. Némelyek tisóbeáv éjszakáján a puszta földre szoktak feküdni és követ tesznek a fejök alá, emlékezésül arra, amit a tóra mond (M. I. 28. II.): ťés vett a helység kövei közülŤ stb., – mert látta a szentély pusztulását és mondotta: ťmily félelmetes ez a helyŤ. Mindezt aszerint, hogy milyen az ember.
3. Reggel a sacharisz imához nem veszik fel a tefillint (imaszíjakat), mert a tefillint is dísznek nevezi az Írás (Jechezk. 24. 17.), nem is öltenek nagy taliszt (imaköpenyt) magukra, mert az vagyon írva (Echa 2. 17.): === ami Onkelosz fordítása szerint azt jelenti: ťátfúrta a bíborátŤ, hanem a kistaliszt (cidáklit) veszik fel bróchó (áldásmondás) nélkül. Reggel valamivel előbb mennek az imaházba, ott az előimádkozó előtt sem gyújtják fel a gyertyát és szintén halkan és síró hangon imádkoznak. A === zsoltárt mondják. Az előimádkozó a tefilla (18 áldásmondás) ismétlése alkalmával a === és a === áldásmondás szakaszok között mondja az === böjti imát, úgy, mint a közösség más böjtnapján és nem mondja a === kóhénok papi áldását, a tefilla (18 áldás) után pedig fél kaddist mond. Nem mondják sem a === sem az === könyörgéseket, mert az Írás (Echa I. 15.) a tisóbeáv napját is ünnepnek mondja. Utána kiveszik a széfer-tóra (tekercsét) és felolvassák belőle a === stb. (M. V. 4. 25.) szakaszát három embernek. Helyén való, hogy aki a tórafelolvasáshoz felmegy, a tórafelolvasásra rendelt áldás előtt elmondja a === „Áldva legyen az Igazság bírája” áldást. A tóraszakasz felolvasása után félkaddist mondanak, az utolsó felhívott az === (J.rm. 8. 13.) prófétai szakaszt olvassa haftárának az Echa siralmai dallamában, majd visszateszik a tóra könyvét, – leülnek a földre és a === gyászdalokat sírják el és húzzák azok elmondását közel délig. Befejezésük után az === imát, – a közbeeső === (20.) zsoltár nélkül és az === -ban a === stb. vers kihagyásával, mert különben olyan színezete volna, mintha a gyászdalokra kötött volna szövetséget, továbbá ez === ez az én szövetségem stb. és a === stb.: ne távozzanak a szádból s b. versek nem is illenek e napra, mert hiszen aznap tétlenül járnak és a tóra tanulmányozásával sem szabad foglalkozni. De gyászházban az egész esztendőben, tisóbeáv kivételével, elmondhatják azt, bár a gyászoló sem foglalkozhatik tórával, de a vigasztalók még sem járnak tétlenül. A === -t elmondják végig, utána teljes kaddist a === vers kihagyásával, Olénut, utána az árvák kaddisát. De nem mondják sem a === dicsőítő éneket, sem az arra a hétköznapra rendelt zsoltárt, sem a === talmudi olvasmányt. Helyes, ha utána minden egyén elolvassa magában az Echa megilla siralmait.
4. Ha a gyász első hetében ülő === gyászoló van a községben, elmehet este is, meg reggel is a zsinagógába és ott lehet, míg a gyászdalokat befejezik és szabad felmennie a tóraolvasáshoz, a haftárát (prófétai szakaszt) is felolvasnia, mert hiszen aznap mindenki gyászoló.
5. A tóra szavai megörvendeztetik a szívet, így mondja a zsoltár (19. 9.): ťAz Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívetŤ, ezért tilos tisóbeáv napján tórát tanulni, hanem csak olyan tárgyakat szabad, amelyek elszomorítják a szívet, pl. Jirmijáhu próféta könyvében a baljóslatokat, de a vigasztaló verseit hagyja ki. Hasonlóképpen hagyja ki a világ népeire hirdetett csapásokat, amelyekről ott szó van. Szabad tanulni továbbá Jób könyvét, az Écha (siralmak) könyvének midrasmagyarázatát, a talmud Móéd katan traktusának === fejezetét, mely a gyászolóknak és átokkal sújtottaknak a törvényeit tárgyalja, a Gittin traktátus === fejezetének agádájat és a jeruzsálemi talmud Taánisz (böjtök) traktusának végét, melyek a szentély rombadőltéről beszélnek. De ezekben a tanulásra megengedett részekben sem szabad annyira elmélyedni, hogy kérdéseket vessenek fel – és azokra válaszoljanak, nehézségeket magyarázatokkal megoldjanak, mert ezek is megörvendeztetik a szívet. Mindazt, amit az embernek magának szabad tanulni, szabad gyermekekkel is tanulni. El szabad olvasni a mindennapi áldozatok rendjét, még a hozzáfűződő === talmudi szakaszt is. A === (tóra és misnaszakaszok gyűjteményének) napirendjét ne mondják még akkor sem, ha különben mindennap el szokták mondani.
6. Még az áldott állapotban levő és szoptató nőknek is ki kell böjtölniök, bármilyen nehezükre is esik, kivéve olyan esetben, mikor – Ist. mentse – veszélytől kell tartani. Betegnél azonban, ha nincsen is veszélyben, megkönnyebbíthető, hogy ne egész nap böjtöljön, hanem csak néhány órát, különösen, ha már amúgy is, természeténél fogva is gyenge. A betegágyas szülő nőre a szülés utántól számított hetedik naptól a harmincadik napig a nem veszélyes betegségben szenvedőnek a szabálya érvényes, ha nem is beteg. Ám, ha úgy érzi magában, hogy már teljesen egészséges és a böjt már nem árthat neki, az egész napot végig kell böjtölnie. De azok, akiknek tisóbeáv napján enniök kell, ne dúslakodjanak az eledelekben, hanem csak olyat és annyit egyenek, ami és amennyi testük egészségére okvetlenül szükséges.
7. Mosakodni tilos akár meleg, akár hideg vízben, még az ujját a vízbe mártani sem szabad. De csak az élvezetre szánt mosakodás tilos, a nem élvezetre szánt mosakodás meg van engedve. Ezért reggel megmoshatja a kezeit, ill. vigyázzon arra, hogy csak az ujjait mossa le, mert ez a reggeli mosakodás lényege, mivelhogy gonosz szellemerő pihent az ujjain. Mikor már egy kissé letörölte őket, de még egy kevéssé nedvesek, húzza azokat végig a szemein. Ha szemei nem tiszták és minden reggel vízzel szokta lemosni őket, mossa le, most sem kell ettől tartózkodnia. Ha kezei sártól vagy hasonlótól lettek piszkosak, a tisztátalan helyen szabad lemosni azokat. Ugyanígy az, aki szükségletét végezte, lemoshatja egy kissé a kezeit, ahogy állandóan szokta. Hasonlóképpen mossa le az ujjait a mincha (délutáni) ima előtt.
8. Asszonyoknak, akik főznek és meg kell mosniok az eledelt, szabad ezt megtenniök, mert hiszen nem mosakodás a szándékuk. Ki valamely micvakötelesség dolgában jár és nincs más útja, csak az, amerre vízen kell átmennie, menjen át rajta odamentében is, visszatértekor is, minden aggódó vonakodás nélkül. De ha anyagi ügyeiben jár, odamentében átmehet, de visszatértében tilos átjönni rajta. Aki gyalogúton volt és a lábai fáradtak, szabad azokat vízzel lemosnia.
9. Bár csak a puszta élvezetből való mosakodás tilos, mégsem szabad annak a nőnek, akinek tisztulási mikvafürdője éppen tisóbeáv estéjén esedékes, ezen az estén a mikvavizében alámerülnie, mert ezen az éjjelen a nemi érintkezés is tilos. (Ami a fehérneműje váltását illeti l. lej. 159. fej.)
10. A test kenése szintén csak akkor tilos, ha élvezetére tenné, de akinek kiütései vannak, vagy egyéb baja gyógyítására szabad testét megkennie.
11. Csak a bőrből való sarucipő felvétele tilos, de a posztóból és hasonlóból valót, ha talpán nincsen bőrrel borítva, szabad felvenni. Akik nemzsidók között járnak, fel szokták venni a cipőket, hogy gúny tárgyává ne legyenek, ilyenkor hamut kell tenni a cipőbe. Lelkiismeretes ember tartsa mégis szigorúbban. Aki a boltjában ül, annak határozottan tilos felvennie. Akinek messze gyalogutat kell megtennie, mert ez nagy megerőltetés volna, nem tiltották meg bölcseink, – legyen áldássá emlékük! – fel szabad tehát a cipőt vennie, de mihelyst a városba ér, vesse le. Ha kocsin ül, tilos a cipőt felvennie.
12. A nemi érintkezés tilos, a férfiú még attól is tartózkodjék, hogy feleségéhez hozzáérjen.
13. Tilos tisóbeáv napján felebarátját üdvözölni, akár jóreggelttel vagy hasonlóval köszönteni is tilos. Ha a törvényekben tudatlan, vagy nemzsidó ember köszönti, csak gyenge ajakmozgatással viszonozza, azt is csak azért, hogy (a nemviszonozást) rossz néven ne vegyék tőle. Ajándékot is tilos küldeni felebarátjának, mert ez is az üdvözlés tilalmába vág.
14. Ne sétáljon az utcán, hogy alkalma se kerüljön tréfára, vagy örömre. Vannak, akik a dohányzást egyáltalán megtiltják és vannak, akik azt délután a háza rejtekében már megengedik.
15. Munka végzése tekintetében: nálunk az a szokás, hogy minden olyan munka, amellyel némi időt kell tölteni, ha nem is szakmunka, hanem olyan, hogy tanulatlan ember is elvégezheti; tilos éjjel és nappal délig, de olyan munkát, melynek elvégzése csak legkisebb időt veszi igénybe, mint amilyen a gyertyák meggyújtása, csomó feloldása és hasonló – szabad végezni. Délután már mindenféle munka meg van engedve. Ugyanígy meg szokták a délelőttön való adás-vételi kereskedést tiltani, délutánra azonban már megengedik, Istenfélő ember tartsa szigorúan az egész napon, akár a munka, akár a kereskedés tekintetében, hogy el ne vonja figyelmét a gyásztól. Nemzsidóval szabad mindenféle munkát végeztetni. Különben kárba veszendő dolog miatt szabad a zsidónak magának is a munkát elvégezni. A teheneket jobb nemzsidóval megfejetni, de ha másképp nem lehet, maga is megteheti.
16. Az a szokás, hogy nem ülnek székre sem este, sem nappal délig, hanem a földre. Délután már szabad leülni, de egyéb dolgok, amik tiltva vannak, tilosak a csillagok feljöttéig.
17. Az a szokás, hogy az esti étkezésre csak délután készülnek, de valamely micvakötelesség céljára szabad előbb is készülni.
18. Ha tisóbeáv napján kell egy fiút körülmetélni, a körülmetélés csak a gyászénekek befejezése után történjék meg. A fiú szüleinek, a komának, meg a körülmetélőnek szabad a mila tiszteletére sabbosz (ünnepi) ruháikat felölteni, de azután vessék le. A körülmetélés tiszteletére szabad a gyertyákat is felgyújtani. A serlegből csak gyermeknek adjanak inni.
19. A mincha (délutáni) imához felveszik a taliszt (imaköpenyt), tefillint (imaszíjakat) a kellő áldásmondásokkal. Elmondják annak a napnak a zsoltárénekét is, meg a többi imát, amiket reggel elhagytak, azután mondjanak === -t, félkaddist, felolvassák a tóraszakaszt és haftárát (a prófétai leckét), mint a közösség egyéb böjtnapján. Azután visszateszik a tóra könyvét, az előimádkozó félkaddist mond, elimádkozzák a semóné eszrét (18 áldásszakaszt) és a === kezdetű szakaszba beletoldják a === vigaszt kérő imát. Ha ott elfeledte, mondja a === szakaszba szintén betoldandó böjti === könyörgés után, de ne fejezze be a === stb. brochóval, hanem folytassa a === stb. mondattal. Ha még a === szakasznál sem jutott eszébe, csak amikor már a szakaszt befejező áldást === szavakkal már megkezdette, fejezze csak be ezt a === áldást, imádkozzék rendben tovább és nem kell az imát ismételnie (l. Pri Meg.). Az előimádkozó a tefilla (18 áldásszakasz) ismétlésében elmondja a kóhénok papiáldását, a tefilla után teljes kaddist mond, most már a === mondat betoldásával, levetik a tefillint (imaszíjakat) és a maariv (esti) imát imádkozzák. És ha a hold süt, megszentelik az újholdat és l. fent. 97. fej. II. pont, hogy előbb valamit kell enniök.
20. Egy berajta (künnrekedt misná-)ban tanultuk (Taanisz 29. a.), hogy áb hó hetedikén bementek a pogány népek a szentélybe és ettek-ittak, mulatoztak, romboltak benne a hó hetedik és nyolcadik napján, a kilencedik napon estefelé pedig felgyújtották és égett tizedikén napnyugtáig. Az, hogy a böjtöt nem a hónap tizedik napjára állapították meg, bár a nagyobb része akkor égett le, azért van, mert a csapás kezdete mindig a legsúlyosabb. A jeruzsálemi talmudban (Taanisz 4. fej. 8. szab.) pedig az áll: rabbi Abin böjtölt kilencedikén és tizedikén. Rabbi Levi kilencedikén és tizedike éjszakáján böjtölt, mert nem volt ereje a tizedik napot is egészen végigböjtölni, csak az éjjelen át böjtölt. De a mi erőnk legyengült, csak kilencedikén böjtölünk, de súlyosbítjuk azzal, hogy nem eszünk húst és nem iszunk bort sem tizedike éjszakáján, sem tizedike nappalán délig, kivéve valamely micvakötelesség lakomáján. Így nem mondjuk a === áldást sem, nem is fürdünk, nem nyiratkozunk és nem mosunk tizedikén délig. Aki mind e dolgoktól tizedike egész napján tartózkódik, az dicséretre méltó. Ha áb hó tizedike erev sabboszra (péntekre) esik, szabad a sabbosz tiszteletére mindjárt reggel fürödni, nyiratkozni és mosni is.
21. A gyermekágyas nőnek, bár szülése hetedik napja után böjtöl, szabad már tizedike előestéjén is húst ennie és bort innia.
22. Helyénvaló, hogy a házasfelek tizedike éjjelén se érintkezzenek, kivéve, ha az a nő tisztulási mikvafürdőjének meghatározott ideje, vagy ha a férj útra indul, vagy útról jön (l. Sáár tesuba 558. döntvényét).
