Szabályok arra, ha tévedést vagy alkalmatlanná tévő hibát találtak a Tóra könyvében (12 pontban)
1. Ha a Tóra könyvében tévedésből eredő alkalmatlanná tevő hibát találtak, ha az teljes hiba, nem szabad belőle felolvasni és más Tóra könyvet kell kivenni. Mi a teljes hiba? pl. ha csak egy betűvel is több vagy kevesebb van valamely szóban, mint kell, vagy ha csak egy hangzó is felcserélődött, miáltal a szó kiejtése megváltozott pl. tomim és teomim, vagy migreséhem és migreséhen szavaknál, ha egy is az értelmük, mégis mivel a felolvasásban kiejtésük különböző, – már teljes hiba. Ugyanúgy, ha a hiba oly természetű, hogy olvasni most is olvashatjuk úgy, ahogy írva kellene lennie, de hibásan írva megváltozott a legkevésbé is a jelentése pl. Trumá hetiszakaszában (2Mózes 25:10.) az Ámá vecheci ráchbo szavaknál a ráchbo helyett ráchbá áll hé-vel a szó végén, bár lehet a hé hangzót „o” hangzónak olvasni, mégis mivel így, ahogy írva van, olyan hiba, mely az értelmet megváltoztatta, már teljes hiba. De ha a hiba olyan természetű, hogy általa a szónak sem a kiejtése, sem a jelentése nem változott, pl. ha az ávotám szóban a bét után a váv hiányzik, bár teljesen ki kellene írni vagy megfordítva: hol hiányozni kellene, ott meg van, ugyanígy, ha valamely szóban ki kell tenni »telten” a többes számot jelző jod betűt, pl. az Ávotéchem szóban s a könyvben a »jod” hiányzik, avagy megfordítva, és minden hasonló esetben – nem vesznek ki más széfer Tórát (mert a mi Tórakönyveink általában nem annyira pontosak, hagy azt mondhatnók, a másik sokkal jobb). De ha valamely szónak jod-tőhangzója hiányzik, pl. a Má léách hágár ál tirei mondatban tirei szó áll jod nélkül, vagy az Ál tirá Ávrám mondatban tirá áll, másik széfer Tórát kell kivenni.
2. Ha egy szó betűi annyira távol állanak egymástól, hogy az két szónak látszik, vagy ha két szó oly közel van egymáshoz, hogy egy gyermek (l. al. 5. p.) egy szónak nézné, vagy ha egy fölösleges szó található benne, akár egy ide nem tartozó, tehát idegen szó, akár hogy egy szót megismételten írtak bele, éppen így, ha a fejezet alakjában történt változás, pl. nyílt lett zárt helyett, vagy zárt a nyílt helyett, vagy a fejezet megszakíttatott oly helyen, hol a különválasztásra nem volt szükség, vagy ott, hol megszakításnak kellett volna lennie, – nincs meg, mindezek alkalmatlanná levő teljes hibák, melyek más széfer Tóra kivevését teszik szükségessé.
3. Ha egy betűt a másikhoz tapadottnak, vele összeérőnek találnak, ha megállapítható, hogy megírásuk után jött létre az érintkezésük, a könyv használható, – ha a betűk eredeti alakjukat megtartották, – de ha úgy látszik, hogy már íratásuk idején értek össze, két esetet kell megkülönböztetni: ha a betűk egymással való érintkezése már megtörtént, mielőtt még a betűt egészen leírták, pl. ha a szóvégi nun a közepén érintkezett az előtte álló táv betű lábával stb., akkor a széfer Tóra nem használható, hétköznapokon azonban az érintkezés helyét kikaparhatják, hogy a két betűt egymástól elválasszák. De ha a tapadás már a betű teljes leírása után jöhetett létre, a könyvet alkalmasnak mondhatják annyiban, hogy emiatt nem kell másikat kivenni.
4. Ha oly betűt találnak, mely rendes alakját elvesztette, akár hogy ilyen volt már az írása kezdetén, akár hogy a változás később történt egy ott keletkezett lyuk által, a könyv használhatatlan. Ha valamely betű közepén, vagy azonkívül található egy lyuk, a betű azonban megmaradt eredeti alakjában, csak nincsen minden oldalról szabad térrel körülvéve és megismerhető, hogy a lyuk már a könyv megíratása után keletkezett, a könyv alkalmas, mert írása idején a betűt szabad tér vette körül. Ha valamely betűről a tinta letöredezett és nem kellően fekete, a könyv hasznavehetetlen.
5. Ha valamely betűnél kétséges, hogy meg van-e a kellő alakja, megmutatják egy gyermeknek, aki nem okos és nem buta (vagyis, aki nem érti a szó jelentését, de felismeri már a betűket), ha az a betűt helyesen olvassa, a könyv használható, ha pedig nem, akkor nem használható. Ha több gyermek látta és véleményük különböző, a többség szerint kell igazodni. Csakis akkor, ha mi is kételkedtünk, használ a gyermek véleménye, mert akkor ez általában csak egy tény megállapítása, de ha mi magunk látjuk, hogy a betű alakja nem felel meg a szabályának, ugyanígy, ha az álef az ájin vagy a sin betűkön lévő jod alakok, vagy a táv lába leválott a betű törzséről stb., a könyv nem használható akkor sem, ha a gyermek felismeri a betű alakját, mert magunk is látjuk szemeinkkel, hogy a betű nem szabályos.
6. Mikor a gyermeknek a betűt megmutatják, nem szükséges az utána következő betűket befedni, de a kérdéses betűt megelőző betűket be szokták takarni. Ha valamely betű egy lyuk által megszakíttatott, de egy része a lyuk alatt is megmaradt és kételkedünk, hogy a betűnek meg van a mértéke a lyukig, be kell takarni a betűnek a lyuk alatt megmaradt részét, mert különben a gyermek egybevonná, aminek kapcsolata valójában nincsen. Éppen így, ha a tinta letöredezett a betűről, de nyoma maradt, be kell takarni, hogy a gyermek a megmaradottal egybe ne vonja.
7. Ha oly hibát találtak, mely miatt más Tórakönyvet kell kivenni, ha ezt a hibát az egyik és másik felhívott között fedezték fel, kivesznek egy másik széfer Tórát és abban ott kezdik az olvasást, hol a másikban abbahagyták és kiegészítik a felhívottak számát, vagyis azokat is beleszámítják, akiknek a hibás könyvből olvastak fel. Ha ez sábát napján történt és lehetséges még a második könyvből is hetet felhívni, tegyék ezt meg (figyelembe véve azon nagy mestereknek véleményét, hogy amit és akiknek a nem használható könyvből olvastak fel, nem szabad betudni), hiszen a köteles számnál különben is többet szoktak felhívni.
8. Az esetben, ha olvasás közben jönnek rá a hibára, elütő a törvénytudók nézete és különbözők a szokások. Minden község ragaszkodjék a maga hagyományos szokásához. Oly községben, hol nincsen még megállapított szokás, szerintem úgy kell eljárni, mint a Sulchán Áruch írja, hogy a felhívott ne mondjon már bráchát az alkalmatlanná vált könyvre, hanem mihelyst a hibát megállapították, hagyják rögtön abba az olvasást, vegyenek ki egy másik széfer Tórát, folytassák abban, ahol az elsőben elhagyták. Ha egy írásvers közepén hagyták abba, szerintem kezdjék az írásvers kezdetén és fejezzék be a szakaszt (Helyesnek látszik, hogy a használható Tórakönyvből legalább még három írásverset olvassanak fel a felhívottnak. Ha a hetiszakasz végéig nincs már három vers, kezdjék egy kevéssel elöbbről), utána mondja el a felhívott az utóbráchát, de az első bráchát nem kell ismételnie, beszámít neki az, amit az alkalmatlanná vált Tórakönyvre mondott. (Természetes, hogy ha a használható könyvből a köteles hét embert felhívhatják, tegyék meg, mint az előző pontban írtam.) Ugyanez a szabály akkor is, ha a felhívottnak még egyáltalában semmit nem olvastak fel, mert a hibát mindjárt annak a bráchája után felfedezték, akkor is másik könyvet vesznek ki és nem kell megismételni az első bráchát. Nem tesznek e tekintetben különbséget az utolsónak felhívott szakasza és a többi felolvasása között. (A máftirról l. később 78. fej. 5. p.)
9. Ha alkalmatlanná tevő hibát találtak a széfer Tórában és nincs másik könyv, melyet kivehetnének, egészítsék ki ebből a felhívottak köteles számát, de azok ne mondjanak már bráchát.
10. Vannak, kik azt mondják, ha hibát találnak a széfer Tórában, az öt közül az egyik könyvében, szabad olvasni a másik könyvében. Pl. ha a hiba a Beresit (1Mózes) könyvében van, szabad olvasni a Semot (II.) könyvében és a bráchákat is el kell rá mondani. Szükség idején lehet is erre a véleményre támaszkodni, vagyis ha lehetetlen volt azt kijavítani, vagy hogy a hibára sábát, vagy ünnep napján bukkantak. Mindamellett sábát délután a mincha imánál ne vegyék ki azt a könyvet, mert akkor a Tóraolvasás nem olyan súlyos kötelesség, és csak azok miatt rendelték el, kik hétfőn és csütörtökön nem jönnek a zsinagógába.
11. Ha a két pergamen (bőrlap) közötti varrat elszakadt, de nagyobb része még varrottan maradt, olvashatnak benne, ha pedig nem, más Tórakönyvet kell kivenni. Ha pedig nincsen más Tórakönyv, meg kell nézni, hogy a szakadás az öt könyv közül abban a könyvben van-e, amelyben éppen olvasni kell, akkor ne olvassanak belőle, csak ha legalább öt varratfűzés maradt meg benne, de ha a szakadás a Tóra más könyvében van, olvashatnak belőle akkor is, ha csak két varrattűzés maradt.
12. Ha viaszk vagy faggyúcseppet talált, mely lecsepegett valamely betűre vagy szóra, ha hétköznapon találta, távolítsa el, ha sábát, vagy ünnepnapon találták és a betűk azon át is láthatók, olvassanak benne, de ha annyira eltakarják a betűket, hogy azok ki nem vehetők, de oly helyen van, hol nem kell olvasni, olvashatnak belőle és bráchát is mondhatnak rá, ha azonban olyan helyen van a csepp, hol olvasni kellene benne, már pedig egyetlenegy szót is tilos az írás olvasása nélkül elmondani, azért, ha el lehet a viaszk- vagy faggyúcseppet közvetett úton távolítani, azaz, hogy annyira megszáradt, hogy a bőrlap behajtása által leesik, vegyék le így, ha így nem jön le, ne olvassanak benne. Ha hétköznapon veszik le a viaszk- vagy faggyúcseppet, mely véletlenül a Sém -en, Isten nevén van, vigyázzanak, hogy – mitől Isten óvja őket – a Nevet ne töröljék le általa, hanem melegítsék meg egy kissé a hátsó oldalát, hogy a viaszk vagy faggyú könnyen leváljék.
