Szabálya annak, aki nem tartott gyászt (3 pontban)
1. Az a gyászra kötelezett, aki a hétnapos gyászt akár tévedésből, akár szándékosan nem tartotta meg, pótolhatja azt a gyász első harminc napján belül, kivéve a ruha megszakítását, mert ha a fájdalom hevében nem szakította meg, már csak a gyász hetében szakíthatja meg, mert az még a heves fájdalom idejének tekinthető. Az apa, anya után mindig meg kell szakítania.
2. Ha kiskorúnak halt meg közeli rokona, ha nagykorúvá is lett a gyászhét alatt, de mert az elhalálozása idején mentes volt, megszűnt rá a gyász minden hatálya, de a tizenkét havi gyászt atyjáért, anyjáért, mely az ő tiszteletükre szól, meg kell tartania.
3. Ha betegnek halt meg olyan közeli rokona, akiért gyászolnia kell, és azt tudatták is vele, mihelyst a gyászhéten belül felgyógyul (folytassa és) fejezze be a gyászhét többi napját szintúgy, ha a harmincnapos gyász közben gyógyul fel, tartsa meg annak még hátralevő napjait, de nem kell pótolnia azokat a napokat, melyek betegségében teltek el, mert hisz valami gyászt azokon is tartott – érzett és hasonlatosak a sabbosz napjához, mely beszámítható nap és nem szakítja meg a gyászt (a ruha megszakítása dolgában l. fentebb 195. fej. 12. p.). Így a szülő gyermekágyas nőnek nem kell pótolnia azokat a napokat, melyeket betegágyában töltött el a gyászból, csak a még hátralévő napjait kell befejeznie.
