Szabálya a munkát nem igénylő dolgok elvégzésének és a nemzsidó munkájának (23 pontban)
1. Vannak dolgok, melyek tiltva vannak sabbosz napján, habár nem is hasonlítanak munkához és nem is okoznak munkát. Miért tiltották mégis? Mert azt mondja a próféta (Jes. 58. 13.): »Ha visszatartod a sabbosztól lábaidat, hogy nem végezed ügyeidet szentséges napomon«, azt mondja továbbá (u. o.): »és megtiszteled, hogy nem végzed utaidat, nem keresed ügyeidet és szót sem beszélsz rólok«. Abból, hogy az áll: »megtiszteled, hogy nem végezed útjaidat«, azt magyarázták a mi mestereink – áldássá legyen az emlékük! – :hogy ne legyen a járásod sabbosz napján olyan, mint a járásod-kelésed hétköznapon. Azért tilos szaladni sabboszon, de valamely micvakötelesség teljesítésére szabad futni, (mert azt mondja: »útjaidat« úgy érti, hogy a te »utaid« tilosak, de az Ég utjain járni meg vagyon engedve), sőt érdemet szerez magának, aki ezért szalad. (1. fentebb 12. fej. 8. p.).
2. És abból, hogy az áll: »nem keresed ügyeidet«, magyarázták mestereink, – áld. eml.! – hogy ügyeid elvégzése tilos, ha nem is végzel vele munkát, pl. gazdaságában megnézi, mire lesz holnap szüksége, ez is tilos. Ugyanígy tilos sétálni a városban, hogy lovat, vagy hajót, vagy kocsit találjon bérbe sabbosz utánra, ha megtudható, hogy ezért jár. De a maga, vagy felebarátja dolgait, javait őriznie szabad.
3. Tilos a sabboszhatáron az estét bevárni, azaz sabbosz napján a határ végére, vagy attól némileg kisebb távolságra menni és ottan tartózkodni, míg este lesz, hogy onnan minél hamarabb folytathassa útját, mert abból, hogy sabbosz elmúltával onnan folytatja az útját, már tudható, hogy addig való mentének is csak ez volt a célja. De csak akkor, ha az ember ott várja be az estet, hogy azután onnan menjen és végezzen olyan dolgot, amit sabbosz napján semmiképp sem tehetne meg, pl. munkásokat bérelni, gyümölcsöt szedni, vagy mukce aznap tiltott gyümölcsöt hozni, mert ezeknek a dolgoknak sabbosz napon való elvégzésére engedély nem található. De szabad a határon bevárni az estét, hogy a barmát behozza, mert ha volnának odáig egymástól 70 rőf távolságnyira házak, szabad volna azt behozni sabbosz napján. Szabad továbbá behozni leszedett gyümölcsöt, mely nem volt mükce, melyet eltávolítani nem volt tilos, mert ha az egész utat választófalak öveznék, sabboszkor is meg volna. engedve, és minden ehhez hasonló. Épen így szabad sabbosz napján a sabboszhatáron belül eső kertbe menni, hogy a sabbosz elmúltával ott gyümölcsöt szedjen, mert ez esetben nem látható, hogy ezért ment oda, akik látják, azt mondják, hogy sétálni ment, vagy elveszett barmát ment keresni és csak azután, hogy már ott volt, gondolta meg magát és maradt ott estig, hogy gyümölcsöt szedjen.
4. Abból, hogy az áll: »és szót sem beszélsz rólok«, azt magyarázták a mi mestereink, – legyen áldott az emlékük! – hogy sabbosz napján a beszéd se legyen olyan, mint a beszéded hétköznapon. Azért tilos azt mondani: ezt vagy azt teszem majd holnap, ezt vagy azt az árut veszem majd holnap, vagyis olyan dolgot, amit ma (sabbosz) mindenképpen lehetetlen megtennie. De olyan dologról, melyet valamilyen módon lehetne ma is megtenni, – bár most az a lehetőség nem forog fenn, szabad beszélni (mint a 3. pontban írtam). Ezért szabad azt mondani: Odamegyek holnap, de oly kifejezést használjon, melyből ne az legyen érthető, hogy kocsin utazik, ne is sokat beszéljen a tárgyról. Haszontalan dolgokról sokat beszélgetni is tilos. Nem szabad sabbosz napján olyasmit elbeszélni, ami bántó (fájdalmat okoz). Tilos sabbosz napján szájjal, beszéddel is számadásokat végezni, akár számvetést a jövőre, akár számadást a régmúlt dolgokról, amit azonban még tudni kell, pl. ennyit, meg ennyit adtam ki munkabért ennél meg ennél az építkezésnél, de maradt még a munkabérből nála és ezért kell a számadást ismernie, tudnia, ezért ez tilos, de számadást, melyre nincs szüksége, szabad fejben csinálnia, de ne sokat foglalkozzék vele, mert hiszen sabbosz napján a haszontalanságokról való beszéd is tilos, miként azt fentebb megírtam.
5. Mert az áll: »ügyeidet«, abból azt tanulták mestereink, – áldott az emlékük! – hogy csak emberi dolgokkal tilos foglalkozni, mennyei dolgokkal azonban szabad. Ezért szabad valamely micvakötelesség teljesítése érdekében már a sabboszhatáron várni az estét, és ezért szabad a község dolgaival is törődni sabbosz napján, pl. az uralkodó elé, vagy a fejedelmek tanácsába menni, hogy a zsidó közösség érdekében beszéljenek, mert a közösség érdeke olyan, mint a mennynek érdeke. Ugyanígy szabad beszélni egy gyermek érdekében a tanítóval, hogy elvállalja-e annak a tórában, vagy akármelyik iparban való oktatását, mert ez is micva, mert ha nem lesz mestersége, amivel magát eltartsa, akkor az embereket fogja kirabolni. Tilos azonban a tanítót sabbosz napján felfogadni, mert a bérbevevés a mesterek teljes tilalma, melyet megszegni micvateljesítése érdekében sem szabad. Csak azt szabad micva érdekében megtenni, amiben »nem a te ügyeidet keresed« és miről »nem beszélhetsz.« Szabad sabboszkor kihirdetni, hogy valamely elvesztett dolgot találtak, mert az elvesztett dolgok visszaadása is parancskötelesség.
6. Mert azt írja az Írás: szót sem beszélj, azt tanították mestereink – áld. eml.! – hogy csak a szó tilos, de a róla való gondolkodás meg van engedve, és ezért a maga ügyeiről szabad az embernek gondolkodni, mindamellett, mert a sabbosz gyönyörűség kell, hogy legyen, illendőbb, hogy anyagi ügyekről ne gondolkodjék, hanem olybá vegye, mintha minden dolga el volna intézve. Ez az, amit a tóra ír (M. II. 20. 8.): »hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat«, de hát el tudja az ember egy hét alatt minden munkáját intézni? Tehát úgy értendő, hogy minden sabboszon úgy tekintse, mintha minden munkáját elvégezte volna. És ennél nagyobb gyönyörűség nincsen. Még kevésbé szabad olyan dolgok fölött töprengeni, ami fáradságot, vagy gondot okoz.
7. Szabad pl. azt mondani a munkásnak: akarnál-e ma este hozzám beszólni, vagy nálam jelentkezni? ha e szavakból meg is értheti, hogy este munkára akarja bérelni, – mert csak a közvetlen kifejezett világos rendelkezés tilos. De ne mondja neki: Készülj estére hozzám, mert ez már annyi, mintha magyarán kimondaná, hogy munkára akarja bérelni.
8. Aki arra bérli a munkást, hogy valamijét őrizze, tilos a munkásnak magáért a sabboszért külön bért kapnia, de ha egy hétre, vagy egy hónapra volt munkára felvéve, a többiekbe belefoglalva szabad a sabboszőrizetért is díjazást elfogadni (1. fentebb 73. fejezet).
9. Tilos ajándékot adni másnak, hacsak nem olyan dolgot, ami annak sabboszszükséglete. Éppen így tilos zálogot adnia felebarátjának, kivéve, ha az valamely micvakötelesség teljesítésére, vagy a sabboszszükségletére kell, akkor se mondja neki, nesze ez zálogba, hanem megjegyzés nélkül adja át.
10. Polgári ügyiratokat, azaz adósleveleket, kötelezvényeket, számlákat és baráti üdvözleteket tilos olvasásuk nélkül is megnézni. Habár akkor is csak gondolkodnék rajtuk, mégis tilos, mert a töprengést csak akkor mondották megengedhetőnek, ha nem látható, hogy tiltott dolgokon gondolkozik. A »ne keresd ügyeidet« tilalma ezt is magában foglalja. Akinek levelet küldtek és nem tudja, miről szól, annak szabad belenézni a levélbe, mert hátha oly dologról van benne szó, mely az ő személyének fontos, de ne olvassa hangosan. Ám, ha tudja, hogy csak üzleti dologról van benne szó, belenéznie is tilos, – a félreállítottság mükce tilalma miatt.
11. Ha a falon, vagy valamely táblán lapos alakok és képek vannak és ezek alatt az áll, hogy ez ennek az alakja, vagy annak a képe, tilos azt az írást sabbosz napján elolvasni, sőt olvasás nélkül megnézni sem szabad. Ugyanígy tilos hadi krónikát, világtörténelmet, valamint világi leírásokat és példázatokat, mint pl. Manuello könyvét és még inkább szerelmi történeteket sabbosz napján olvasni, sőt hangos olvasás nélkül beléjük nézni sem szabad. Ez különben még hétköznapon is tilos, »a gúnyolódók ülésén való részvételnek« (Zsolt. 1.) tilalma miatt, még ha szent nyelven vannak is írva. Szerelmi történetek, regények olvasása különben azért is tilos, mert általuk az ember gonosz ösztönét kelti életre magában. De azokat a történeti műveket, melyekből erkölcsi oktatás és istenfélelem meríthető, pl. Josippon könyvét és hasonló műveket még világi nyelven írottakat is, még sabbosz napján is szabad elolvasni. De ne sok időt töltsenek velök.
12. Tilos sabbosz napján fel-, ki- vagy megmerni valamit, amire éppen szüksége volna, kivéve azt, ami valami micvókötelesség teljesítésére kell.
13. Ha félő, hogy kárveszteség éri, szabad ügyeiről akár zsidóval, akár nemzsidóval beszélnie.
14. Mindazt, amit a zsidónak magának tilos megtennie, tilos, hogy nemzsidónak mondja: tegye meg, mert mestereink szerint még a kívánság megmondása is sabbosztilalom. Még jeladás útján is tilos elvégeztetni, sőt még a sabbosz beállta előtt sem szabad azt mondani a nemzsidónak, hogy tegye meg sabboszkor. Ugyanígy tilos sabbosz napján azt mondani a nemzsidónak, hogy végezzen el valamely munkát sabbosz után. Ezt nem a sabbosz rabbinikus tilalma tiltja, (mert hiszen megengedett időben végezné a munkát), hanem a »ne keressed ügyeidet« miatt tilos. Ezért valamely micvakötelesség teljesítésére szabad megmondania.
15. Ha a nemzsidó önként is jő valamely munkát elvégezni a zsidónak, meg kell akadályozni benne. Azért kell meggátolni, ha a nemzsidó el akarja távolítani a zsidó mécsének a leégett fonalát (szénhamuját), hogy szebben égjen.
16. Ha az ember azt látja, hogy anyagi veszteség érheti, pl. megroskadt a boroshordója stb., szabad odahívnia a nemzsidót, ha tudja is, hogy a nemzsidó biztosan helyreállítja és hogy az valóságos teljes munka. Csak arra vigyázzon a zsidó, hogy semmiféle jelzéssel ne utasítsa a helyreállítására. De szabad azt mondania: aki megment ettől a veszteségtől, az nem veszíti el jutalmát. Ezt sem szabad megtenni, csak nagy anyagi veszteség esetén.
17. Olyan dologra, ami nem teljes munka és a mestereink sevusz tilalma sem tiltotta, ha valamely micvakötelesség szükségletére, – vagy kissé beteg ember részére kell, szabad megmondani a nemzsidónak, hogy tegye meg. Ez alapon szokták a nemzsidó embert sabbosz napján elküldeni, hogy hozzon a sabbosz szükségletére sört vagy más dolgot, még olyan helyen is, ahol eruv (sabbosz sorompó) nincs, pedig nem szabad ezt megengedni, csak nagy szükség esetén, ha más innivaló nincs, de egyszerűen élvezetből nem szabad. Tilos nemzsidónak azt mondani, hogy hozzon a sabboszhatáron kívülről, mert az, amit hozott, megtörtént esetben is tilos. Vannak, kik azt mondják, hogy kárveszteség elkerülése végett is szabad pl. az árut, hogy eső által meg ne romoljék, nemzsidó által elvétetni a helyéről, nagy veszteség esetében lehet a véleményükre támaszkodni.
18. Hideg időben szabad befűttetnie a kályhában, mert a hideggel szemben mindenki beteg, de ha még nem szükséges, ne tegyék meg, amiként hogy tilos a nemzsidóval sabbosz délután azért fűttetni, hogy még este is meleg legyen.
19. Tilos a nemzsidó embert a sabboszhatáron kívül küldeni egy halottnak a rokonáért, vagy gyászszónokáért (1. lej. 163. fej. 8. p.).
20. Ha nemzsidó adóssága fejében gabonát hoz be a zsidónak, szabad, hogy a zsidó átadja neki magtára kulcsát és a nemzsidó mérje ott le és számlálja meg, mert a nemzsidó a maga munkájával foglalkozik, a gabona ugyanis csak a lemérése után lesz a zsidóé. A zsidó ott állhat mellette, hogy meg ne tévessze, de ne beszéljen vele a dologról egy szót sem. De ha a maga gabonáját hozták be neki, tilos azt mondani nekik, hogy vegyék le a szekerekről és takarítsák be a magtárába, ha önszándékukból akarnák betakarítani, akkor is vissza kell tartania őket.
21. Ha a nemzsidó sajtot (túrót) készít a tejéből, a zsidó pedig nézte a fejést és sajtolást, hogy megengedhetővé tegye azt a zsidóknak és a sabbosz kimenetele után megvehesse, bár a nemzsidó mindjárt arra a zsidóra gondolt, hogy eladja neki, mégis szabad ott állnia (és sabbosz után megvennie), mert a sajt akkor még a nemzsidóé, aki a maga hasznára csinálta. Sőt szabad, hogy a zsidó még sabbosz napján azt mondja neki, csinálja meg, mert szabad azt mondani a nemzsidónak, végezd el a munkádat, még ha haszna jutna is a zsidónak belőle.
22. Ha nemzsidó, ki árut vett a zsidótól, sabbosz napján jő azt átvenni, ha csak lehet, odázzák el, hárítsák el az átvételt.
23. Kinek sabbosz napján van Jahrzeitja (szülője halálának évfordulója) és elfeledte az emlékmécset felgyújtani, estalkonyatkor még mondhatja a nemzsidónak, hogy gyújtsa fel, de sabboszkor már nem mondhatja. (Magen Abr. 261. fej. 6. p.)
