Szabály arra az esetre, ha már áldást mondott valamely ételre vagy italra és azután hoztak még belőle. (7 pontban)
1. Aki áldást mondott a kenyérre és nem volt szándékában többet enni, mint amennyit magának előre odavett, pl. ha valaki egy kenyeret vagy cipót vett és azt hitte, az elég lesz neki, de azután még többet kíván enni belőle és hozatott még, habár még van előtte abból a darabból, melyet először vett, mégis köteles a hámoci áldást újból elmondani arra, amit most hoztak neki, mert ez újabb meggondolása volt. De akinek van otthon a házában kenyere és levágott magának egy darabot, melyről azt hitte, hogy elegendő lesz néki, azután megkívánt még többet és még vágott magának, habár az első darabból nincs már előtte, nem kell másodszor – az újabb darabra is – bráchát mondania, mert ez nem újabb meggondolás, mert így szokták.
2. Aki bráchát mondott gyümölcsre és azután hoztak neki még gyümölcsöt, ha áldásmondása pillanatában kiterjedt arra is a gondolata, amit majd hoznak néki, – akkor, ha nincs is már az elsőből és ha az újból (utóbb) hozott nem is ugyanaz a fajta, de bráchájuk azonos, – nem kell újabb bráchát mondani arra, amit utóbb hoztak. Ha pedig valóban meggondolta magát, vagyis, hogy eleinte valóban nem volt a szándékában mást enni, mint csak azt, ami előtte van és csak azután gondolta meg hogy többet eszik, akkor, bár a második adag is az első fajtából való és van is még előtte az első gyümölcsből, mégis újabb áldást kell mondania arra, amit most hoztak néki.
3. Ha eleinte egyáltalán nem volt határozott szándéka sem erre, sem arra, már különbséget kell tenni: ha akkor, mikor a második adagot hozták, már nem volt előtte az elsőből, kell újabb bráchát mondania, de ha volt még az elsőből előtte, már kétséges, kell-e másodszor is bráchát mondania, vagy sem. Azért jól kell vigyázni arra, hogy mikor az áldást mondja, gondolata kiterjedjen mindarra, amit ebből néki hoznak. Ha ez nem volt akkor szándékában, hanem csak általánosságban mondta, akkor tartózkodjék enni (a másodikból), mert a bráchá kötelezettsége kétséges.
4. Ha oly gyümölcsöt hoztak eléje, mely becsesebb és kedveltebb, mint az első, vagy a szentföldnek hét dicsért neméből való, ha van is még előtte az első gyümölcsből, erre, amit most hoztak neki, áldást kell mondania. Mert az, ami nem becses, nem mentesítheti a bráchá alól csakúgy mellékesen a becsesebbet másképp, csak ha már az első bráchá idején akart mentesülni ennek a bráchája alól (1. fent. 50. fej. 11. p.).
5. Ha sörre mondott áldást és már akkor az volt a szándéka, hogy ezzel mentesüljön, bármit eléje is hoznak, mindannak bráchákötelezettsége alól, amire a Sehákol bráchá járna és hoztak eléje halat, – nem kell a halra áldást mondania. De ha nem volt különösebb szándéka és akkor is, ha amikor a halat hozták, még előtte volt a sör, melyre bráchát mondott, – a halra mégis kell bráchát mondania. Nem hasonlítható ez eset a gyümölcshöz, mert ha az egyik gyümölcs alma volt, a másik dió, mindkettőt enni kell, de a sör és a hal két teljesen különböző táplálék, ez eledel, amaz pedig ital és nem mentesítheti egyik a másikat, ha csak nem voltak már az áldásmondás idején előtte és gondolt is akkor rájuk.
6. Minderről csak akkor lehet szó, ha az ember a magáéból eszik, de ha a felebarátjánál eszik, mihelyst az egyik fajtára bráchát mondott, mentesül mindannak bráchája alól, amit e nemből eléje hoztak, még ha az első fajtából nincs is már előtte semmi sem, mert ott minden a házigazda szándékától függ. De ha meggondolta és valóban új elhatározásra jutott, akkor kell másodszor is bráchát mondania. Ha a gazdának nem volt szándékában többet hozni, csak a vendégek kérésére ad nekik, szintén nem kell újból az előbbi bráchát elmondani, mert a vendégek az áldásmondás idején általában arra támaszkodnak, hogy a házigazda annyit ad nekik, amennyi kell.
7. Aki valamely ebédhez jő és adnak neki egy pohárral, arra elmondja az áldást, – ha azután még több pohárral adnak, – ha ez a szokás, – bizonyára gondolt már akkor a többire is és nem kell a többire újból bráchát mondania.
