Nemzsidók bora és edényei alkalmassá tétele (22 pontban)
1. Vannak, kik azt mondják, hogy nem zsidók borát, valamint a magunk borát, melyet nemzsidó érintett manapság (mert nem bálványimádók) csak inni tilos, de annak hasznát élvezni szabad. Ezért szabad ma a zsidónak a nemzsidótól annak adóssága fejében a borát elfogadni, vagy behajtani, hogy követelését megmentse. Ugyanez a szabály áll más veszteségénél, pl. ha már megszegte a parancsot és vett tőle, de eleve megvenni borát, azért, hogy nyerészkedjék rajta, tilos. Vannak, kik ezt is megengedhetőnek tartják, de helyesebb szigorúbban venni.
2. Szabad fürdőt készíteni a borukból beteg részére, ki nincs is életveszélyben.
3. Forralt kóser bort, vagyis, mely forrott és a forrás által kevesebb lett, ha nemzsidó meg is érintette, még inni is szabad. De azt a bort, melybe ürömöt tettek, mindaddig míg bor a neve és nem volt felforralva, tiltottá tesz az érintése.
4. Olyan eledelt, melybe bort öntöttek, de az fel nem ismerhető benne, ha még nem is forrott a bor, nem tesz tiltottá a nemzsidó által való megérintése.
5. Vegyített bort, ha hatszor több benne a víz, a bor megsemmisítettnek tekinthető, tehát nem válik tiltottá a nemzsidó érintése által. De a mazsolabor, vagyis, hogy vizet öntöttek a mazsolára, és abban érlelték, teljes bornak tekintendő.
6. A lőrét, vagyis, ha vizet öntöttek a magokra vagy a seprőre, mindaddig míg inni érdemes, nem szabad megengedni, ha bálványimádó érintette.
7. A hordóban sajtolt szőlőt, mihelyst ha csak keveset is húztak, vagy edénybe bort merítettek belőle, egészben bornak kell mondani és tilossá válik a nemzsidó érintése által, ha nem is nyúlt a magokhoz és hüvelyeihez. Ezért azokat a nemzsidó házában álló hordókat, melyekben sajtolt szőlő van, meg kell tiltani, mert hátha húzott belőle bort. Tilos nemzsidóval bort sajtoltatni akkor is, ha a hordó teljesen el van zárva.
8. Óvakodni kell attól, hogy a hordóból nem zsidóval vétessük ki a szőlő magvait és hüvelyeit, még akkor is, ha már kétszer húztak le róluk bort, mert hátha van még a bor nedvéből rajtuk.
9. Ha nemzsidó öntött vizet a borra és az volt a szándéka, hogy vegyítse, nem szabad meginni, ha nem az volt a szándéka, vagy ha csak kétséges, szabad meginni.
10. A kóser borból lett borecetet, ha oly erős, hogy a földre öntve hólyagokat ereszt, nem teszi tilossá a nemzsidó érintése, de a nemzsidó borából lett ecet, mindig tilos marad.
11. A nemzsidó borából készült pálinka, éppenúgy, mint az annak magvából, héjából seprűjéből készült pálinka olyan, mint maga a bor, de ha kóser borból készült, mihelyst pálinkává lett, nem teszi tilossá a nemzsidó érintése.
12. A borkövet általánosan elterjedt szokás szerint megengedik, mert az ínynek semmi élvezete sincs belőle.
13. Ha a nemzsidó csak közvetve, más dologgal érintette a bort, vagy az érintésre az ő ereje adott lökést, kérdést kell intézni a törvénytudóhoz.
14. Ki nemzsidóval küld bort, vigyázzon jól arra, hogy ahol csap vagy dugó van, ott kettős pecséttel zárja le.
15. Ha zsidó tegye kellő módon alkalmassá a nemzsidó borát, hogy azután zsidóknak is eladhassa, arra különféle szabály és utasítás szolgál, sokszor a kettős pecsét és a kulcs sem használ, ezért meg kell kérdeznie a törvénytudót, hogy törvény szerint mit kell tennie. Ki vigyáz a lelkére, az tartózkodjék ilyen bortól.
16. Nemzsidó boros edényeit, ha nem állandóan, hanem csak rövid ideig szoktak bennök bort tartani és nem is volt bennök bor huszonnégy óránál tovább, akár bőrből, vagy fából, azaz üvegből, kőből vagy fémből valók, ha belülről nincsenek szurokkal bevonva, öblítsék ki háromszor jól vízzel, akkor szabad őket használni, de ha be vannak vonva vagy ha agyagból valók, más-más a szabályuk (1. lej. 135. fej. I. és II. p.).
17. Edények, melyek oly célból készültek, hogy bennök hosszabb időn át bort tartsanak, azaz arra szánták, hogy legalább 3-3 napon át bort tartsanak bennök, ha az edény a zsidóé is, de nemzsidó tartja benne a borát, bár csak rövid ideig is, mégis csak ürítő áztatás által lehet zsidónak újra alkalmassá tenni azokat, azaz megtöltik az edényt színültig (szélén túl is) vízzel és így hagyják legalább 24 óráig egyfolytában napidőtől-napideig állani, azután kiöntik a vizet és másodszor is megtöltik más vízzel, úgy hagyják megint legalább 24 óráig egyfolytában napidőtől-napideig és tegyen így harmadszor is. Nem szükséges, hogy a három huszonnégyórás napidő éppen egymásután következő három nap legyen. Viszont ha több napig állt benne a víz anélkül, hogy közben felcserélték volna, csak egy napidőtől-napideig tartó időköznek számít. Vannak, kik azt mondják, hogy ha a nem kóser bor egy napig volt az edényben, nem teszi ez az ürítő áztatás alkalmassá, mert a borral való áztatás annyi, mintha benne főzték volna és csak izzó kövön átbocsájtott forró vízzel lehet alkalmassá tenni. Oly esetben, mikor az edény nem sürgősen szükséges, vegyék így szigorúbban.
18. Üvegedényeknek, mert simák és kemények, bár hosszabb időre tartanak benne bort, elegendő a háromszor való kimosás (öblítés).
19. Ha oly edényhez, melyben kóser bor volt, s melyből a bort kiürítették, olyankor ért a nemzsidó, mialatt még oly nedves volt, hogy mást is nedvessé tehetett, elegendő a háromszori kimosás (öblítés), – habár oly edény, melyben hosszabb időn át szoktak bort tartani.
20. A vízzel való mosás, vagy ürítő áztatás csak akkor használ, ha az edény csak hideg bor tartására szolgál, de ha meleget tartanak benne, már kiforrázás kell, mint más tiltott dolognál.
21. A borospince edényeinél, bár nem azért tesznek beléjük bort, hogy bennük tartsák, de mert bőségesen borra használják, nehezebb az eset, a törvénytudót kell megkérdezni, hogyan lehet őket kóserrá, alkalmassá tenni.
22. Minden oly edénynek, mely tizenkét hónapig üresen állott, minden további nélkül szabad a használata, mert ez idő alatt bizonyára megszűnt bennük a bornak minden nedvessége, ha a tizenkét hónap közben tettek is beléjük vizet, nem ártott.
