1. A hétnapos gyász tartama alatt tilos székre vagy párnákra, vánkosokra ülni, csak a földre szabad. A beteg vagy öreg emberek, kiknek nehéz és fájdalmas a földön való ülés, tehetnek egy vánkost maguk alá. De járkálhat és állhat és nem kell egyáltalán ülnie, kivéve, ha a vigasztalók vannak nála, akkor üljön le. Tilos az ágyon vagy padon aludnia, hanem csak a földön, de tehet a földre maga alá párnákat és vánkosokat, ahogy azt az ágyban feküdni szokott. (Tösuvé Möáhává a Noda bi Jehuda gáonjának nevében). Mások megengedik, hogy az ágyban aludjon, némelyek így is szokták, mert természetükre nézve gyengék és ebben a tekintetben olyanok, mint a betegek.
2. A gyászolónak a gyásza első napján, akár az elhalálozás és a temetés napja az, akár csak a temetés napja, tilos a tfillint (imaszíjakat) magára vennie. Ha este (éjjel) temették, tilos a tfillin felvétele az utána következő napon. A második napon a napkelte után tegye fel. A közeli hír napja ebben olyan, mint az elhalálozás és a temetés napja. De ha ünnepen halt meg közeli rokona, vagy ha ünnepen érte közeli hír, akkor az ünnep után következő első napon tegye el a tfillint.
3. Az arc beburkolása ezeken a vidékeken nem szokás, és mégis takarják be egy kissé, azaz húzzák a sapkát (kalapot) lefelé a szemekig az egész gyászhét alatt, kivéve sabbosz napján, mert az nyilvános gyász volna.
4. Tilos a gyászhét alatt frissen mosott ruhát, akár inget, sőt akár a sabbosz tiszteletére is felvenni. Még lepedőket, ágyterítőket felteríteni, kézi törülköző kendőket használni is tilos, ha frissen lettek mosva. De sabbosz tiszteletére szabad már régebben mosott terítőket feltenni.
5. Hogy maga mossa a ruháit, akár csak azért, hogy a gyászhét utánra tegye el, tilos a munka miatt. De ha másoknál van a ruhája, azoknak szabad azt kimosni, mint azt minden előbb vállalt munkánál megengedik (l. fent 208. fej. 12. p.).
6. Kit egymás után több gyászeset ér, annak szabad a ruháit kimosni, de csakis tiszta vízben (és nem hamulúgos vagy szappanos vízben) és szabad felvennie.
7. A gyászhét után a harmincnapos gyász leteltéig szabály szerint ugyan nem tilos felvennie vagy maga alá terítenie === ruhát, (ez a === szó némelyek szerint csapott, mángolt vagy vasalt, mások szerint vízben és hamuban, ill. lúggal és szappannal mosott ruhát jelent), ha az fehér és új, de még anélkül mosott ruhát is megszokták tiltani, hacsak más nem hordja azt előbb rövid ideig. De ha csak puszta vízben lett kimosva, nem kell előbb másnak felöltenie.
8. Ha nem a maga élvezetére kell fehérneműt váltania, hanem kényszerűségből, pl. hogy az inge piszkos lett, vagy hogy bőrkiütése volt, szabad mást felvennie, még a gyász hetében is.
9. A gyászhét után szabad fehérneműit mosnia és vasalnia azért, hogy a harminc nap után vegye fel, vagy hogy még a harminc napon belül is felvehesse, miután az ő előtte már máson volt.
10. A harminc nap gyász tartama alatt tilos sabbosz ruháit felvennie még sabbosz napján is, még kevésbé szabad új ruhákat felvennie. Annak, ki atyját vagy anyját gyászolja, meg szokták tiltani, hogy teljes tizenkét hónapig új ruhát vegyen fel (l. lejjebb 216. fej. 3. p.). De ha szüksége volna rá, adja előbb másnak, hogy két-három napig hordja.
11. Olyan asszonynak, kit a harminc napon, sőt a gyászhéten belül ért annak az ideje, hogy szülése után a zsinagógába menjen, és úgy szokták, hogy az a sabbosz mintegy ünnep neki, hogy szebb, finomabb ruháit és arany ékszereit vegye magára, szabad ezen a sabboszon sabboszruháit felvennie, de ne ünnepi ruháit, hogy fel ne viduljon a kedélye és el ne feledje a gyászt. Neki nem kell helyet cserélni (változtatni) a zsinagógában (Pánim Méirot II. r. 123. döntvény).
12. A harminc napon belül tilos lenyírnia a haját, miként a szakállát, vagy bárhol való szőrét. Apjáért, anyjáért való gyászban tilos megnyiratkoznia mindaddig, míg felebarátai meg nem szólják. E megszólás mértéke tekintetében különböző a törvényszabályozók nézete. Ezeken a vidékeken nem szokás megnyiratkozni az egész tizenkét hó folyamán, kivéve, ha kénytelen rá, pl. hogy nehéz lett a haja, vagy hogy a népek között jár és a haja által visszatetszést kelt közöttük, akkor szabad megnyiratkoznia. Mert nem szó szerint kell venni a megszólást, hanem addig növessze, míg annyira elütő lesz a felebarátaitól, hogy elmondhatják róla mennyire különbözik ez az ember másoktól, akkor meg szabad nyiratkoznia, de kizárólag csak a harminc nap után.
13. Miként tilos megnyiratkozni az egész harminc napon át, akként tilos valamely eszközzel levágni a körmeit, de kezeivel vagy a fogaival el szabad távolítani azokat, akár a gyászhéten belül is. Még ha mohél (körülmetélő) is, tilos a periára megfelelőnek igazítani a körmeit, de ha nincsen ott más mohél, meg szabad tennie még a gyászhéten belül is. Ha a nőnek a gyászhét után, de a gyász havában kell a mikve fürdőjében alámerülnie, nemzsidó asszonynak mondja, hogy vágja le a körmeit, ha nemzsidó asszony nincs ott, levágathatja zsidó asszonnyal is.
14. Szabad a fejét fésűvel megfésülnie, még a gyászhéten belül is.
15. Szokás, hogy a gyászoló a harminc napon belül megváltoztatja a helyét a zsinagógában, atyját vagy anyját gyászoló pedig az egész tizenkét hónapon át. A hely megváltoztatása azt jelenti, hogy legalább négy rőfnyi távolságra menjen a maga állandó helyétől és olyan helyre menjen, mely távolabb van a szent szekrénytől, mint az ő helye.
