Elul havának szabályai (16 pontban)
1. Ros chódes elul (havának újholdnapjától) jomhakipurim utánig tart a kegyelem ideje. Habár a Szent – dicsértessék! – az egész esztendőben teljes szívvel fogadja a megértők bűnbánatát, ezek a napok mindamellett alkalmasabbaknak és Időszerűbbeknek szemeltettek ki megtérésre, hogy az irgalom napjaivá és kegyelem napjaivá legyenek. Mert elul hó újholdján ment fel Móse a Szinaj hegyére, hogy átvegye a második kőtáblákat és fönt időzött negyven napig és tisri hó tizedikén jött le, mikor Izrael bűnének engesztelése befejeződött. Azóta szenteltettek ezek a napok a kegyelem napjaivá és tisri hó tizedike az engesztelés napjává. A legtöbb helyen az a szokás, hogy erev roschodes elul (havának újholdját megelőző napon) böjtölnek és a jomkipurkatanimáit végzik, hogy felkészítsék szívüket a megtérésre. Ha az újhold napja sabboszra esik, a vezeklő napot csütörtökre tolják előre. A mi nagy mesterünk, === = a szent Ari = rabbi Jicchak Lurja – áldássá legyen az emléke! – írja: az Írás e versében (M. II. 21. 13.): »De aki nem leskelődött, hanem az Isten juttatta kezébe, rendelek majd neked . .« az utóbbi === szavaknak kezdőbetűi az === szavat adják, amivel azt mondja nekünk, hogy ez a hónap a kegyelem ideje annak, aki megtérést fogad minden bűnéért, miket az egész esztendőben elkövetett. Rámutat továbbá arra is, hogy a tévedésből elkövetett bűnökért is bűnbánást kell tanúsítani ebben a hónapban. Azt is mondták továbbá az ily írásjelzések magyarázói, hogy a tóra e versében (M. I. 30. 6.): és körülmetéli az Örökkévaló, a te Istened === a te szívedet és magzatodnak szívét, héberül ideiktatott szavainak kezdőbetűi az === szót adják. Hasonlóképpen az Énekek énekének (6. 3.) versében az === én a kedvesemé, kedvesem az enyém szavaknak a kezdőbetűi az === hó nevét alkotják. Továbbá ugyanígy Eszter könyvének (9. 22.) versében: „kiki felebarátjának és adományokat a szegényeknek” === szavak kezdőbetűinek összetétele az === hónap neve. E három jelmondat e három dologra mutat rá: a bűnbánó megtérésre, az imára és a jótékonyságra, melyekre ebben a hónapban törekedni kell. „És körülmetéli” . . stb. a bűnbánó megtérésre utal, „Én a kedvesemé . . . stb. a szeretet dala. – és a harmadik : „Kiki a felebarátjának…” stb. a jótékonyágra. (Lechem ha-panim). És ez utóbbi vers a cedaka értelmezésével: előbb a felebarátjának, ami azé, azután adományt a szegényeknek a magáéból.
2. Ebben a hónapban sófart szoktak fújni, rós-chódes (az újhold) második napján kezdik és mindennap a sacharisz (reggeli) ima után négy hangot (tekia, sevarim, terua és tekia) fújnak, csak erev roshasana (újév) előtti napon szakítják meg a rendet, hogy szünetet tartsanak az önkéntes fúvások és a micvaköteles fúvások között. A sófár fúvásának ebben a hónapban az az oka és célja, hogy a népet bűnbánatos megtérésre ébressze. Mert olyan a sófar természete, hogy felébreszt és felriaszt, miként az Írás mondja (Amosz 3. 6.): Megfújják-e a sófart a városban, hogy a nép meg ne riadna. ? A mi országainkban továbbá az is szokás, hogy elul hó ros-chodesének (újholdjának) második napjától a semini-acenet (szukkot 8. záró ünnepe) napjáig, minden reggel és este az ima után elmondják a 27. zsoltárt: Zsoltár Dávidtól: az Örökkévaló a világosságom és az üdvösségem stb. Ez a szokás a versnek azon midrás magyarázatán alapszik, mely szerint: az Örökkévaló a világosságom, roshasana (újév) napján és az én üdvösségem, jomhakipurim (az engesztelés) napján, mert === a sátrába rejt, ez pedig szukkosz (sátrak) ünnepére mutat. Zsoltárokat is szoktak mondani együtt a közösséggel, mindenütt a helyi szokás szerint. Mihelyst elul hava belépett, jomhakipurim (az engesztelés) napjáig, ha az ember levelet ír a felebarátjának, köteles jelezni levelének az elején vagy a végén, hogy imádkozik érte és áldja, hogy a beköszöntő napokon írassék be és pecsételtessék meg a jó élet könyvébe.
3. A jámbor cselekvések emberei ebben a hónapban megszokták vizsgálni a tefillinjeiket (imatokjaikat és a mezuzákat) és mindazt, amin valami hibahiány van, – egyéb parancskötelességeknél is, – helyreigazítja.
4. Tisóbeáv után az első sabboszon és a következő hat sabboszon a vigasznak hét haftáráját (a prófétai olvasmányt a tóraszakasz felolvasása után) olvassák. Ha elul újholdjának első napja sabboszra esik, elhalasztják az === haftaraját és az újhold napi === haftarát olvassák, mert abban is szó van Jeruzsálem vigasztalásáról === hetiszakasz sabboszán, amikor a === haftarát olvasták, kiegészítik azt az elhagyott === szakasszal, mely az Írásban is követi. Ki elul újholdjának sabboszán tévedett és az === haftarát mondotta, ha észrevette. mielőtt a haftara után az áldásszakaszokat elmondotta, mondja utána mindjárt az újhold === haftaráját és azután a bróchókat, ha pedig csak a haftarát követő áldásszakaszok elmondása után vette észre, mondja el utánok az újhold === szakaszát bróchók nélkül. Ha elul hó ros-chodese (újholdja) a hét első napjára esik, elhagyják a === (holnap újhold) haftaráját, mert abban nincs szó Jeruzsálem vigasztalásáról és az === haftarát mondják.
5. A roshasanát (újévet megelőző hét első napjától kezdve és azontúl minden nap korán kelnek a === (könyörgő imák) szertartásához. Ha roshasana a hétnek második vagy harmadik napjára esik, a szelichot imákat már az előző hét első napján kezdik meg. S mikor korán kelnek, mossák meg a kezeiket, mondják az áldást a kézmosásra, és a bróchókat a tórára. A szelichot elmondása után másodszor is mossák meg a kezeiket, de már bróchó nélkül.
6. A szelichot könyörgések előimádkozója öltse magára a cicisszel (szemlélő szálakkal) ellátott taliszt (imaköpenyt), még mielőtt az === versekkel bevezetett 145. zsoltárt megkezdi. És mivel kétség forog fenn arra nézve, hogy mondjon-e bróchót a taliszára, ha még éjjel van, mikor felölti, vagy ne mondjon, ezért ne a maga taliszát vegye, sem a községét, hanem kérje másnak a taliszát kölcsön. Ha egyáltalán nem található talisz, elmondhatja a === és a === (Isten 13 tulajdonsága) könyörgéseket talisz nélkül is. Némely helyütt az a szokás, hogy a szelichot előimádkozója a reggeli sacharisz, a délutáni mincha, sőt az előző esti maariv imának is az előimádkozója, őt illeti az elsőbbség a gyászolóval, a körülmetélővel és azzal szemben, kinek Jahrzeitja (szülei halálának az évfordulója) van. Jó a szelichot mondásánál állani, de akinek nehezére esik az állás, az legalább akkor álljon, mikor az === és a === (Isten 13 tulajdonsága) imáját mondják. (A === bűnvallomás mondásának szabályát l. lej. 131. fej. 9. p.).
7. Ügyeljenek nagyon arra, hogy a szelichotnak és a félelmes szent napoknak előimádkozójául olyan embert válasszanak, aki erre méltó és nagy a tóratudásban és jótevésben,- amennyiben csak lehet ilyet találni, – kell, hogy már harmincéves legyen, mert akkor már lecsillapodott ifjúsága heves vére és alázatos a szíve és kell, hogy nős is legyen és legyenek gyermekei, mert az a szívét önti ki és szíve mélységéből ejti ki a könyörgéseket. Hasonlóan válogassák meg gondosan a === -t aki roshasana (újév) napján a sofar kürtöt fújja, szintúgy azt, aki a sofart fúvónak a hangokat diktálja, hogy tóratudók és istenfélők legyenek, amennyire csak lehet közöttük ilyet találni. Általában minden zsidó alkalmas minderre, akit a község ilyennek elfogad. Ha azt látja, hogy a megbizatása viszályt keltene, tartózkodjék tőle akkor is, ha a másik erre nem is érdemes.
8. Ki az apját vagy az anyját gyászolja, gyásza éve egész tizenkét havában ne legyen roshasana és jomhakipurim napján a közösség előimádkozója, kivéve ha erre nincs ott olyan érdemes mint ő. Más rokonát gyászolónak gyásza első 30 napjában, kinek régebbről szokásjoga az előimádkozás vagy a sofarfúvás, meg lehet ezt engedni, mert a roshasana vagy a jomhakipurim megszünteti a harminc nap gyászát. De ha nem szerzett rá szokásjogot és akadna más, ki éppen oly érdemes mint ő, szigorúbban kell venni. De a szelichót akár minden napján, még erev-roshasanakor (az új év előtti napon) is bármely gyászoló is lehet előimádkozó, csak a === -ban, gyásza első hetében nem.
9. Az egyének, aki egyedül mondja a szelichótkönyörgéseket, a === szakaszát nem szabad mint imát és kérelmet elmondania, hanem csak, mint tóraolvasmányt a megfelelő hanglejtéssel és dallammal. Még olyan helyen is, hol más ima említi Isten 13 tulajdonságát, pl. az === és hasonlókban, ki kell azok említését hagynia. Szintúgy ne mondja az aram nyelvű könyörgéseket, pl. a === stb. a === stb. szakaszokat is csak tíz felnőtt === együttesében.
10. A gyászolónak nem szabad távoznia házából azért, hogy a szelichótkönyörgésekhez a zsinagógába menjen, kivéve erev roshasana (újév előtti napon), mert akkor több szelichótkönyörgést mondanak.
11. A nagy és félelmes napok előimádkozója meg a sófar fúvó már három nappal roshasana előtt tartsák magukat távol minden olyan dologtól, ami tisztátalanságot okozhat és tanulmányozzák kiki képessége szerint az ünnepi imák és ünnepi költemények magyarázatát és a sófarfúvás szabályait. Muszor (erkölcsoktató) könyveket is tanuljanak, melyek felserkentik az ember szívét, hogy féljen az Örökkévaló rettenetességétől és fensége fényétől, mikor fölkel megítélni a földet. Ha nem akad olyan sófárfúvójuk, aki tóratudós volna, nézzenek utána, hogy a === a sófárhangok diktálója legyen mindenesetre tóratudós és legyen gyakorlott a sófarfúvás szabályaiban, hogy az esetben, ha tévedés esnék a sóvárfúvásban, tudja, mit kell tennie és megvizsgálni is tudja a sófárt, hogy kóser (alkalmas)-e.
12. Sokan böjtölni szoktak a tíz bűnbánó napon, és mert ezeknek (a tízből) hiányzik az a négy nap, amelyen nem böjtölhetnek, ezek a roshasana két napja, a közbeeső sabbosz és az erevjomhakipurim (előző napja), ezért ezek helyett négy napot böjtölnek a roshasanat megelőző szelichótnapok közül, azaz a szelichót első napján, erev roshasana (előtt való napon) és közbenső napok közül két napon, rendesen a hét második és ötödik napját vállalják, de ha ezeken valamely micvakötelesség örömlakomája volna, ehetnek azon és helyette más napon böjtöljenek. Avagy; ha tudják, hogy valamely micva teljesítésnek örömére lakomát fognak tartani, böjtöljenek helyette már egy nappal azelőtt (l. fent. 127. fej. 3. és 14. p.).
13. Erev roshasana (elő) napján a sacharisz (reggeli) ima után ki szoktak menni a temetőbe leborulni az igaz jámborok sírjára, alamizsnát is adnak ott a szegényeknek, hogy serkentsék azokat a szent jámborokat, akik már a földben vannak, hogy szóljanak jó szót érettünk az ítélet napján, – és azért is, mert az igaz jámborok sírhelye szent és tiszta hely, az onnan felhangzó ima inkább meghallgatásra lel, mert szent a föld, amelyen áll és a Szent – dícsértessék! – az ottan nyugvó igazak érdemében kegyelmet gyakorol. De ne az ott pihenő halottakhoz intézze kérését, mert az már majdnem annyi volna, mintha a halottakat idézné, de kérje a Mindenhatót – áldassék! -, hogy könyörüljön meg rajta a porban pihenő igaz jámboroknak érdemében. Amikor a temetőbe ér és a sírokat már harminc napja nem látta, – el kell mondani az === stb. áldást (l. fent. 60. fej. 11. p.), mikor a sírhoz ér, mondja el a === stb. »Legyen akaratod, hogy az itt eltemetett (itt az illetőnek és anyjának héber nevét mondja utána) nyugalma tiszteletben részesüljön és hogy az érdeme legyen a segítségemre.« Ha a kezét a sírra teszi, csak a balkezét tegye és ne a jobbot, és mondja ezt az írásverset (Jes. 58. 11.): »Az Örökkévaló vezessen téged mindig, telítse meg fényességgel lelkedet, üdítse fel csontjaidat, hogy légy olyan, mint bőven áztatott kert, és mint a forrás, melynek soha ki nem apad a vize. Nyugodjál békében, aludjál békében, míg eljön a vigasztaló, aki békét hirdet!« (Mikor a kezét a sírra teszi, gondoljon a fenti írásvers mondásakor arra, hogy a versnek 15 szava van, amennyi a kéz csontja-íze. Birké Joszéf 224.). Ne menjen ugyanaznap kétszer ugyanahhoz a sírhoz. Aki oly sírkőnek a feliratát olvassa, melynek betűi a kőből kiállók, vigyázzon, mert annak olvasása káros az emlékezetre, ajánlatos elmondania a reggeli imából az === imát egészen === szavakig.
14. Erev roshasana napján mindenki böjtölni szokott a délutáni ima utánig, akkor egyék valamit, hogy ne böjtölve lépjen az ünnepbe, az egész napon tórával, a micvakötelességek teljesítésével és bűnbánatos megtéréssel és különösképpen felebarátja ellen elkövetett vétkek jóvátételével foglalkozzék és ne várjon ezzel erev jomhakipurimig, (az engesztelési nap előttig), hanem siessen már ma bocsánatot kérni felebarátjától.
15. Erev roshasana napján az ünnep tiszteletére kimossák a ruhákat és megnyiratkoznak, de ügyeljenek arra, hogy még délelőtt vágassák le hajukat. A mikvafürdőben alábuknak és sabboszruháikat öltik fel roshasana napján, megmutatván, hogy bízva bízunk a Mindenhatóban, – dicsértessék neve! – hogy fényre deríti a mi jogainkat.
16. Erev roshasana napján fel szokták oldani a fogadalmakat. (Ezt jelzi a tóra (M. IV. 30. 3.): === (meg ne szegje szavát, mind aszerint) héber szavak végső betűinek összetétele az === szavát adják.) Aki nem érti, hogy mit mond a szent nyelven, mondja olyan nyelven, amelyen ért. (Szerző a német nyelvet említi.)
