Egyének böjtjének szabályai (18 pontban)
1. Miként a közösségnek parancskötelessége, hogy böjtöljön és imádkozzék minden bajban, – mely ne jöjjön többé! – akként kötelessége minden egyes embernek, hogy ha valamely baj érte, – amitől Isten óvjon! – pl. betege van a házában, vagy eltévedt az úton, vagy ha hamis vád alapján börtönnel sújtották – böjtöljön (l. fent. 121. fej.) és imádkozzék az Örökkévalóhoz, és kérjen irgalmat Tőle – áldassék neve! – hogy segítsen rajta. És ez a bűnbánat a megtérés útjainak egyike: hogy ne mondja az ember: a baja, veszélye – mitől Isten óvja! – csak véletlen, mert hiszen azt mondja a tóra (M. III. 26. 27.): »Ha csak véletlenségből jártok velem, én is a véletlen haragjával járok el veletek«, a vers magyarázata pedig: Ha bajt, veszélyt hozok reátok, hogy megtérjetek és ti azt mondjátok, hogy az csak véletlen, akkor emiatt a »véletlen« állítás miatt való haragomban még öregbítem a bajt, veszélyt. Ellenkezőleg, az ember tudja meg és ismerje meg, hogy csak vétke miatt hozta rá Isten ezt a gonosz bajt, vizsgálja meg cselekedeteit, térjen meg az Örökkévalóhoz, könyörüljön meg rajta.
2. Ha egyes ember akar böjtölni, azt már az előző nap mincha (délutáni) imájában kell magára vállalnia, vagyis a === áldásszakaszában gondoljon arra, hogy böjtöt vesz magára, a befejező === stb. előtt mondja ezt: === »Világok ura, ím böjtölni akarok« mint az az imakönyvekben található (ha azután eszik és iszik is míg a hajnal pirkad (l. fent. 121. fej. 8. p.), nem számít semmit. Ha több egymásután követő napon akar böjtölni, habár a közöttük való éjjeleken eszik és iszik is, elég azok egyszeri vállalása. De ha nem egymásután következő napokon akar böjtölni, pl. a hét 2. és 5. -valamint a második hétnek 2. napján, akkor minden böjtöt az előző nap mincha (délutáni) tefillájában külön kell vállalnia.
3. Ki a tíz bűnbánó napon vagy a szelichosz könyörgések (a ros hasonó előtti hét) első napján vagy erev-roshasonókor (az újév előtti napon) szokott böjtölni, nem kell azt külön is vállalnia, mert szokása alapján vállaltaknak tekinthetők. Ha valaki valamely álma miatt akar böjtölni, annak sem kell előre vállalnia. Szintúgy, aki a peszach és szukkosz ünnepek után a === böjtök === hirdetése után ament mond és szándékában is volt böjtölni, elég az amen felelete és nem kell külön megfogadnia. Mindamellett, ha megbánta és utóbb nem akar böjtölni, megteheti, mivelhogy nem fogadta meg kifejezetten és nem is mondta ki szájával, hogy böjtölni akar.
4. Ha nem is fogadta meg szóval a böjtöt, csak gondolatban vállalta, de eltökélte, hogy másnap böjtöl, ha nem is a mincha (délutáni) tefilla imája közben, hanem azelőtt vagy azután tökélte el, amikor még nappal volt, akkor ez a böjt vállalása és tartozik böjtölni.
5. A böjtnapján ne kényeztesse magát az ember, ne foglalkozzék könnyelmű gondolatokkal, ne legyen vidám és jókedvű, hanem bánatos és szomorú, miként az Írás mondja (Echa 3. 39.). Hogy szomorkodjék az ember, amíg él, hogy úr legyen a bűnei fölött.
6. Az egyéni böjtön szabad reggel a száját vízzel kimosni.
7. Ha további meghatározás nélkül vállalta a böjtöt, köteles kiböjtölni a csillagok feljöttéig, még erev sabbosz (pénteken) is.
8. Aki böjtöl és azt közhírré teszi, hogy büszkélkedjék vele, bűnhődik emiatt, de ha unszolják, hogy egyék, meg szabad mondania, hogy böjtöl.
9. Ha valamely egyén, akár önkéntes felajánlásképpen, akár rossz álma miatt vállalt böjtöt tart, a mincha (délutáni) ima tefillájának (18 áldásszakasz) === szakaszában elmondja az === könyörgést, éppenúgy, mint a közösség böjtjén. (S habár egyes ember mondja többesszámban és ne változtasson az imának azon az alakján, amelyet arra bölcseink megállapítottak), a végén pedig a === előtt mondja el a === Világok ura, stb. kezdetű imát.
10. Aki megfogadta, hogy egy napot, vagy akár tíz napot böjtöl, de nem határozta meg annak a napját, ill. azoknak a napjait, hanem csak általánosságban mondotta, habár a mincha (délutáni) ima idején már vállalta, hogy másnap böjtöl, ha úgy esett, hogy valamely nagyon fontos okból ennie kellene, pl. valamely micvakötelesség lakomájára hívták, ha nem is volna köteles részese a lakomának, vagy egy tekintélyben nagy ember unszolja, hogy egyék, akinek ellenszegülni nehezére esnék, avagy szenved s meg kell magát erőltetnie, az vegye kölcsön böjtjét (l. Rema és Chajé Adam), ehet, ha már meg is kezdette a böjtjét és böjtöljön ehelyett egy másik napon. De csakis az esetben áll ez, mikor a böjtöt azért vállalta, hogy fogadalmát teljesítse, de ha nem tett előbb fogadalmat, csak magára vette a mincha (délutáni) imánál, hogy másnap böjtöl, még ha azután nagy megerőltetésébe is kerül, nem veheti kölcsön böjtjét, hogy majd egy más napon megfizeti. (l. 12. p.).
11. Hasonlóképpen van, ha a fogadalma idején már meg is nevezte böjtje napjait s az előző nap mincha (délutáni) imájánál már vállalta is, többé nem halaszthatja böjtjét más napra.
12. Aki vállalta a böjtöt, de a böjtölés nagy megerőltetésébe kerül, vagyonához arányos pénzadománnyal megválthatja böjtjét, s adja az értékét a szegényeknek. De fogadalom folytán köteles böjtnél nem használ a megváltás. A közösség által elrendelt böjtöt sem lehet megváltani, kivéve ha a közösség azt megengedte.
13. Aki megfogadta a === meg a hét 2-ik és 5-ik, meg a következő hét 2-ik napjára a böjtöt, megváltoztathatja és böjtölhet a hét 5-ik és a következő hét 2-ik és 5-ik napján. Más napokra azonban nem teheti, mert bizonyára az volt a szándéka, hogy ezeken böjtöl, mert azok a törvénynapok.
14. Ha a pészach és szukkosz ünnepeket követő hó első hetének 2. és 5. – meg az azt követő hét 2. napján === szokásos böjtökön, továbbá a tíz bűnbánó napokon nem vállalta az előző nap máncha (délutáni) imájánál a böjtöt, hanem böjtöl, mert szokása, még ha az előbbieket kihirdető === után mondott amen felelettel valóban az is volt a szándéka, hogy böjtölni fog, mihelyst az előző nap délutáni mincha imájánál másnapra a böjtöt nem vállalta és egy körülmetélésnek vagy elsőszülött fiú kiváltásnak vagy egyéb micvakötelesség lakomája van, micvaérdemet szerez, ha azon eszik és fogadalom alól való feloldásra sincs szüksége. Mert aki e napokon böjtöl, csak a szokást követve böjtöl, a szokás pedig nem úgy alapult, hogy micvalakoma helyén és idején is böjtöljön.
15. Amikor szabad az ily micvakötelesség lakomáján enni, megszűnt a böjt teljesen és utána már otthon is ehet, de az örömlakoma előtt, ha tudja is, hogy azon részt fog venni, nem szabad ennie, csak az apa és a koma ehet a körülmetélés napján az örömlakoma előtt is, mert nekik ez a nap mintegy ünnepük.
16. De ha egy böjtnapon, anélkül, hogy meg lett volna engedve, akár tévedésből, akár szándékosan evett, köteles tovább végigböjtölni a napot azután is, hogy evett, sőt az ezt követő hét 2. és 5. – majd azután következő hét 2. napján is kell böjtölnie vezeklésül azért, hogy böjtnapján evett. Még inkább köteles, – ha fogadalmi böjt volt, – fogadalmát azután teljesíteni.
17. Magánember, aki valamely baja-veszélye miatt vagy beteg miatt böjtölt, köteles mindazokat a böjtnapokat végigböjtölni, akkor is, ha baja-veszélye már elmúlt, vagy a beteg meggyógyult avagy meghalt, – amelyeket előbb magára vállalt. Hasonlóképpen az, ki pl. böjtöt vagy valamely micvateljesítését vállalt addig, míg fia barmicvá (13 éves és egy napos) lesz, fia pedig már annak előtte meghalt, köteles fogadalmát megtartani és teljesíteni mindaddig az óráig, mikor fia barmicva lett volna (l. Sulch. Aruch Jore dea 220. fej. 16. pontját Remában). De ha megtudja azt, hogy még mielőtt a böjtöt vállalta, már megszűnt az oka, amiért vállalta, böjtfogadása tehát tévedésből történt, – nem kell azontúl tovább böjtölnie.
18. Jó a böjt, ha bűnbánatos megtéréssel jár, a rossz álom meghiúsítására, mint a tűz a csepűre, – de csakis aznap, mindazonáltal még sem kötelesség a böjtölés, mert azt mondotta Sámuel mester (Berach. 55.): az álmok hiúságokat beszélnek. De köteles a bűneit szánva-bánva megtérni és foglalkozzék tórával és imával. Az álom miatt sabbosz napján való böjtölés dolgában lásd Sulchán Aruch Orach Chajim 288.).
