Az út imájának és egyéb dolgoknak szabályai, melyekre az úton figyelni kell (12 pontban)
1. Aki hazulról, vagy arról a helyről, hol útja közben meghált, útra indul, úgyszintén hazatértekor, mihelyst a város határköréből kijutott, azaz a város legszélsőbb házától számított 70 2/3 rőfig megtett út után, ezt az úti imát köteles elimádkozni: »Legyen akaratod, Örökkévaló, Istenünk és atyáink Istene, hogy vezess békében . . .« stb. Az egész imát többes számban mondja, csak ezt a mondatot: »add, hogy kegyet találjak«, mondja egyes számban. Jobb, ha akkor mondják, ha a város határkörétől már egy milnyi (2000 rőfnyi) távolságra vannak. Ha pedig már úton van és valamely városban hál meg, elmondhatja reggel, mielőtt útra indul.
2. Ne imádkozzák el ezt az imát, csak az esetben, ha az útja legkevesebb egy parsza (4 mill = 8000 rőf), tulajdonképpen kötelessége azt már az első parsza útja közben elmondani, de ha elfeledte, akkor elmondhatja mindaddig, hogy úton van, de csak, amíg nem ért annak a városnak a legközelebbi parszájához, ahol meghálni akar.
3. Az úti imát közvetlen valamely másik bróchó után kell elmondani, azért ha reggel kel útra és az úton mondja el a reggeli áldásmondásokat, vagy ha útja közben meghált valamely városban (mert akkor elmondhatja az úti imát, még mielőtt újból elindult) és elmondja, mielőtt elindul, a reggeli bróchókat – a »aki jót teszen Izráel népével« bróchó után mondja el az úti imát. Ha. már otthon elmondta a teljes reggeli imát, egyék vagy igyék az úton valamit és közvetlenül az élvezetükre rendelt utóima után mondja el az úti imát, vagy ha rövid szükségletét kellett végeznie, mondja el közvetlen az áser jácár bróchó után.
4. Állva kell mondania. Ki lovagol, vagy kocsin megy, ha még tudja állítani az állatot, állítsa meg, mert a lovaglás a menéshez hasonló, ha nem tudja megállítani mondja el úgy.
5. Azon a napon, amelyen úton van, csak egyszer kell elmondania, de ha valamely városban megpihent azzal a szándékkal, hogy ott megháljon és azután meggondolta és eltávozott a városból, hogy tovább menjen, vagy hogy hazautazzék, mondja el másodszor is. Ha nappal is meg éjjel is megy, vagy oly helyen hál meg, hol emberek nem laknak, az első alkalommal mondja el az imát a befejező bróchóval, a többi napon azonban már a befejező áldás nélkül, mert mindaddig, hogy nem hál emberlakta helyen, összes útja egy útnak számít.
6. Mielőtt útjára kel, adjon cedókót, igaz jótett adományt, mert azt mondja az Írás (Zsolt. 85. 14:): »az igazi jó tett majd előtte jár, ha útra viszi lépteit.« Vegyen búcsút a város nagyjaitól, hogy azok megáldják és hogy sikeressé legyen az útja. Törekedjék arra, hogy néhány ember elkísérje. Aki felebarátját elkíséri, mikor elválik tőle, álljon meg a helyén, míg egészen el nem tűnt a szemei elől (Jaabec). Akik az elutazót megáldják, ne mondják neki: »menj békében«, hanem: »menj békére.« Mert lásd Dávid azt mondotta Absalomnak: »menj békében« (Sám. II. 15. 9.) és az elment és a hajánál fogva a fán akadt, míg Jitro azt mondotta Mózesnek: »menj békére« és Mózes emelkedett és sikerrel járt. Mikor úton van, foglalkozzék tórával, mert azt mondja a tóra (Móz. V. 6-7.): »és beszélj róluk . . . amidőn jársz az úton.« Mondjon minden nap áhítatosan és alázatosan néhány zsoltáréneket. Ügyeljen arra, hogy kenyeret vigyen magával bármily közeli útra is és vigyen magával ciciszt (szemlélő rojtokat) is, mert hátha alkalmatlanná válik az, ami rajta van és nem tud szerezni másikat és elmulasztaná a micva teljesítését. Az ember mindig === -kor jöjjön és === -kor menjen, vagyis mikor szállásába tart, térjen be még világos nappal, másnap pedig várjon, míg a nap feljő és csak akkor induljon el és az javára lesz, miként a tóra mondja (Móz. I. 1. 4.): »és látta Isten a világosságot, hogy jó.« Mikor az ember úton van, ne egyék sokat.
7. A vendéglőben, ahol eszik, ügyeljen szigorúan arra, hogy a házigazda és a házanépe vallásos és megbízható emberek-e. Ha, neki ismeretlen helyen akar húst enni, tudakolja meg és vizsgálja meg jól, hogy ki a sochet és ki a rabbi, ki ezt ellenőrzi, mert fájdalom, a mi sok bűneink miatt sok a botlás, az értelmes ember megérti ezt. Még inkább kell tudakolódzás és vizsgálódás a bor használható volta felől, mert sok bűneink miatt bizony sokan vannak a rést ütők.
8. Ha úton kell a reggeli imát mondania, fordítson gondot arra, hogy nagy talliszt öltsön magára, miként a zsinagógában, mert a talliszkótonnak (cidáklinak) ritkán van meg a kellő mértéke. Ha gyalog megy, mikor a === és a === verseket mondja, álljon meg, hogy szíve minden figyelmét és áhítatát arra fordítsa. Annak, aki lovagol, vagy szekéren ül, szabad megállás nélkül elmondania, de a Smóne eszré (a 18. áldásmondás imájánál) annak is meg kell állnia. Ha nagyon sürgős az útja, ha meg tud legalább az első három meg az utolsó három bróchónál állani, jó, ha ezt sem teheti, mondja el a kocsiban ülve és a kellő szavaknál hajoljék meg ülve. Még jobb azonban, ha a reggeli imát akár mindjárt hajnalhasadta után, a mincha imát pedig mindjárt félórával dél után mondja el, hogy állva és szabály szerint imádkozhassék. (Annak az útnak a mértékét, melyet köteles megtenni, hogy vizet találjon és hogy minjannal (tíz emberrel együtt) imádkozhassék, 1. a 12. fej. 5. és 8. pontjában).
9. A 40. fej. 14. pontjában megmagyaráztuk, hogy mit kell tennie annak, ki úton van és mikor elérkezett az evés ideje, nem talál vizet. A 42. fej. 19. pontjában kifejtettük, hogy annak, aki kenyeret eszik, tilos távozni a helyéről, míg az ebéd utáni imát el nem mondotta. A 44. fej. 6. pontjában pedig megmondottuk, hogy ezt az imát csakis ülve szabad mondani, mindazonáltal, ha úton volt és járva evett, szabad az ebéd utáni imát járva is elmondania, mert nem lesz nyugodt a gondolkodása, ha vissza kell maradnia, de ha ülve evett, ülve is kell az ebéd utáni imát imádkoznia.
10. Némelyek, ha úton vannak és nemzsidó házában étkeznek, nem szokták az ebéd utáni imát közösen a === áldással mondani, mert helyük ott nem tekinthető megállapítottnak. Mindamellett, ha előre megállapodtak abban, hogy ott fognak étkezni, nem helyes a === áldást elmulasztani. Az asztali ima megfelelő helyén pedig mondják ezt: »Az Irgalmas küldjön bőséges áldást arra a helyre, ahol járunk, arra a helyre, ahol ülünk, mindörökké. Ha mindnyájan esznek az ételéből esznek ezt mondják: az Irgalmas áldja meg a ház gazdáját, ami az étel gazdájára is érthető, ha pedig nem, folytassák azzal: Az irgalmas áldjon meg bennünket, stb. (l. fentebb 44. fej. végén.).
11. Szabályaink szerint tilos erev sabbosz napján (pénteken) három parszanál (3×8000=24000 rőfnél) nagyobb távolságot menni, akár haza, akár más helyre menni, hogy kellően elkészíthessék a sabbosz szükségleteit. A mi országainkban erre nem vetnek gondot, mert a legtöbb ember bőségesen készül, mindamellett ügyeljen minden ember arra, hogy akkor menjen szállására, mikor még napnyugtáig hosszú a nap, mert a sabbosznak sok megszentségtelenítése származik abból, hogy későn mennek haza, miért is nagyon vigyázzon mindenki erre és ne csábíttassa el magát gonosz ösztöne által, mely azt hajtogatja, még hosszú a nap és jó az út.
12. Annak, aki sabbosz napján idegenben van szálláson és pénze van, ha őrizetbe tudja adni vagy eltudja rejteni a pénzét, tilos a zsebében magánál hordani, mert sabbosz napján a tilos használatuk folytán tilos a felvételük is. Ha azonban fél attól, hogy ellophatják, varrja be erev sabboszkor (pénteken) a ruhájába és üljön otthon és ne menjen ki vele olyan helyen, ahol eruv (utcákat bezáró sabbosz sorompó) nincsen. Ha pedig attól kell tartania, hogy éppen ha nem megy ki a házból, tudják meg, hogy pénze van és elrabolhatják, ki is mehet vele, ha bevarrta ezt a ruhájába, de a zsebében hordania mindenképpen tilos (lásd tov. még a 189. fejezetben azokat a szabályokat, melyekre útközben ügyelnie kell.)
