Az újhold napjának és az újhold megszentelésének szabályai (15 pontban)
1. Vannak, kik erev ros-chodes (az újhold napját megelőző napon) böjtölni szoktak és elmondják a jomkipur katan (kis jomkipur) imarendjét, mert rajta engesztelik ki az elmúlt egész hónap minden bűnét, miként hajdan a kecskebakkal roschodes napján, mint e nap muszaf imájában mi is azt mondjuk: az engesztelés ideje az minden nemzedéknek. Minden helyiség tartsa a maga szokása szerint (1. Pri chadas).
2. Micvaérdem az újhold lakomáját kibővíteni és ha sabboszra esik, egy ételfogással többet egyék, mint más sabboszon.
3. Ros-chodes (újhold) napján szabad munkát végezni, nők azonban nem szoktak e napon dolgozni. Helyes szokás ez és nem kell nékik megkönnyíteni.
4. A Hallel imát állva kell mondani és nem szabad beszéddel sem megszakítani. Igyekezzék azt mindenki a közösséggel együtt mondani. Azért, ha akkor jő a zsinagógába, mikor a közösség már közel jár a Hallel imához, várja meg, mondja a Hallelt a közösséggel és azután imádkozzék. Aki a === az énekszakaszok (a === -tól === végéig) közben tart, mondja el a Hallelt a közösséggel, ne mondja el se előtte, se utána az áldásmondatot, mert a === bróchója és a === bróchója beszámítanak neki Hallelnak. De csak ros-chodes napján, továbbá peszach félünnepjén és utolsó két ünnepnapján lehet ezt megtenni, amikor fél Hallelt, illetve kihagyással mondják el a Hallelt, de amikor az egész Hallelt elmondják, nem lehet így belevonni. Aki közösség (minjan) nélkül mondja a Hallelt, ha van két más ember is jelen, mondja a === szakaszt hangosan előttük, hogy azok felelhessenek, mert ha azt mondja === »adjatok hálát«, az az értelme, hogy másoknak mondja. (A Hallel énekeinek gyászházban való elmondásáról – amitől Isten óvjon! – lej. a 207. §. 6. pontjában lesz szó.)
5. A Hallel után teljes kaddist mondanak, kiveszik a tóra könyvet és négy férfit hívnak fel az újhold szakasza felolvasásához. A kóhen három verset olvas, ezek: === a levi megismétli a === verset és olvassa tovább az === és === verseket, a Jiszráél === -tól a === szakaszig olvassa, a negyedik pedig az === szakaszt végig.
6. Újhold napján tilos böjtölni és gyászbeszédet tartani, temetések alkalmával nem mondják e napon a === imát (l. Sulchan Aruch Orach Chajim 420., Ture Zahab, Magen Ábrahám és mások magyarázataiban).
7. Minden hónapban kötelesség megszentelni az újholdat, de nem szentelik meg, csak ha már biztosan éjjel van, amikor a holdvilág fénye látható a földön és világossága felhasználható. Ha felhő takarja, nem szentelik meg, kivéve, ha a felhő vékony és gyenge (átlátszó). Ha már megkezdette a bróchó mondását és az után fedi be felhő, fejezze be a bróchót, de ha meg tudja ítélni, hogy nem tudja elmondani az egész bróchót, míg a felhő jő és betakarja, tilos az áldást megkezdenie.
8. Az újholdat csak szabad ég alatt szabad megszentelni és nem tető alatt. De ha nincs oly tiszta helye, ahonnan láthatja, vagy más kényszerűség esetében, elmondhatja a szentelő imát lakásában az ablakán át nézve is.
9. Különösen méltó teljesítése a micvának, ha azt a sabbosz kimenetele után végezhetik, amikor az ember még virágos kedélyű és ünneplő ruhája van rajta. De ha a sabbosz kimenetelének az estéje a hold megújhodásának tizedik napjára esik vagy ha valamely oknál fogva tartani kell attól, hogy nem tudja majd megszentelni, ne várjanak a sabbosz kimenetelének estéjéig. Különösen méltó nagyobb gyülekezetben a megszentelő imát elmondani, mert (Pldb. 14. 28.): »Népek tömegében a királynak a dicsősége«. De ne halogassa emiatt, mert a buzgók előre igyekezzenek« kötelessége háttérbe szorítja a »nagyobb közösségben a dicsőség« elvét (l. fentebb 60. fej. 7. pontját).
10. Nem szabad a megszentelő imát elmondani, csak ha a hold megújhodása óta legalább már 3 nap telt el. Vannak, akik hét napig várnak. Ha sabbosz kimenetelének estéje a hetedik nap estéje előtt van, ne várjanak, hanem szenteljék meg a sabbosz kimenetele estéjén. Nem szabad megszentelni, csak az egy hónapnak 29 napot 12 órát és egy óra 793/1000 részét tevő időtartam felének idejéig, vagyis a moladtól: az újholdtól számított huszonnégy órás 14 napnak, 18 órának és 22 percnek elmúltáig.
11. Nem szabad megszentelni tisóbeav (ab hó 9.) előtt, sem a gyászolónak a gyászhetében, csak ha a gyászhét leteltéig az újholdtól (moladtól) számított 24 órás tizedik napig nyúlna, akkor megszentelheti a gyászhetében is. Nem szentelhető meg böjtben, csak ha már egy keveset evett. Mindazonáltal jomkipur kimenetelének estéjén, mert akkor a bűnök megbocsájtása folytán örömmel jönnek ki a zsinagógából, mindjárt elmondhatják a holdat megszentelő áldást.
12. Nem szentelhető meg sem sabbosz, sem ünnep (sebuot) estéjén, csak abban a kényszeresetben, ha a sabbosz kimenetele estéjén már lejárna az ideje.
13. Világtalannak is szabad a holdat megszentelnie.
14. Ha a hold már az est elején feltűnt, mielőtt a maariv (az esti) imába fogtak, de van az újhold megszentelésére még néhány esti idő, mondják el előbb a maariv (az esti) imát és csak azután az újholdat megszentelő áldást; először, mert az állandó (gyakori) és a nem gyakori kötelesség között a gyakori micvát kell előnyben részesíteni, továbbá, mert a Semá olvasása a tórában elrendelt parancs. Ám ha a megszentelés lehetőségének végső határidejéig már csak két vagy három este van, ily kevés idő alatt pedig tartani kell attól, hogy borús idő lesz és a holdat felhők takarják el, – az esős évszakban még négy este is kevés idő és tartani kell attól, hogy felhők fogják eltakarni, ilyenkor mondják az újholdat megszentelő áldást az esti ima előtt. Ha a hold akkor tűnik elő, mikor a Semá olvasmányt és bróchót mondják, az idő azonban oly rövid, hogy míg az egész Semóné eszrét (18 áldásmondás-tefillát) elmondják, letelik az újhold megszentelése lehetőségének határideje, abbahagyhatják az imát a Semá bróchói, vagy a Semá olvasmánya elmondása közben is, hogy azt megszenteljék. Ha azonban lehetséges, fejezzék be azt a szakaszát, ahol tartanak, hogy a Semát legföljebb a szakaszai között szakítsák meg (1. fentebb 16. fej. 1. pontját, tov. Noda bijehuda I. k. 41. sz. döntvényét). Ilyenkor azonban csak a bróchót kell elmondani a === végéig és nem többet. Ugyanez az eset, ha a megilla olvasását kell e célból megszakítani (l. al. p. Lechem hapanim. ).
15. Ha a hold adar hónapban a tizennegyedik nap estéjéig – az a megilla olvasásának ideje – nem volt látható, szenteljék meg először a holdat és csak azután olvassák föl a megillát (Eszter könyvét). Ha a hold csak a megilla olvasása közben tűnt föl, de ha a felolvasása után marad még elég idő a megszentelésére, ne szakítsák félbe miatta a megilla olvasását, ám abban az esetben, ha amíg felolvassák, letelnék az újhold megszentelésének ideje, akkor, ha a közösség még nem szentelte meg, hagyják félbe a megilla olvasását, hogy azt megszentelhessék és azután folytassák és fejezzék be a megillát. Viszont, ha csak egyes emberek nem szentelték meg a holdat és ha a megszentelés végett szakítanak meg a megillát, később már egyedül volnának kénytelenek olvasni a megillát, akkor – ne szakítsák meg a megilla olvasását a közösséggel, mert a csoda nyilvános hirdetését a közösségben előnyben kell részesíteni (1. Noda bijehuda u. o.).
