Az onén-gyászoló szabályai hétköznapon, sabboszon és ünnepen (22 pontban)
1. Akinek olyan rokona hal meg, aki után gyászolni köteles, az a temetés utánig onén: a hallottal elfoglalt gyászoló. Viselkedjék komolyan és ne léhán, hogy ne mondják az elhunytra, az is könnyelmű ember volt, azért nem törődnek a temetésével, meg a gyászával, és nem gondolnak a halálára, és ez nagy szégyen a halottra, és erre is vonatkozik az Írás verse (Példabeszédek 17:5.): ki a szegényt kigúnyolja, hanem mutatkozzon mindenki előtt olyannak, akit igénybe vesz és megrendít az elhalálozása és temetése. Ne egyék abban a szobában, melyben a halott van, hanem egy másikban, ha nincs más szobája, egyék felebarátja házában. Ha nem ehet felebarátja házában sem, állítson a halott elé tíz arasz magas válaszfalat, melynek ne legyen alul három arasznyi nyílása sem, és olyan erős legyen, hogy közönséges, rendes szél ellenében megállhasson. Ha nincs semmije, amiből választófalat csinálhatna, fordítsa el arcát (a halottól) és egyék úgy. De egyik esetben sem, még ha más városban van is, ne üljön le támaszkodva, mint állandó étkezéshez, hanem csak mintha futólagosan enne, és ne egyék húst, és ne igyon bort.
2. Az onén a Tóra minden parancsának teljesítése alól mentesítve van, ha nem is kell foglalkoznia a halott szükségleteivel, pl. ha vannak mások, kik helyette azokkal foglalatoskodnak. Még ha magára szigorúbban is akarná venni, sem szabad megtennie a halott megtisztelése végett. Kenyérre a === áldást és az étkezés után a === === asztali imát se mondja el, még ámén-nal se feleljen, ha mások étkeznek és mondják hangosan az áldást. Nem vonható be az asztali === áldáshoz szükséges három felnőtt vagy tíz felnőtt számába sem. De a tilalmakat, még a rabbinikus tilalmakat sem szabad neki megszegnie. Ezért, ha kenyeret akar enni, meg kell mosnia a kezeit, de ne mondjon sem a kézmosásra, sem a kenyérre áldást. Szintúgy a reggeli kézmosásnál is le kell mosnia háromszor rendesen a kezeit, de ne mondjon áldást. (L. az onén szabályait mesterünktől a gáon rabbi Ábrahám Zálmán Marguliesz-től, – áldássá legyen az emléke! – 6. fej.)
3. Ha a temetés előtt evett és a temetés után úgy érzi, hogy még nem emésztette meg, mondja el akkor az étkezés utáni asztali áldást. Ugyanígy, ha a temetés előtt végezte szükségletét, mondja el a temetés után akármikor egész nap az === === áldásmondatot.
4. Ha az onén más városban van és a halott helyiségében szintén vannak annak olyan közeli rokonai, akik kötelesek gyászt tartani utána, akkor erre, aki más városban van, nem bírnak érvénnyel az onén gyász szabályai, de ha a halott helyiségében nincsenek gyászoló rokonok, érvényesek rája is.
5. Olyan helyiségben, ahol Chevrá Kádisá (Szentegylet) van, miután a rokonok már foglalkoztak a temetéshez szükséges dolgokkal és a Chevrá Kádisá embereivel már megállapodtak, nincs már semmi teendőjük vele, mert a Chevrá Kádisá emberei végeznek el mindent, akkor a rokonokra már nem vonatkoznak az onén gyász szabályai, és szabad húst is enniük, bort is inniuk. Annál inkább szabad, sőt kell a Smát olvasni és a tfila (18 áldásmondat) imáját elmondani, és mindén parancsot teljesíteni. Mindamellett az a szokás, hogy az onén gyászolók a temetés előtt nem imádkoznak, vagyis azért, mert ők is kikísérik a halottat egészen a temetőbe. Aki szigorúbban akarja venni, és mindjárt miután a halottat a Chevrá Kádisának (Szentegyletnek) átadta, imádkozni akar, megszigoríthatja magának.
6. Mindaddig, hogy a halott eltemetve nincsen, ne vesse le (az onén) a cipőit, és ki is mehet a házából, hogy a halott dolgairól gondoskodjon, de tilos akár széken, akár kereveten ülnie, vagy aludnia, még inkább tilos házastársi érintkezés. Tilos továbbá a mosdás, a test kenése, az üdvözlő köszöntés, a nyiratkozás és a Tórával való foglalkozás. Tilos munkát végeznie, sőt más által is végeztetnie, még különben veszendőbe menő dologban is. Ha nagy kára volna, tegyen kérdést a törvénytudónál. (L. Cháchmát Ádám és a mester rabbi Ábrahám Zálmán Margoliot (áldássá legyen az emléke!) füzetét, melyet az új Joré Déá kiadásnak onén szabályai 18. fej. mellé nyomva adtak ki, továbbá Chátám Széfer 324. fej., de meggondolást igényel).
7. Aki a Smá olvasásának és a tfilá (18 áldásmondat) kiszabott idejében még onén volt, a halottja eltemetése után pedig már elmúlt a nap első negyede (vagyis a Smá olvasásának ideje), a nap első harmadáig mégis mondja el a Smát bróchóival, (tfillin nélkül), de ha akkorra már a napnak az első harmada is elmúlt, akkor a Smát csak bróchói nélkül mondja el (l. fentebb 17. fej. 1. p. végén, de ez meggondolást igényel). A Smoné eszré-t (18 áldásmondat) tfilláját azonban délig szabad elmondania. A ros-chodes (újhold) muszáf imáját azután is elmondhatja, mert ennek ideje az egész nap. A reggeli ima bróchóiból csak három áldást mondjon és pedig: áldva legyen… aki nem teremtett engem bálványimádónak… nem teremtett rabszolgának… nem teremtett asszonynak, továbbá a Tóra áldásmondatait, mert ezek kötelező ideje az egész nap, a többi bróchót azonban ne mondja, mert ezeknek elmúlt az ideje, idejükben pedig vagyis reggel meg mentesítve volt az elmondásuk alól. Ha a halottat a nap első harmadának a letelte előtt temették, de lakása olyan távol van a temetőtől, hogy amikorra hazaérne, már elmúlnék a napnak harmada, jobb ha bemegy a temetőhöz közel valamelyik házba, hogy még idejében olvassa a Smá szakaszait és imádkozhasson, avagy akár kinn az utcán mondja el tiszta helyen. Mihelyst földet kezdenek vetni a sírba, olvashatja a Smát és imádkozhat, habár a gyász ideje még nem következett be (l. lejjebb a 204. fej. elején).
8. Akinek közeli rokona halt meg és onén lett, mikor már itt volt az ideje a reggeli, a délutáni, avagy az esti imának, de ő még nem imádkozott, mielőtt onén gyászoló lett és az áninuszt gyászra már az ima (kiszabott) határideje utáni időbe húzódott át, még sem kell pótolnia azzal, hogy az elmulasztott helyett a következő ima tfilláját kétszer mondja.
9. Akinek sabbosz napján halt meg valakije, mivel hogy az nap nem szabad eltemetnie, az áninusz gyász nem lép érvénybe nála, szabad élveznie bort is, húst is és köteles minden parancskötelesség teljesítésére, kivéve a házastársi érintkezést, mely tilos neki, tilos Tórával is foglalkoznia, mert ez utóbbi kettő nem nyilvános művelet. Ha a közösség előimádkozója és van más, aki helyette imádkozzon, ne ő imádkozzon elő, ha pedig nincs más, imádkozzon csak ő elő. Ha a halott az atyja, vagy az anyja, mondhat kádist is az esetben, ha más gyászoló nincs jelen, de ha van ott más gyászoló is, ne mondjon kádist a temetés előtt (l. rabbi Elázár Lőw – áldássá legyen az emléke! – Sááré déá könyvében). Ha az onénben már az újabb haláleset előtt gyászolta az atyját vagy az anyját, vagy Jahrzeitja van, mondhat kádist éppen úgy, mint minden más gyászoló, vagy Jahrzeit napon kádist mondó.
10. Röviddel az est beállta előtt olvassa el a Smá szakaszait, de ne mondja el bróchóit, és nem az esti imát. Ne végezze a hávdálá sabboszbúcsúztatót és szabad ennie hávdálá nélkül is. Csak amikor már halottját eltemették, mondja el egy serleg borra a hávdálát. Sőt ha csak másnap temetik el a halottat, el mondhatja borral a hávdálát, de ne mondjon áldást sem a fényre, sem az illatos fűszerre, mert adott esetben a hávdálát a hét harmadik napjáig (keddig) is elvégezheti (l. fentebb 96. fej. 15. p.). A reggeli imában, ha amikor elmondja, még nem múlt el az ideje, ne mondja az === === imaszakaszt a szombat kimenetelére.
11. Ha estefelé el kell mennie a sabboszhatár közelébe azért, hogy a halott (temetés) szükséglete érdekében onnan mindjárt máshova mehessen, avagy hogy estefelé egybe kell hívnia a Chevrá Kádisá (Szentegylet) gondnokait, hogy velük a temetés helyében megegyezzék, akkor mihelyst a halott dolgaival foglalkozni kezdett, esedékes lett rá az áninusz gyász.
12. Kinek erev sabbosz délutánján halt meg valamely közeli rokona úgy, hogy sabbosz előtt eltemetni már nem lehet, elmondhatja erev-sabbosz délutánján a minchá imát.
13. Kinek jomtov (ünnep) napján halt meg valamely közeli rokona, ha még aznap nemzsidó által akarja eltemettetni, az áninuszgyásza, azonnal érvénybe lép és még inkább, ha az ünnep második napján hal meg, amikor maga is eltemetheti, hogy rögtön reá esik az áninusz gyásza, ha nem is akarja aznap eltemetni.
14. Aki előtt az ünnep második napjának előestéjén halotta fekszik, ott ahol a napon zsidó által szokták eltemetni a halottat, az áninusz-gyász szabálya már az este érvénybe lép, ne mondjon kidust, ne egyen húst és ne igyon bort. De az ünnep első napjának estéjén, sőt az ünnep második napjának estéjén is, ott, ahol a második napon csak nemzsidó által szoktak temetést végeztetni, az áninusz-gyász szabálya este még nem érvényes.
15. Aki az ünnep kimenetele után lett onéngyászoló, a hávdálá szertartást csak másnap végezze, de ne később, mert az ünnep búcsúztató hávdálának ideje csak a rákövetkező napnak végéig terjed.
16. Ha az onéngyászolónak aznap körülmetélendő fia van, ha lehet a halottat reggel eltemetni, mielőtt a zsinagógából a reggeli istentiszteletről kijönnek, akkor a temetésen résztvevők imádkozzanak előbb, temessék el a halottat és azután metéljék körül a gyermeket. Ha pedig ez lehetetlen, metéljék körül mégis reggel a zsinagógában a gyermeket, és a szándok (a koma, ki a gyermeket a körülmetélés idején tartja) mondja a === áldását, mert a két micvákötelesség, a halott eltemetése és az újszülött fiú idején való körülmetélése közül a körülmetélést kell előnyben részesíteni (előbb elvégezni).
17. Aki niszán hó tizennegyedikének előestéjén onéngyászoló, az bízzon meg mást, a chámec kutatásával, de a === ===, stb.-t maga mondja el.
18. Aki az ómerszámlálás estéjén onéngyászoló, ne számolja az ómer napját este, hanem csak másnap a temetés után, de akkor bróchó nélkül, az ómer többi napját azután már bróchóval számolhatja. Ha azt látja másnap, hogy az áninusz-gyásza belehúzódhat a következő estébe, az számolja az ómert áldásmondás nélkül áninusz-gyásza idején is, hogy a többi estéken azután bróchóval számolhassa. (Annak szabályát, ki purim napján onén, l. fentebb 141. fej. 21. p.)
19. Ha valaki fogságban halt meg és a parancsnok nem akarja őt eltemetésére kiadni, míg sok pénzt nem adnak neki, rokonaira nem lép még érvénybe sem az áninusz gyásza, sem az avélusz gyásza, mert még nem mondtak le arról, hogy eltemethetik és remélik, hogy a parancsnokkal meg tudnak egyezni. Ugyanúgy, ha a halott hozzátartozói vannak fogságban és nem tudnak foglalkozni a temetés gondjaival, az áninusz-gyász nem esedékes rájuk.
20. Olyan helyeken, melyeknek törvénye csak az elhalálozás után negyvennyolc órával engedi eltemetni a halottat, az onén még sem mentes az áninusz-gyász kötelezettsége alól, mert hogy az idő letelte után el kell temetniük, bizonyára időközben kell foglakozniuk végtisztességének, halotti ruháinak, koporsójának előkészítésével és az emberek értesítésével. De az ünnep második napján meg szabad neki könnyíteni és ily esetben mentesíteni az áninuszgyász alól, mert a hatóság rendelkezése folytán nem tudja eltemetni.
21. Az említett helyeken, mert tartani kell attól, hogy a halálozástól számítva közel teljes két napi időköz után nem akadnak emberek a halott ===-jához (mosdásához), úgy intézkednek, hogy a === szertartást mindjárt az elhalálozás után végzik és utána a halottat egész, de alul kilyukasztott koporsóba teszik, akkor, miután a halottat a koporsóba tették, megszűnik az áninutgyásza és érvénybe lép az ávelut gyásza. A ===-gyászhetet azonban mindamellett csak attól az időtől kell számítaniuk, hogy a koporsó fedelét a sírban földdel takarták.
22. Akinek közeli rokona halt meg, de nem tud róla, ha nincs más, aki foglalkozzon vele, tudtára kell adni, de ha van ott más is, aki foglalkozhat vele, ne mondják meg neki, csak azután, hogy imáját bevégezte. Ha a feleségnek halt meg valakije, de nem tud róla, a férj vegye mégis szigorúbban, hogy ne érintkezzék vele (l. lej. 206. fej. 9. p. áninut gyásza súlyosabb).
