Az „iszka” kereskedelmi szerződés szabályai (12 pontban)
1. Ha valaki pénzt ad felebarátjának, hogy azzal kereskedjék, úgy hogy a nyereséget is megfelezzék és a veszteség is egyformán mindkettőjüké legyen, ez »iszka« jogügylet, amilyet tilos csinálni, mert ennek a pénznek a fele kölcsön annak, aki kapta, mert hiszen felelős érte, ő veszi annak nyereségét és vesztesége is őt terheli, a másik fele pedig zálog nála, és annak a tulajdona, aki a pénzt adta, az veszi föl ennek a félnek a nyereségét és azt terheli ennek a félnek a vesztesége is, hogy az elfogadó a másik felerészével, a záloggal is kereskedik és fárad, mely teljesen azé, aki a pénzt adta, csak azért van, mert a másik felet kölcsönbe kapta, az ügylet kamatos ügylet, tehát tilos. Megengedni csak akkor lehet, ha a pénz adója a pénz elfogadójának némi jutalmat ad azért a fáradságért, hogy az ő pénzével, az ő részével foglalkozott, ezt a díjat előre meg kell állapítani, vagy a pénz átadásánál kell mindjárt megadni. Elég erre bármily csekély díj is.
2. Kiköthetik, hogy a pénz elfogadójának azt az állítását, hogy a tőkéből vesztett, csak akkor kell elfogadni, ha azt két vallásilag kifogástalan tanúval igazolja, a nyereségre vonatkozó állítását esküjével kell bizonyítania.
3. Azt is kiköthetik, hogy a pénz elfogadójának szabad választására van bízva, hogy a pénzadójának tetszés szerinti összeget adjon a részére eső nyereségre, a többi nyereség az övé maradjon. Ez a mód helyes, mert általában feltehető, hogy a pénz elfogadója nem kíván esküre menni és a pénz adójának megadja azt, amiben megállapodtak. Ez a »heter iszka«, megengedett üzleti szerződés, mely nálunk szokásos. Még ha a pénzt elfogadó tudja is magában, hogy ha nem nyer, sőt ha veszít is, megadhatja a pénzadójának a tőkét a kikötött nyereséggel, ebben nincs semmi tilos, mert esküre volna köteles, az eskü alól mentesítheti magát a pénzével.
4. De hogy a pénz elfogadója a pénztadó nyereségrészét bizonyos összegért megvegye, vagyis hogy ezt az összeget azután köteles neki minden esetben megadni, – ez tilos. A pénz elfogadójának a szabad választására kell a díjat bízni.
5. Ha valakinek ily iszkapénzt adott és az még a fizetési határidő után is magánál tartja a pénzt, köteles a pénzadónak ez idő után is megadni a nyereségrészét, mert természetes, hogy a pénz visszafizetéséig a megállapodás (az első feltétel) érvényben van. Mégis jobb, ha az iszkaszerződésbe mindjárt beleírják, hogy ha a pénz a lejárat után is a pénz elfogadójánál maradna, a pénz visszafizetéséig a feltétel is érvényben marad.
6. Az iszkaszerződés mintája: Alulírott . . . ezennel elismerem, hogy Horovitz Ruben úrtól, Ungvárról, »iszka« ügylet lebonyolítására 100, azaz egyszáz aranyat alul jegyzett naptól számítva félévre felvettem és kötelezem magamat arra, hogy fentjelzett összegen csak olyan jó árut vásárlok, melyet nézetem szerint hamarosan nyereséggel eladhatok. E pénz kötelezettsége sorrendben az én pénzemet megelőzi. És minden nyereségnek, melyet a Mindenható nekem ezen áruk által juttat, a fele az enyém, a másik fele a fent nevezett r. Rubené. Ugyanígy egyforma rész illet mindkettőnket – Isten óvjon – veszteség esetén. Mihelyst az aluljelzett naptól számított félév lejárt, köteles vagyok föntnevezett r. Rubennak a tőkét a nyereségnek őt megillető felével együtt azonnal visszafizetni. Állítólagos veszteségemet tartozom két vallásilag megbízható tanúval, a nyereséget illető állításomat pedig esküvel bizonyítani. De azt is kikötöttük, hogy ha a nyereségnek őt illető részéért én 10 (tíz) aranyat akarok adni, azt elfogadja és nincs semmi követelni valója rajtam és ami azonfelül marad, csak az enyém még akkor is, ha kitűnnék, hogy nagyobb nyereség volt. Az okirat tulajdonosának megbízhatósága (követelése jogosultsága, hogy valót állít) a fizetési határidő lejárta után is fennáll. Mindazideig, hogy a fentjelzett összeget visszafizetem, ez csak az iszka fentebb kifejtett módján lehet kezemben. Fáradozásomért megkaptam jutalmam.
Kelt Ungvárott, 5631. tisri 28.
Eisenstein Simon s. k.
Előttünk, mint tanúk előtt: Blaustein Lévi s. k.
Hochberger Juda s. k.
7. Ha az ügy sürgőssége folytán az idő rövid és nem lehetséges az iszka okiratot kiállítaniok, mind a fentebb említett feltételekben szóbelileg is megállapodhatnak.
8. Ha valaki előre fizet pénzt az árura, a következő minta szerint írják meg a megengedett »iszka« okiratot:
»Alulírott, ezennel elismerem, hogy Weinstock Ruben úrtól Ungvárról alulírt napon 100 (azaz egyszáz) aranyat kaptam azért, hogy ezzel az összeggel a legközelebbi niszan hó újholdjáig Zahan faluban tulajdonomat képező szeszfőzdémben kereskedjem. E pénzösszeg által elért nyereségből az összes kiadások levonásával a fele engem, a fele a fentemlített r. Rubent illeti, ugyanúgy egyforma rész illet mindkettőnket – amitől Isten óvjon! – veszteség esetén. Köteles vagyok mindjárt a fizetési határidő napján, a legközelebbi niszan hó újholdján fentnevezett r. Rubennak tőkét a nyereségnek reá eső részével együtt visszafizetni. Az állítólagos veszteséget két vallásilag megbízható tanúval, a nyereséget illető állításomat esküvel tartozom igazolni. De azt kikötöttük, hogy ha a jövő niszan hó 1-én fentnevezett r. Rubennak tőkéje és a nyereségnek ráeső része fejében öt hitelesített korsó szeszt adok, akkor semmi követelése rajtam többé nincsen. Ez okirat tulajdonosának megbízhatósága (követelésének jogosultsága) a fizetési határidő után is fennáll. Fáradozásomért megkaptam jutalmam.
Ungvár, 5631. tisri 11-én.
Blumenthal Simon s. k.
Előttünk, mint tanú előtt: Blaustein Lévi s. k.
Taub Juda, a levita s. k.
9. Ha a pénztadó azt akarja, hogy a pénztelfogadó egyszerű és államérvényes adóslevelet adjon neki, hogy az esetben, ha a pénzt elfogadó vonakodnék neki tartozását kifizetni, vagy meghalna, pénzét a világi bíróságok által is könnyen behajthassa, és csak szóbelileg állapodnak meg abban, hogy ez a pénz »iszka« ügyletre szolgál, – nem használ, sőt ha az adóslevél csak a tőkéről szól, mert a pénztadó ezzel az adóslevéllel az egész pénzt behajthatja, tilos akkor is, ha nyilvánvaló a veszteség. Még ha a pénz elfogadója meg is bízik teljesen a pénz adójában, ki vallásos, jámbor ember, akkor sem használ. Még ha a pénzt elfogadó maga is iszka szerződést ad a pénztadónak, melyben azt írja, hogy az a pénz, melyről az adóslevélben szó van, iszkaüzletre adatott, akkor sem használ, mert tartani lehet attól, hogy a pénztadó, vagy örökösei majd eltitkolják (elrejtik) az iszkaokiratot és behajtják a pénzt az adóslevéllel. A dolog csak úgy volna megengedhető, ha az iszkaokiratot egy harmadik embernek adják, vagy az iszkaokiratot a pénztadó írja alá és a pénzt elfogadó tartja őrizetben, vagy ráírják az adóslevélre, hogy csak úgy értelmezhető, ahogy az »iszka«-okirat megmagyarázza, vagy legalább is két tanút állítanak előre arra, hogy az adóslevél az »iszka« ügylet szól. Minden olyan módon jó, még ha az adóslevélbe a tőkét a kamattal egybe is foglalták.
10. Az »iszka«-okirat csak akkor használható engedélynek, ha tényleg igazság, hogy csak bizonyos üzlet lebonyolítására veszi fel a pénzt, de ha nem üzlet céljaira veszi fel a pénzt, hanem hogy azzal valamilyen adósságot fizessen, vagy hasonló célra, akkor az iszka okirat nem használ, mert hazugság. De megoldhatják ilyen módon: pl. ha r. Rubennak, kinek a pénz kell, van valamilyen áruja, bár más városban is, akármilyen olcsón eladhatja azt Simonnak és azzal a feltétellel, hogy Rubennak szabad módjában áll az áruért, ha azt bizonyos meghatározott ideig Simonnak kezeibe át nem adja, ennyit meg ennyit adni (hogy Simonnak kellő haszna is legyen rajta). Simon meg átadja Rubennak a pénzt, az árut pedig valamely szövetdarab birtokbavétele által teszik teljessé, azaz, hogy Simon, a vevő valamely ruhadarabját odaadja Rubennak, hogy fogja meg (vegye birtokába), ezzel Simon is birtokába jut Ruben árujának, ha nem is tanúk előtt történt a csere. Az áruért most már Simon felel, aki megvette.
11. Ugyanígy, ha Ruben pénzzel tartozott Simonnak, de a fizetés megállapított idejében Rubennak nincsen pénze és megegyeznek, hogy Simon vár még a pénzére bizonyos ideig, – szintén nem használ az »iszka« okirat, hanem Ruben adjon el a fenti módon valamilyen áruját Simonnak és Simon adja vissza neki a már előbb birtokában volt adóslevelet, Ruben pedig adjon elismervényt Simonnak a föntebb leírt módon tőle megvett árukról.
12. Ha egy zsidó azzal a megállapodással ad át felebarátjának egy darab marhát nevelésre, hogy annak nyereségén majd megosztozkodnak, ugyanaz a szabály, mintha valaki iszkaüzletre adna pénzt a másiknak. (L. Jóre Dea 177. fej. I. és 23. p.)
