Az illatra rendelt bráchá szabályai (14 pontban)
1. Amint tilos valamely eledelből enni, vagy italból élvezni, mielőtt arra a kellő bráchát elmondottuk, akképp tilos az illatot is élvezni, mielőtt arra a kellő áldást elmondottuk, mert azt mondja az Írás (Zsoltárok 150:6.): Az egész lélek dicsérje az Örökkévalót«. Mi az, ami lelki élvezet, mikor nem a teste és nem anyagot élvez? Az az illat. De az élvezete után nem kell áldást mondani, mert mihelyst elszállott az illata az orrból, már meg is szűnt az élvezete és akkor már olyan, mint beleiben az eledel, melyet megemésztett.
2. Milyen áldást mond a jó illatra? Ha az, minek illata van, ehető gyümölcs, akár fagyümölcs, akár földi gyümölcs, ha nem is ehető magában, hanem csak más dologgal vegyesen, pl. a szerecsendió, citrom, etrog (az utóbbit szukkot ünnep kivételével az egész esztendő folyamán, 1. lej. 137. fej. 7. p.), mégis mivel lényegében evésre szolgál, ezt a bráchát mondja: »Áldott . . . aki a gyümölcsbe jó illatot adott« (mások szerint: ad). Teszi ezt akkor, ha csak szagolni akarta, de ha nem szagolni, hanem enni akarta és az illatot azért érezte, mert magától jött eledeléből, nem kell az illatra bráchát mondania. Ha pörkölt kávét szagol, melynek jó az illata, szintén azt az áldást mondja: »Áldott . . . ki a gyümölcsbe jó illatot adott.«
3. Ha az, amiből illat jön, fa vagy fanemű, ezt az áldást mondja: »Áldott . . . ki teremtette az illatos fákat«, azért a mirtusra, rózsára, tömjénre is ezt az áldást kell mondani, mert lényegben nem eledelre, hanem illatozásra valók, – nem tekinthetők gyümölcsnek. A borsra és gyömbérre némelyek szerint nem kell áldást mondani, mások szerint kell, ezért ne szagolják.
4. Az illatos fűre és növényre ezt az áldást mondják. »Áldott . . . ki az illatozó füveket teremtette.« (Az áldás iszvéj szavában az ájin-t chirikkel és a bét hangzót lágyan kell kiejteni, mert a rövid i -chirik- a hosszú é -cére- hangzó előtt áll, a beszámim szó nét hangzóját is lágyan, mert közvetlenül a gyenge jud az álef, hé váv, jud hangzók egyike előtt áll). Megkülönböztető jele annak, hogy mi a fa és mi a fű, a következő: Mindaz, aminek a szára kemény, mint a lennek a szára, évelő (évről-évre fennmarad) és rügyeket hajt, az fa, az pedig, aminek a szára mindig puha, az fű vagy növény és bráchája Boré iszvéj böszámim.
5. Ha sem nem fa, sem nem fű, hanem pézsma, az illatára a Boré minéj böszámim bráchát mondják, nézetem szerint ugyanazt az áldást kell mondani akkor, ha oly szárított gombát szagol, melynek jó szaga van.
6. A balzsamolajra, mely Izráel országban terem, azon becse miatt, hogy Erec Izraelban nő, külön áldást rendeltek el, mely így hangzik: Boré seme árév. Áldott . . . ki a jóillatú olajt teremtette.
7. Ki a fa illatára mondta az iszvéj bráchát, vagy megfordítva, nem tett ezzel eleget kötelességének, de ha bármelyik fajtára a Boré minéj böszámim áldást mondta, eleget tett. Ezért, ha kétséges, hogy milyen fajta és melyik bráchá kell rá és lehetetlen hamarjában megállapítania, mondja el a Boré minéj böszámim áldást. Ha tehát a fagyümölcs illatára is a Boré ácéj böszámim áldást mondta, szerintem ezzel eleget tett kötelességének és ezért szerintem a szegfűszegre, narancs és citromhéj illatára is csak a Boré ácéj böszámim áldást kell mondania.
8. Ha olajat vagy vizet illatozó fűszerekkel tettek illatossá, ha ezek fáról valók, a Boré ácéj böszámim, ha fűből valók a Boré iszvéj böszámim bráchát kell rá mondani. Ha pedig vegyesen fáról és fűből valók voltak együtt a Boré minéj böszámim áldást mondják. És így mindenkor, mikor különböző fajtáknak a vegyes illatát kapja, a Boré minéj böszámim áldást mondja rá. Ha az illatos fűszert kivették az olajból vagy a vízből, már kétséges, hogy kell-e az olajra vagy vízre áldást mondani, mert ha a lényeg, a fűszer nem maradt bennök, nem is szagolja.
9. Ha illatos gyümölcs, illatozó fák, illatos füvek vagy bármily más illatszer vannak előtte, mindegyikre külön kell a neki rendelt áldást elmondania, sorrendben először a gyümölcsre, azután a fára, azután a fűre, végül a más illatszerre.
10. Füstölgő illatszerre, azaz mikor az illatszert égő parázsra teszik, hogy jó illata fölszálljon, akkor mondják a bráchát, miután füstje már száll és mielőtt az illatát megérzi, mint minden élvezeti dolognál az élvezet előtt kell az áldást elmondani, de ne mondja el az áldást, mielőtt füstje száll, mert a bráchát közvetlen az élvezet előtt kell mondani. Ha a füstölögtetett illatszer fáról való: Boré ácéj böszámim, – ha fűről való: Boré iszvéj böszámim – ha más illatszer: a Boré minéj böszámim bráchát kell mondani. Csakis akkor azonban, ha kizárólag a jó illat árasztás a füstölögtetés célja, de ha azért füstölögtetik, hogy bűz szagát szüntessék meg, ahogy pl. illatszereket tesznek a halott mellé, akkor nem kell rá bráchát mondani.
11. Ugyanígy minden oly dologra, mely nem szaglás céljára szolgál, pl. a fűszeráru, mely eladásra vár a szobában, ugyanígy a füstölőszer, mellyel tárgyakat (edényeket, ruhákat) szoktak átfüstölni, nem azért, hogy azt szagolják, hanem hogy a tárgyakat illatosítsa, nem kell rájuk bráchát mondani akkor sem, ha egyúttal szagolni is akarják azokat.
12. Ki azért megy az illatszer kereskedésbe vagy a gyógyszertárba, hogy ott illatot szagoljon, a Boré minéj böszámim áldást kell elmondania, mert a kereskedésben levő illatszereknek az is a rendeltetésük, hogy szagolják, a kereskedőnek ínyére van, hogy áruját az emberek szagolják és így megvegyék. Ha ki- és bejár és eredetileg is csak ez volt a szándéka, nem kell bráchát mondania, de ha elvonta már gondolatát róla, vagy kiment és hosszabb ideig időzött odakünn, vagy más üzletbe megy, minden alkalommal újra kell áldást mondania.
13. Olyan illat, melynek nincsen meg már a forrása, pl. ha az rátapadt ruhákra, melyeket átfüstölögtettek, vagy valamely edényre, melyben az illatos szereket tartották, ugyanígy, ha eszrogot, vagy más illatos gyümölcsöt fogdosott és illata a kezén vagy ruháján maradt, nem kell rá áldást mondania.
14. A 152. fejezet 3. pontjában szólok majd arról, hogy férfi az asszony illatszereit ne szagolja, a 167. fejezetben, hogy bálványimádásra szolgáló illatot tilos szagolni, még kevésbé szabad rájuk bráchát mondani.
