Az étkezés szabályai (23 pontban)
1. Akinek vannak barmai, vagy szárnyasai, melyeket táplálni tartozik, annak tilos bármit is ennie, míg az állatoknak táplálékukat meg nem adta, mert azt mondja a Tóra (5Mózes 11:15.): »és adok füvet a meződön barmod számára és enni fogsz és jóllakol«, a Tóra tehát előbb említi a barom táplálékát, mint az emberét. Ital tekintetében az emberé az elsőbbség, mert az mondja a Tóra (1Mózes 24:14.): »igyál és a tevéidet is megitatom«, továbbá (4Mózes 20:8.): »megitatod a községet és barmait.«
2. Ne egyék és ne igyék az ember faló mohósággal. Ne egyék állva és ne igyék állva. Az asztala legyen tiszta és szépen megterítve, ha nincs is valami becses ennivalója. Ne vegyen egy tojásnál nagyobb darabot a kezébe, hogy egyék belőle. Ne fogja az eledelt az egyik kezébe, hogy a másikkal tépjen le belőle. Ne igyék ki egy pohár bort egyszerre, ha megtette, mohó garatú; kétszeri ivásra kiüríteni, – illem -, háromszorra már gőg, ha csak nem nagy a pohár, akkor ihatja többszörre is, viszont kis poharat egyszerre is kiihat.
3. Ha leharapott egy darabot, ne tegye az asztalra, se ne adja a felebarátjának, se a tálba vissza ne tegye, mert hátha utálja a társa. Ha már ivott a serlegből, ne adja oda a maradékot a felebarátjának, mert minden embernek óvakodnia kell attól, hogy igyék a serleg maradékából, melyből társa már ivott, – ez pedig talán szégyenkezésből mégis innék belőle.
4. Ebéd közben ne legyen az ember izgatott, mert a vendégek és a ház népe röstelkednek enni, azt hihetnék, hátha az ő étkezésük miatt haragos és izgatott.
5. Evés közben nem szabad beszélgetni, még a Tóra igéiről sem, amiatt a veszély miatt, hogy légzőcsöve jöhet a nyelőcső helyébe (illetve az étel légzőcsövébe kerülhet). Még azt se mondja: ászutá, az egészségére, ha a másik tüsszent, viszont az ebéd alatt, amikor nem eszik, micvákötelesség a Tóra igéit magyarázni. Erre nagy súlyt kell vetni. Szép szokás, hogy a hámoci darabjának elfogyasztása után a 23. zsoltárt mondják: »Dávidnak zsoltárát: az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom semmiben« stb., mert ez Tóratanítás is, meg ima is a táplálékért. Az étkezés befejezte után hétköznapon a 134. zsoltárt szokták elmondani: »Bábel folyóinál ottan ültünk, zokogtunk is, midőn megemlékeztünk Cionról« stb. Sábáton, ünnepnapon és minden oly napon, melyen a Táchánun könyörgést nem mondjuk, étkezés után a 126. zsoltárt mondjuk el, a zarándokok imáját Cionért és Jeruzsálemért. Ha az asztalnál valamely szent könyvből tanul, nagyon kell vigyáznia, mert a könyvekben apró férgek (könyvmolyok) szoktak lenni, hogy az ételbe ne jussanak és – Isten ments – tilalom bűnébe ne essék.
6. Ha ketten ülnek egy asztalnál, bár mindegyik előtt ott a maga tála és a gyümölcsneműből a maga része, mégis a nagyobbik nyújtsa előbb a kezét utána. Aki kinyújtja a kezét az előtt, ki nagyobb nála, az kapzsin mohó.
7. Ha ketten ettek egy tálból és az egyik abbahagyta az evést, hogy igyék, vagy valamit elintézzen, illő, hogy a másik várjon rája, de ha hárman vannak az asztalnál, a kettőnek nem kell szünetelni az egy miatt.
8. Szabad a kenyeret is felhasználni olyan dologra, amire éppen szüksége van, ha azáltal meg nem utálja, de ha megutálja, nem szabad (I. felj. 33. f. 9. p.). Ezért nem szabad alátámasztani vele oly eledellel megtöltött tálat (vagy tányért), melyből, ha valami a kenyérre esnék, azt megutálná. Ha valamilyen ételt kenyérdarabokkal esznek és a kenyeret használják kanál helyett, ügyelni kell arra, hogy minden alkalommal egyék egy kis kenyeret is vele és ami megmarad a kenyérből, azt is egye meg azután.
9. A kenyeret dobni tilos, még olyan helyre is tilos, mely nem utálatos, a dobásban magában van a megvetés, egyéb eledelt sem szabad dobni, ha a dobás által megutálttá válnék, de ami nem válik megutálttá, pl. dió és hasonló, azt szabad. Ne üljön olyan zsákra, melyben gyümölcs van, mert azt ezáltal megutálttá teheti. Nem szabad kezet mosni borral, vagy más itallal, mert ez annak megvetése. Ha valamilyen eledelt lát a földön fekve, fel kell emelnie. Embernek alkalmas eledelt nem szabad megetetni barommal – az étel megvetése miatt.
10. Ha valamilyen gyógyszerre kell felhasználni kenyeret vagy más eledelt, szabad megtennie akkor is, ha azáltal megutálja.
11. Vigyázni kell nagyon a morzsákra, hogy az ember szét ne szórja, mert ez szegénységet okozhatna, hanem szedje össze őket és adja a madaraknak.
12. Aki vizet iszik, ne igyék mások előtt, hanem fordítsa el az arcát, más italnál azonban nem kell elfordulnia.
13. Annak, aki előttünk eszik, vagy iszik, ne nézzünk az arcába, sem a tányérjába, hogy meg ne szégyenítsük.
14. Ha olyan ételt vagy italt hoznak az ember elé, amelynek jó illata van és megkívánta, adjon belőle valamit azonnal annak, aki felszolgálja, mert ártalmas az embernek, hogy lásson oly eledelt, melyet megkíván és nem ehetik belőle. (L. fentebb 33. fej. 4. p.)
15. Csak olyan zsidó embernek kell enni adnunk, akiről tudjuk, hogy megmossa a kezeit és imádkozik.
16. Olyan asszonynak, kivel nincs vele a férje, nem szabad bort innia. Ha nem a maga házában van, akkor sem szabad innia, ha férje vele van. Ez a szabály más részegítő italra is. De ha férje előtt szokott bort inni, szabad egy keveset innia akkor is, ha a férje nincs is ott.
17. Tilos a vendégeknek abból, mi előttük van, elvenni és odaadni a házigazda fiainak, vagy leányainak, mert hátha nincs a házigazdának más, mint amit eléjük tettek és megszégyenítenék őt, hogy nincs elege. De ha az asztal dúsan van terítve, szabad.
18. Ki bemegy valamely házba, ne mondja: adjatok nekem enni, hanem várja meg, míg azok felszólítják. Tilos enni oly ételből, amely gazdájának sem elég, mert ez a rablás pora, még akkor is tilos, ha a házigazda hívta őt. Ez nagy bűn és azok közé a dolgok közé tartozik, melyeket nehéz bűnbánattal jóvátenni.
19. Tilos kimenni a helyéről, mielőtt az ebéd utáni asztali imát elmondotta, akár egy másik szobába is, hogy ott lakomáját befejezze, még ha oly szándékkal tenné is, hogy visszatér a helyére ebédjét bevégezni, még a szoba ajtaján túl menni is tilos, bár a helyén akarja befejezni ebédjét, óvakodjék ettől. Ha megszegte a tilalmat és mégis kiment, akár ott végezte ebédjét, ahova ment, akár visszament a helyére, a hámoci brácháját nem kell ismételnie, mert ha már megállapodott, hogy kenyérrel lesz az ebédje, ha meg is változtatta közben a helyét, egy lakomának számít, de ügyeljen arra, hogy legalább is egy olajbogyó nagyságú kenyeret egyék ott, hol az ebéd utáni imát mondja. Más eledelnél nem kell így cselekednie. (L. fent. 50. fej. 13. p.)
20. Ha társaságban ettek, egyrészűk kiment azzal, hogy visszatér ide, – bár csak egy ember maradt is a helyén, a hely megállapítottsága nem szűnt meg és ha megállapodott helyükre visszatérnek, nem számít megszakításnak.
21. Ha már a hámoci áldás mondásakor az volt a szándéka, hogy később egy másik házba megy, hogy ott fejezze be ebédjét és ott imádkozzék utána, meg szokták engedni, de ügyelni kell arra, hogy ott is legalább egy olajbogyó nagyságú kenyeret egyék. Mégse cselekedjenek így, csak ha micválakomán szükséges résztvenniök.
22. Ha ebéd közben imádkozott és azután visszatér enni, nem kell újból a hámoci bráchát elmondania. Ugyanígy, ha valaki az ebéd közben elszundikált, ha huzamosabb ideig is tartott az alvása, nem nevezhető megszakításnak, valamint, ha más megengedhető dologgal szakította félbe ebédjét, pl. hogy szükségletét kellett elvégeznie és hasonlót. Mindamellett mindezeknél újból meg kell mosnia kezét, mert ez már gondolata elvonása, kivéve, ha mégis vigyázott kezeire. Az újabb kézmosásra azonban ne mondjon bráchát, mert gondolata elvonása miatt nem kell a kézmosásra újabb áldást mondani.
23. Mikor már befejezte ebédjét és már imádkozni is szándékozott utána, de még mielőtt imájába fogott volna, kedvet kapott arra, hogy még egyék vagy igyék valamit, az esetleg elmondandó bráchák tekintetében különböző a törvényt szabályozók véleménye, miért is óvakodjék ettől, hanem mihelyst szándéka volt imádkozni, mondja is el mindjárt az ebéd utáni imát.
