Az erev jomhakipurim (az engesztelés napját megelőző nap) szabályai (17 pontban)
1. Erev jomhakipurim (előtt való napon) kora reggel szokás a === engesztelő szertartást végezni, mert a kegyelem akkor érezhető a legerősebbnek. Férfiak részére kakast (és nem kappant), nők részére tyúkot, áldott állapotú nők részére kakast és tyúkot vesznek, és pedig kakast azért, hogy hátha fiú lesz a gyermek, ha meg leány lenne, elég az anyának és a leányának egy tyúk. Más embereknél is vehetnek ketten egy engesztelési állatot. Rendesen fehér színűeket választanak, mert mondva vagyon (Jes. 1. 18.) »Ha bűneitek olyanok is lennének mint a karmazsin, olyan fehérekké lesznek, mint a hó«. De amikor veszi, ne keressen kimondottan fehéret, ne is vegye drágábban, mert ez az Emóri útjaihoz volna hasonló, hanem jelenti azt, hogy ha mások között fehér is akad eléje, azt vegye meg. Az engesztelésre szolgáló állatot mindenki a kézbe veszi és elmondják a (107. zsolt. és stb. 33. 23.) írásversekből álló === Ember fiait, stb. imát, majd a feje fölött körüllengetve elmondja háromszor a === stb. »Ez az én váltságom stb. mondatot. Ha másoknak a feje körül lengeti, azt mondja === stb. »Ez a te váltságod…« stb. De először magának lengesse és csak azután másoknak. Jó ha az állat levágása is kora reggel történik, mindjárt a körüllengetés után. De ne gondolja az ember, hogy az az állat valóban az engesztelése, hanem csak azt gondolja, hogy mindazt, ami ezzel a szárnyassal történik, megérdemelné, hogy reá is jöjjön bűnei miatt, panaszolja fel bűneit és a Szent, – áldassék! – irgalmasan, könyörülettel fogadja bűnbánatát. Szokás ezeknek a kaparaszárnyasoknak a beleit, máját és veséit a háztetőre vagy udvarra dobni olyan helyre, ahonnan a madarak könnyen elvehessék, mert illő, hogy ezen a napon megkönyörüljünk a teremtményeken, hogy mi rajtunk is könyörüljön az Egek ura. Továbbá, mert a kaparaszárnyasok (mint minden madár), rablottat ettek, vegye az ember a szívére, hogy tartózkodjék a rablástól. Ha (ott és akkor) tyúkok nem találhatók, vehetnek libát vagy más az áldozatra annak idején nem alkalmas elő állatot, némelyek szerint még halakat is, de gerlicéket és galambfiókákat nem szabad, mert azok alkalmasak voltak az áldozásra és úgy tűnnék föl, mintha (itt a szentélyen) kívül is szentséget akarna áldozni. Némelyek a kapara állatokat oda szokták adni a szegényeknek, de sokkal jobb azokat pénzzel megváltani és a pénzt adni a szegényeknek.
2. Nem mondják a reggeli imában sem a === sem === sem a === zsoltárokat, még az === sem mondják, csak ha jomhakipurim (az engesztelés napja) sabboszra esik, akkor mondják előző napon reggeli imában az === imát.
3. Micvakötelesség e napon a lakomát evésben, ivásban meggyarapítani és aki erev-jomhakipurim (előző) napján micvakötelességből eszik és iszik, annak az olybá számít, mintha aznap is böjtölne. Micvaérdem halat enni az első lakomán.
4. Az embernek a felebarátja ellen elkövetett vétkeit a jomhakipurim (engesztelés) napja sem engeszteli ki, míg ő ki nem engeszteli a felebarátját, mert mondva vagyon (M. III. 16. 30.): »mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt megtisztuljatok«; vagyis bűneiteket az Örökkévalóval szemben kiengeszteli a jomhakipurim, de az embernek a felebarátjával szemben elkövetett vétkeit nem engesztelheti meg a jomhakipurim, míg ő ki nem engeszteli (meg nem békíti) a felebarátját. Ezért kell minden embernek szigorúan és pontosan vennie, ha másoknak a pénze van jogtalanul a tulajdonában, hogy azt nékik visszaadja és őket kiengesztelje. Ha pedig oly pénz van birtokában, melyről kétséges, hogy jogosan megilleti-é őt vagy nem, tudassa felebarátjával, hogy kész mindjárt jomhakipurim után a szent tóra törvényei szerint ítélkező bíróság elé állni, de vegye is őszintén magára, hogy aképpen is cselekszik majd, ahogyan a bíróság ítél. Ha nem is vétkezett felebarátja ellen csak szóval, akkor is bocsánatot kell tőle kérnie és köteles maga elmenni azt kiengesztelni. Ha ez nehezére esik, avagy ha úgy érzi, hogy közvetítő által sokkal könnyebben elnyerheti bocsánatát, tegye meg közvetítő által. Az az ember pedig, akitől bocsánatot kérnek, bocsásson meg teljes szívvel, és ne legyen kegyetlen, mert ez nem Izráelnek tulajdonsága, hanem Eszavé, akire azt mondja az Írás (Amosz I. II.): »haragját megtartja örökre.« Így mondja a gibeonitákra is, mert nem bocsájtották meg és mert nem engesztelődtek ki (Sám. II. k. 21. 2.): »a gibeoniták nem Izrael fiai közül valók.« Ellenkezőleg, Izráel sarjának az a tulajdonsága, hogy nehezen haragszik meg és könnyen kiengesztelhető. Ha az ellene vétkező jó és bocsánatát kéri, bocsásson meg neki teljes szívvel és készséges lélekkel, ha bármily sokat és nagyon sértette, ne álljon bosszút és ne tartson haragot. Ellenkezőleg, ha az ellene vétő nem bírja rá magát arra, hogy tőle bocsánatot kérjen, a megbántott ember adjon módot és alkalmat az ellene vétőnek arra, hogy tőle bocsánatot kérjen. Aki jomhakipurim napján nem tünteti el gyűlöletét, annak imája, – Isten mentse! – nem nyer meghallgatást. Míg mindenkinek, aki túl teszi magát sérelmein, eltüntetik (megbocsájtják) vétkeit.
5. Ha meghalt az az ember, aki ellen vétett, vigyen tíz férfiút és állítsa azokat annak sírja mellé és mondja előttük: Vétkeztem Izráel Istene és vétkeztem ezen (héber nevén megnevezi) férfiú ellen, azok pedig azt felelik: Legyen megbocsájtva néked! Legyen megbocsájtva néked! Legyen megbocsájtva néked! Ő maga mezítláb menjen a sírhoz, el is kell mondania előttük a vétkét, ha az nem megalázó a halottra. Ha a halott sírja, attól a helytől, hol a vétkező lakik, 3 parszánál (1 parsza = 4 mil, 1 mil = 2000 rőf, összesen tehát 8000 rőfnél) távolabbra fekszik, nem kell személyesen odamennie, hanem megbízottat is küldhet, és ez a megbízott vigyen magával tíz férfiút, menjen velök az illető sírjához és jelentse ki előttük: Íme, én, N. N.-nek megbízottja, nyilvánosan elismerem, hogy nevezett N. N. azért küldött, hogy nevében és helyette bocsánatot kérjek az e sírban nyugvó N. N.-től, amiért védekezett ellene, stb. Aki halála után gyalázott meg valakit nem kell elmennie annak a sírjához, hanem kérjen a halottól bocsánatot ott, ahol meggyalázta. Ha pedig rossz hírét költötte, vegyen magára vezeklő bűnbánatot azért, mert áthágta elődeinek azon átoktilalmát, hogy halottnak rossz hírét költeni (és terjeszteni) nem szabad.
6 Micvaérdemet szerezhet magának minden ember azzal, hogy erev-jomhakipurim (előző) napján a mikvába (rituális fürdőbe) megy magát alábuktatni, hogy megtisztuljon a magömlés tisztátalanságától, továbbá megtérése jeléül is, mint az idegennek is alá kell merülnie a mikvában, amikor zsidóvá lészen. Azért ifjak és hajadonok is bukjanak alá a mikva vízében. Ügyelni kell arra, hogy az alámerülés ideje alatt ne legyen a testükön semmi (testüket a víztől elválasztó, tehát eltávolítható dolog) (1. lejjebb 161. fej.). A mikvában való alámerülés ideje tulajdonképpen délután van. A nőnél házaséletében előfordulhat az, hogy az érintkezés után való három napon belül is eltávozik fogantató magva és akkor ez olybá veendő, mint az éjszakai magömlés és tisztátalanság, erre pedig mikvában való alámerűlés nem használ, hanem vegye elejét a dolognak úgy, hogy a mikvában való alámerülése előtt fürödjék meg jó meleg vízben, azután már nem veszejti el, ha azonban a mikvában való alámerülés előtt, vagy nem sokkal havi vérzésének meghatározott ideje előtt közösült, amikor a nő fogantatása gyakori, tilos a lehetséges fogantatás magvát elpusztítani, miért is ne fürödjék meleg vízben, de a hideg vízben alá kell merülnie. Aki – mitől Isten mentsen! – gyászoló, még a gyász hetében is megfürödhet és alámerülhet körülbelül egy vagy két órával az est beállta előtt, még a mincha (délutáni) ima előtt is, de a gyászolás egyéb szabályait, pl. a gyászpadon ülést és a bőrcipő felvételének tilalmát meg kell tartania az est beálltáig.
7. Szokás, hogy minden családfő egy gyertyát állít a háza részére, mert Móse jomhakipurim napján szállott le a második két kőtáblával, és a tórát fénynek mondjuk, – és egy másik gyertyát elhunyt atyjának és anyjának lelkéért, hogy engesztelést szerezzen nekik. Az egyik gyertyát otthon szokták meggyújtani, hogy egészen a másnapi havdala (az ünnep elbúcsúztatása) idejéig égjen és arra mondja a havdala bróchóját (l. lej. 133. fej. 28. p.), a másikat pedig a zsinagógában gyújtják meg. Ne készítsék a gyertyákat a bálványtemplomok viaszkjából. Mivel vannak némelyek, kiket súlyosan érint, ha megtörténik, hogy jómhakipurimkor kialszik a gyertyája, bár emiatt semmi aggodalomra nincs okuk, mégis jó annak használatától tartózkodni, – adja a gyertyát a zsinagóga szolgájának, az állítsa oda, ahova akarja, de ő maga ne tudja, hogy a szolga hova állította. Mikor a minchaimához megy, vigye a gyertyát magával a zsinagógába és tegye a helyére, hogy azután estalkonyat előtt, mindjárt meggyújthassa, mert később, ha már a maariv (esti) imához mennek a zsinagógába, az idő nagyon rövid.
8. Mikor a mincha (délutáni) imához mennek a zsinagógába, már a sabboszruhát szokták felölteni. A minchaima tefillájában a 18. áldásszakasz után mondják a bűnvallomást === azaz === előtt mondják el a === stb. zsoltárverset és kezdik azonnal az === »Istenünk és atyáink Istene jusson eléd stb. szavakkal a bűnvallomást egészen a === és rossz betegségekkel szavakig, azután mondják a === szakaszát és abban újra a === stb. zsoltárverset. Ha azalatt, míg ő a === bűnvallomást mondja, kezd az előimádkozó a tefilla hangos ismétlésébe, – mivel ő a === stb. írásverset már elmondotta, felelhet amen-nel a bróchókra és mondhatja a közönséggel a === és === imákat (l. fent. 18. fej. 14. p.).
9. A === bűnvallomást állva kell elmondani és hajtsa meg magát, mint a === imánál szokta. Amikor a bűnöket sorban említi, üssön az öklével a szívére, mintegy azt mondván: te okoztad nékem, hogy vétettem stb. A bűnvallomásnak sorrendjét, mint az imakönyvekben vannak, mindenki egyformán mondja, de ha valaki tudja olyan bűnét, mely a === bűnvallomásban megemlítve nincsen, mert halkan mondja a bűnvallomást, helyes, ha külön említi meg azt a vétket és szomorú szívvel és könnyeket ontva tesz róla vallomást. Ugyanígy kell tennie, ha a tudott bűne a bűnvallomásban felsoroltak egyike, hogy ezt a vallomásban nagyobb, keserűbb megbánással említse. Azokat a bűnöket, melyeket az elmúlt jomhakipurimon már bevallott, bár tudja, hogy azokat azóta nem tette többet, mindazonáltal újból bevallhatja, megbánhatja, sőt dícséretre méltó, ha megteszi, így mondja az Írás (Zsolt. 51. 5.): az én vétkem mindig előttem vagyon.
10. A mincha (délutáni) tefilla után nem mondják az === Atyánk, Királyunk stb. imát, akár hétköznapra, akár sabboszra esik a jomhakipurim.
11. A mincha (délutáni) ima után a === (M. V. 25. 2.) fenyítést szokták végeztetni magukon, bár ez a fenyítés nem igazi (bírói), mégis alkalmas arra késztetni az ember szívét, hogy elkövetett bűneit (megbánja és) elhagyja. Ehhez borjúbőrből vágott szíjat használjanak, ha nincs is egy arasz széles (mint a bíróságé), a magát megfenyíttető arccal észak felé, háttal dél felé hajoljon meg, hajtson térdet. A fenyítés tartama alatt a === bűnvallomást szokták mondani. A fenyítést alkalmazó a === (Zsolt. 78. 38.) írásverset mondja el háromszor, annak háromszor tizenhárom = 33 szavával számlálja a 39 malkot ütést.
12. Este előtt eszik az elválasztó lakomát. A === kenyér darabját mézbe mártják éppen úgy, mint róshasanakor. Csak könnyen emészthető eledelt, pl. szárnyahúst egyenek. Ennél a lakománál nem szoktak halat enni. Ne egyék, ne igyék hevítő dolgokat, pl. erősen fűszerezett vagy sáfrányozott eledeleket. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a szentségtelen (hétköznap) egy részével megtoldják a szentséges napot, vagyis, hogy még nappal, röviddel az alkonyodás előtt hagyja abba étkezését. A hitbuzgók még előbb, kb. egy órával az est beállta előtt hagyják abba. Ha abbahagyta, mikor utána még hosszú volt a nap és szándéka is később még enni vagy inni, kell, hogy ezt már az evése után járó asztali ima előtt elhatározza és határozottan kijelentse, vagy legalább is szívében gondolja, hogy e megszakítással még nem veszi magára a böjtöt.
13. A mi országainkban jomhakipurim előestéje előtt nem szoktak melegen eltenni eledelt a böjt után való szükségletre, ahogy szokás erev sabboszkor eltenni sabboszra, mert olybá tűnik, mintha jómhakipurimról készült volna hétköznapra, továbbá azért sem, mert mohó falánkságnak tűnnék.
14. Az vagyon az Írásban (Jes. 58. 13.): »és tiszteltnek az Örökkévaló szent napját«, ezt (Sabb. 119. a.) úgy magyarázzuk: ez jomhakipurim napja, amelyen nincsen evés, nincsen ivás, micvakötelesség tehát azt tiszta ruhával és (gyertya-, mécses-) fénnyel megtisztelni. Ezért terítenek ki a zsinagógában szép takarókat és gyújtanak több fényt, amit az Írás a megtisztelés módjának nevez, mert az vagyon mondva (Jes. 24. 15.): »=== tiszteljétek meg az Örökkévalót«, amit Onkelosz targumjával úgy fordítunk: »fényekkel tiszteljétek meg az Örökkévalót.” Estalkonyat előtt terítenek takarókat az asztalokra és gyújtják meg a gyertyákat a lakásban éppúgy, mint erev sabbosz alkonyata előtt. Ott kell meggyújtani a gyertyát abban a szobában, hol a felesége fekszik, hogy a nemi érintkezést kerüljék. A gyertyák meggyújtásakor ezt az áldást mondják: ===
„Légy áldva . . . s megparancsolta nekünk, hogy felgyújtsuk a jomhakipurim gyertyáját (mécsesét).” Ha pedig sabboszra esik, ezt mondják . . . hogy felgyújtsuk a sabbosz gyertyáját és a jomhakipurim gyertyáját (mécsét). (A === bróchóra vonatkozólag l. fent 103 fej. 4. p.)
