Az ember minden szándékát Egek Ura bírja (7 pontban)
1. Azt mondták mestereink – áldássá légyen az emlékük! – (Beráchot 63.): melyik az Írásnak az a kicsiny szakasza, amelyre a Tórának minden lényeges törvénye visszavezethető? „Minden utadon ismerd meg Őt” (Példabeszédek 3:6.), ennek magyarázata: Hogy még a te utaidon is, amelyeket a magad érdekében teszel, ismerd meg Őt, még ezeket a dolgokat is az Ő nevében). Neki, áldassék! – végezd, amilyenek az evés és az ivás, a járás és az ülés, a lefekvés és a felkelés, a nemi érintkezés és a beszélgetés, testednek minden szükséglete is mind Teremtőd szolgálatára szolgáljon, vagy közvetve olyan célra, ami az ő szolgálatát előmozdítja.
2. Hogyan szolgálhatjuk az evésben, ivásban? Nem is kell mondanunk, hogy az ember ne egyék és ne igyék – Isten ments – tiltott dolgokat, de még az élvezetre megengedett dolgoknál is, ha szomjas vagy éhes volt és a maga élvezetére evett és ivott, ezzel még nem érdemel dicséretet, csak ha az evésével és ivásával az a célja, hogy erőt gyűjtsön a Teremtő szolgálatára. Azért ne egyék mindent, amire az ínye vágyik, mint az eb és a szamár, hanem csak oly dolgokat egyék, melyek testi egészségére jók és hasznosak. Vannak jámbor emberek »a cselekedet emberei”, akik mielőtt esznek, vagy isznak, ezt mondják: Íme enni, inni akarok, hogy egészséges és erős legyek a Teremtőm szolgálatára, – áldassák Neve! –
3. Hogyan lehet Istenszolgálat az ülés, a felkelés, a járás? Mondanunk sem kell, hogy a gúnyolódók ülésében ne üljön, a vétkesek útján ne álljon és a gonoszak tanácsában ne járjon, de ha az egyenesek ülésében ült is, az igazaknak a helyén állott is és a feddhetetlenek tanácsában járt is, ha ezt a maga élvezetére tette, hogy ez által vágyát és érdekakaratát kielégítse, – még nem dicséretre méltó, hanem tegye ezt Istennek szolgálatára. Mindamellett, ha nem tudja ezt tisztán csak Istennek nevében és szolgálatára megtenni azért ne tartózkodjék a dolgoktól, mert a most nem is tiszta szándékból végzett jó cselekvés által jut el a jó szándékhoz is.
4. Hogyan lehet Istenszolgálat a fekvés? Mondanunk sem kell, hogy nem helyesen cselekszik, ki a maga élvezetére alvással tölti azt az időt, amit Tóratanulással és micvákötelességek teljesítésével tölthetne el, de ha fáradt és szüksége van az alvásra, hogy fáradtságát kipihenje, ha ezt csak a teste gyönyörűségére tette, akkor még nem dicséretreméltó, hanem szánjon álmot a szemeinek és nyugalmat a testének, mert ez szükséges az egészségéhez, hogy a Tóra tanulásában ne zavarja gondolkodását az alvástól való tartózkodása.
5. Hogyan szolgálhatjuk a nemi érintkezésben? Mondanunk sem kell, hogy – amitől Isten óvja! – bűnt nem szabad elkövetnie, de ha a Tóra által megengedett érintkezéssel is csak a testi gyönyörűségét és vágyát elégítette ki, megvetésre méltó, még akkor sem dicséretes, ha az volt a célja, hogy gyermekei legyenek, akik majd szolgálatára legyenek és majdan betölthessék a helyét, hanem az legyen a szándéka, hogy gyermekeket nyerjen, kik Teremtőjét szolgálják, vagy hogy egészségét fenntartsa és teljesítse a házassági érintkezés parancsát, mint egy ember, aki tartozását akarja leróni.
6. Hogyan szolgálhatja a beszélgetés? Mondanunk sem kell, hogy tartózkodnia kell a rossznyelvűségtől, árulkodástól, gúnyolódástól és léha beszédtől – mitől mindtől Isten óvja! – de még a bölcsek szavairól való beszélgetésének is csak az legyen a célja, hogy Teremtőjét szolgálja, vagy olyasmi, ami az Ő szolgálatára vezet.
7. Ugyanígy a foglalkozásában és munkájában, mellyel az ember kenyerét keresi, se az legyen a szíve szándékában, hogy csak vagyont gyűjtsön, hanem dolgozzék, hogy a házanépét eltartsa, jótékonyságot gyakorolhasson és gyermekeit a Tóratanulására nevelje. Mind e dolgoknak szabálya: az embernek szemeit és szívét mindig élete útjára kell irányítania, tetteit az ész mérlegén kell mindig megfontolnia, és ha valamely cselekvést lát, mely által Teremtőjének – dicsőíttessék! – szolgálatára lehet, tegye meg, ha nem szolgálhatja vele, ne tegye meg. Aki magát ebben gyakorolja, annál megtörténik, hogy élete minden napján szolgálja a Teremtőjét még ültében, keltében, jártában és foglalkozásában, evésnél, ivásánál, sőt házassági érintkezésében is és minden más szükségletében. Így érthető, amit mestereink – áldott legyen az emlékük! – elrendeltek és mondottak (Atyák fejezetei 2:17.): minden tetted Isten nevének szóljon. Ugyanily értelemben mondotta szent mesterünk (r. Jehudá hánászi, a fejedelem) mikor halála órájában az ég felé tartotta ujjait: Nyílt és tudott dolog előtted Uram, hogy nem használtam őket, csak neved szolgálatára (Ketuvot 104.).
