Az elveszett és talált dolgok szabályai (5 pontban)
1. Aki elvesztett dolgot talál és felismeri, hogy az zsidó testvéréé, köteles azt felvenni és azzal foglalkozni, hogy visszaadja a gazdájának. Ugyanígy, ha az ember meg tudja menteni felebarátjának valamily vagyontárgyát, hogy az el ne vesszen, köteles azt megmenteni, és ez is a talált dolgok visszaadásának a kötelezettségébe tartozik.
2. Bár oly helyen, hol nagyobbrészt pogányok laknak, ha látja is, hogy zsidó jele van rajta, a törvény szerint nem köteles azt kutatni és visszaadni, mert általában feltehető, hogy már lemondott róla, mindamellett jobb és helyesebb a törvény, méltányosság és jog határain belül azt visszaadni a gazdájának, kinek jelét látta rajta, sőt kényszeríteni is lehet őt erre. Ha a megtaláló szegény ember, az elvesztője pedig gazdag ember, nem kell a jog és méltányosság határain belül vele bánnia. Olyan helyen, hol az állami törvény minden talált dolog visszaadására kötelez, tartozik azt minden esetben visszaszolgáltatni.
3. Ha az elveszett dolgot, akár van rajta ismertető jel, akár nincsen, oly helyzetben találták, mely által feltehető, hogy oda tették, pl. ruhát vagy ásót a falkerítéshez támasztva, ha kétséges is, hogy szándékosan tették-e oda, vagy ott vesztették, tilos hozzányúlni.
4. Ha tisztelt öreg ember talált valami elveszett tárgyat, mely oly megvetendő csekélység, mely ha az övé lett volna, fel sem vette volna, hogy haza vigye, mert szégyellte volna, nem kell foglalkoznia vele. Mindamellett tegye meg méltányosságból, hogy foglalkozzék vele, ha nem illik is a tekintélyéhez.
5. Ha elveszett dolgot talált, melyről nem tudja, ki vesztette el, akár van rajta ismertető jel, akár nincsen, mert e dolgokban több különböző szabály van, kérdezze meg a törvénytudót, miként kell eljárnia.
