Az állatkínzás és kiherélés tilalma (6 pontban)
1. A Tóra szerint tilos bármilyen élőlénynek, állatnak kínzása, ellenben kötelesség megmenteni, megvédeni minden állatot e kínjától, a gazdátlan jószágot is, a nemzsidó állatát is. De olyan állatot, mely bajt hoz az emberre, vagy amelyre az embernek akár gyógyításnak, akár másnak a céljából szüksége van, szabad mégis leölnie és fájdalmára sem kell tekintettel lennie, mert hiszen a Tóra megengedte a levágását, (de csak rituális levágását, mert ez a legkisebb kínzás). Ezért szabad volna, ha nincsen más tolla, az élő libákat is megfosztani tolluktól, a világ még sem teszi, mert kegyetlenség.
2. Ha lovak húzzák a szekeret és süppedős helyre, vagy magas hegynek mentek úgy, hogy segítség nélkül nem tudják felhúzni a szekeret, kötelesség még nemzsidónak is segíteni az állat védelme miatt, hogy az idegen ne verje azokat túlságosan, hogy jobban húzzák, mint ahogy bírják.
3. Tilos az élő marhának, vadnak, szárnyasnak a lábait úgy megkötni, hogy azoknak fájna (l. fentebb 87. fej. 7. p.).
4. Tilos állatkínzás miatt a szárnyas állatot olyan tojásra ültetni, mely nem a fajtájától való.
5. Tilos akár embert, akár marhát, vadat, szárnyas állatot kiherélni, akár tisztátalanok azok, akár tiszták, akár Izrael országában, akár azon kívül. Aki herél, fenyítéssel járó bűnt követ el, még magtalanító szerrel megitatni is tilos akár férfit, akár hím állatot.
6. Tilos azt mondani nemzsidónak, hogy herélje ki a mi állatunkat. Vannak, akik azt mondják, hogy még eladni vagy félhaszonra odaadni sem szabad a nemzsidónak, ha erről feltehető, hogy kiheréli, mert a kiherélés tilalma a nemzsidóra is kötelező (noachita parancs) a zsidó tehát, aki neki erre alkalmat ad, vét a (3Mózes 19:14.): „vak elé ne tégy gáncsot” tilalma ellen. De ha a nemzsidó, aki megveszi, nem maga herélné ki, hanem más nemzsidóval heréltetné ki, mindenki szerint szabad eladni, mert akkor a „vak elé” nem közvetlenül vet gáncsot.
