Annak szabálya, hogy az ünnepek mikor szűntetik meg a hét napos és a harminc napos gyászt (10 pontban)
1. Az ünnep megszünteti a === hétnapos gyászt és === a harmincnapos gyászt. Hogy értendő? Annak, ki halottját az ünnep előtt temette el és már megkezdte a gyászt, mihelyst az ünnep bejön, megszünteti gyászát. Még ha erev jomtov (az ünnep előtt való napon) estefelé temették is, de a gyász kötelesség már az ünnep előtt érvénybe lépett rá, ha csak rövid időre is vetette le a cipőit, az ünnep megszünteti gyászát és olybá számít be, mintha a hétnapos gyászt === már megtartotta volna. Az ünnep első napja tehát gyásza 8-ik napja és innen számítva egészíti ki harmincra (l. alább a 8. pontot). Ha az erev jomtov (az ünnepet megelőző nap) sabbosz volt is és kevéssel az este előtt hallott közeli hírt, habár sabboszon csak a rejtett gyászt szabad tartani, mert még ennyit is meg tudott tartani, az ünnep az ő gyászát is átveszi, megszünteti.
2. Ha az ünnep előtt akár szándékos, akár véletlen mulasztásból még semmi gyászt nem tartott, avagy hogy a halottat már olyan rövid idővel az est beállta előtt temették, hogy semmi gyászt nem tarthatott, az ünnep nem szünteti meg a gyászát és az a szabály kötelező rá, mint arra, ki az ünnepen temette el halottját.
3. Ha gyászhétnek valamely napja, a hetedik napját kivéve erev jomtovra (az ünnepet megelőző napra) esik, némelyek szerint ki moshatja a ruháját, de ne vegye fel estig, mert az ünnep megszünteti hét napos gyászát. De ajánlatos ügyelni arra, hogy csak délután mossa, hogy lássák az ünnep miatt mossa. Fürödnie tilos estig, mások viszont megengedik, hogy a minchá (délutáni) ima után röviddel az este előtt megfürödjék. Ahol ez a szokás, tegyék így. A nyiratkozás azonban mindenki szerint tilos.
4. Ha hét nappal az ünnep előtt temette el halottját, mivel az ünnep előtt a hétnapos gyászt már megtartotta, az ünnep a harmincnapos gyászt szünteti meg. Ha a hetedik nap erev jomtov van is, mert azt mondja, a nap egy része annyi, mint egésze és mihelyst a zsinagógából a reggeli istentiszteletről távoztak, letelt a gyászhét, a nap többi részére már a harmincnapos gyász szabálya lép érvénybe, és ha jő az ünnep megszünteti ezt is. Az ünnepet megelőző nap este előtt szabad mosnia, fürödnie és megnyiratkoznia, mert az ünnep tiszteletére teszi, az ünnep pedig megszünteti a harmincnapos gyász hatályát. Erev peszáchkor (a peszách ünnepet megelőző nap) pedig, mivel délutánján volt már a peszách áldozat levágásának ideje és már az is mintegy ünnepnek számít, mindjárt a dél elmúltával fürödhet és már délelőtt megnyiratkozhat (mert délután már másnak nem szabad őt le nyírnia).
5. Ha a gyászhét hetedik napja erev sabboszra (péntekre) esik, az a sabbosz pedig erev jomtov (ünnepet megelőző nap) szabad már erev sabboszkor (előző pénteken) mosnia, fürödnie és megnyiratkoznia.
6. Ha erev sabboszkor (pénteken) vagy erev jomtovkor (az ünnepet megelőző napon) nem nyiratkozott, tilos a félünnepen megnyiratkoznia, mivel hogy módjában volt magát már előbb lenyíratnia, de szabad az ünnep után megnyiratkoznia. Ha gyászhetének hetedik napja olyan sabboszra esik, mely erev jomtov (ünnepet előz meg), mert a gyász szempontjából szabad lett volna megnyiratkoznia, csak a sabbosz akadályozta meg benne, tehát kényszerűségből mulasztotta el, szabad a félünnepen nyiratkoznia.
7. Az, hogy az ünnep megszünteti a harmincnapos gyászt, csak más közeli rokonok gyászára vonatkozik, de apja, anyja gyászánál, amikor tilos megnyiratkoznia addig, míg felebarátai ezért meg nem szólják, ez ünnep ebben nem menti fel.
8. Ha a peszách ünnep előtt már egy óráig, (nem szó szerint értendő, hanem akár kevesebb ideig is), némi gyászt tartott, azt az órát a gyászhét végső órájának is tekinthetjük, a peszách nyolc napjával tehát tizenöt nap és még tizenöt nappal egészíti ki harminc napra. Ha sávuosz előtt tartott egy órai gyászt, azt az órát a gyászhétnek tekintjük és a sávuosz ünnep első napját szintén hét napnak tudjuk be, (mert áldozatait még hét napig lehetett pótlólag bemutatni), a sávuosz ünnep második napja tehát a gyász tizenötödik napja, mely után még tizenöt nappal kell a gyászt harminc napra kiegészíteni. Ha szukkosz ünnep előtt tartott már egy órai gyászt, az az óra hét napnak számít be, a szukkosz hét napjával együtt ez tizennégy nap, a smini ácereszt (záró ünnepet) szintén hét napnak vesszük, (mert önálló ünnep, melynek áldozatait szintén hét napig pótolhatták) ez huszonegy nap, a szimchász torá ünnepnapja tehát a huszonkettedik nap, mely után 8 nappal egészíti ki harminc napra gyászát.
9. A ros-hásáná (újév) és a jom hákipurim (engesztelési nap) a hétnapos és harmincnapos gyász megszüntetése tekintetében szintén ünnepnek számít. Ha egy órai gyászt tartott ros-hásáná előtt, a ros-hásáná ünnepe megszünteti a hétnapos gyászt, a jom hákipurim pedig megszünteti a harmincnapos gyászt. Ha egy órai gyászt tartott jom hákipurim előtt, a jom hákipurim megszünteti a hétnapos gyászt, a szukkosz ünnep megszünteti a harmincnapos gyászt.
10. Habár az ünnep megszünteti a gyászhetet, mindamellett azt a mécsest, amelyet ott, hol az elhunyt meghalt, lelke tiszteletére gyújtani szoktak, gyújtsák meg az ünnepen is, mégis sokkal jobb, ha azt a zsinagógában gyújtják.
