Annak a szabálya, hogy miként pótolhatja, aki nem imádkozott (10 pontban)
1. Már fentebb (a 18. fejezetben) kifejtettük, hogy ha valaki a tfilá idejét bűntudatosan mulasztotta el, azt többé nem pótolhatja, de ha tudatlanul, tévedésből, vagy valamely kényszer folytán nem imádkozott, vagy imájában oly dologban tévedett, melynél fogva az imát megismételni köteles, akkor pótolhatja a legközelebbi alkalommal, mikor Smoné eszrét kell mondania. Ily esetben az időben akkor esedékes tfilát kell előbb elmondania és csak azután a pótimát. Azaz, ha nem imádkozott még sácháritot (reggeli imát) akkor ha a minchá (délutáni) ima ideje már elérkezett, végezze el előbb a délutáni imát Táchánun-nal, azután mindjárt mondja el újra az Ásré-val bevezetett 145. zsoltárt és még egyszer a Smoné eszré imát, a reggeli tfilá pótlására. Ha minchát (a délutáni imát) nem mondott, de ideje már letelt, mondja el előbb a máárivot (az esti imát) utána négy rőf jártányi időt járjon, ne mondja az Ásré verssel bevezetett 145. zsoltárt sem, hanem mondja el a Smoné eszré imát a délutáni Smoné eszré pótlására. Ha az esti tfilát nem mondta, akkor a reggeli tfilá után mondjon Táchánunt-t és Ásré-t és az esti tfilá pótlására ismételje meg a Smoné eszrét. Csak azután mondja el a Lámnácéách és Uvo leCion imákat és tilos ennie, míg az esti tfilá pótlására a Smoné eszrét másodszor is el nem mondotta.
2. Ha nem imádkozott, mikor még ideje lett volna imádkozni, mert azt hitte, hogy ráér még, míg azt a munkát elvégzi, amellyel éppen foglalatoskodott, közben pedig mégis elmúlt az ima megállapított ideje, – ugyanígy, ha valaki anyagi érdekből késett, hogy veszteség ne érje és azért vesztette el az ima idejét, – habár tilos az imát anyagi érdekből elmulasztani, – mégis olyannak tekinthető, mint aki kényszerhelyzetben volt, – és imáját pótolhatja. Ugyanígy az is kényszerhelyzetben levőnek számít, ki ittasság miatt volt alkalmatlan az imára, bár mikor az ima ideje közeledett, tilos volt az ivást megkezdenie.
3. Az imát pótolni csak a legközelebb esedékes ima alkalmával lehet, ha valaki még tovább késett, az elmulasztottat nem pótolhatja. Pl. ha valaki nem mondta el sem a sáchárit, a reggeli, sem a minchá, a délutáni imát, az a legközelebbi mááriv, esti ima alkalmával pótolhatja a délutáni imát, a reggeli imát azonban nem, mert már két ima idejét mulasztotta el, nem mondta el a maga idejében és nem pótolta a délutáni ima idejében.
4. De ha olyan napon, amelyen délelőtt muszáf imát is mondanak, nem imádkozott reggel sáchárit-ot, pótolhatja a délutáni minchá ima után (mert a muszáf ima megengedhető ideje adott kényszer esetben estig tart, éppen úgy mint a minchá, tehát nem mulasztotta el két ima idejét). A muszáf ima után nem lehet ennek ismétlésével a sáchárit reggeli tfilát pótolni (mert említi benne a muszáf áldozatot, nem léphet a reggeli tfilá helyébe), de ha még nem múlt el a reggeli ima ideje, mondja el a reggeli imát akkor is, ha előbb már muszáfot imádkozott.
5. Az elmulasztott tfilát (imát) csak a legközelebbi tfilá idején lehet pótolni, és nem lehet pótolni, mikor nincs semmi állandó imának ideje, pl. ha hosszú ideig várt azon tfilá után, melyet köteles volt most elmondani, nem pótolhatja többé az elmulasztott imát, mert csak arra a legközelebbi időre engedélyezték az elmulasztott ima pótlását, mikor azzal az imával van elfoglalva, melynek éppen akkor az ideje, mivel már amúgy is imádkozik, pótolhatja a még hiányzó (elmulasztott) imáját is.
6. A pótlóimát, melyet elmondunk, aszerint kell imádkoznunk, hogy milyen az arra időre köteles tfilá. Például, ha nem imádkoztunk pénteken, erev sábátkor délután minchát, akkor este a sábát esti imát mondjuk kétszer, habár a másodikat a hétköznapi minchá ima tfilájának pótlására mondjuk, mégis a sábát tfilát ismételjük, mert már sábát van és ha a hétköznapi imát mondtuk el, nem számít pótlásnak, a sábát esti mááriv ima tfiláját kell megismételnünk. Ugyanígy ha erev ros chodesen (az újholdat megelőző napon) nem imádkoztunk minchát, este kétszer kell elmondanunk a mááriv Smoné eszré imáját és mindkettőben Jáále vejávo-t. Ha ros chodes este nem imádkoztunk máárivot, reggel a reggeli tfilát kell megismételnünk és ha akár a második tfilában elfeledtük a Jáále vejávo imát, el kell az egészet újból mondanunk, (habár az esti ima pótlására szolgál és este nem ismételnék meg, de mert nappal van, most mégis újból kell mondanunk). Ha sábát délután nem imádkoztunk minchát, este a hétköznapi esti Smoné eszrét mondjuk kétszer, azzal a különbséggel, hogy az először mondott tfilá Átá chonén bráchájában mondjuk az Átá chonánátánu, a sábát végeztére való imát, a másikban pedig nem, ennek oka pedig az, hogy az Átá chonánátánu– miként maga a hávdálá, a sábát és hétköznap megkülönböztetésére szolgál, erre pedig a másodikban már nincsen szükség. Ez a szabály megfordítva is: ha a sábát kimenetelének esti tfiláját feledtük el, reggel kétszer kell elmondanunk a reggeli tfilát és a második pótló Smoné eszrében mondjuk el a sábátot elválasztó Átá chonánátánu -t, mert eredetileg az elmulasztott imában kellett volna elmondanunk.
7. Aki újhold napja délutáni imájában tévedett és nem mondott Jáále vejávo-t, másnap pedig nincs már ros chodes (újhold), ha el is mondja, este kétszer az esti tfilát, nem nyer már vele semmit, mert az újhold elmúltával nem mondhat már Jáále vejávo-t, anélkül pedig már elmondta a köteles esti Smoné eszrét, tehát ne mondjon pótló tfilát.
8. A muszáf imát, bár elmondása ideje egész nap és így a legközelebbi a rákövetkező esti tfilá, mégsem pótolhatja már este, mert a muszáf imát Hoseá próféta (14:3.): „ajkainkkal pótoljuk a tulkok áldozatát” intelme alapján rendelték el, és ha ideje letelt, elmarad az áldozat.
9. Ha előimádkozik az, kinek reggel a sáchárit imánál két Smoné eszrét vagy délután a minchá imánál két Smoné eszrét kell mondania; eleget tesz a kötelességének azzal, hogy a tfilát hangosan ismétli.
10. Ki nem tudja biztosan, hogy imádkozott-e vagy sem, manapság, (mikor a megállapított imákon kívül „önkéntes adomány”-képpen tfilát mondanunk nem szabad), nem ismétli meg a tfilát.
