A Tóra tanulásának szabályai (5 pontban)
1. Szabjunk ki magunknak az ima után egy bizonyos időt a Tóratanulásra. Ezt az időt szigorúan állapítsa meg és tartsa be az ember, akkor se mulassza el, ha azt hiszi, hogy azalatt sokat kereshetne. Ha valamely nagyon sürgős és szükséges dolgot kell akkor mégis végeznie, tanuljon előbb legalább egy írásverset vagy törvényt, szabályt, végezze el sürgősen a dolgát és azután pótolja elmulasztott anyagát. Néhány szent községben, szent egyesületet alakítottak, hogy az ima után azonnal Tórát tanuljanak a közönséggel. Minden istenfélő ember csatlakozzék hozzájuk.
2. Minden zsidó embernek kötelessége Tórát tanulni, akár szegény, akár gazdag ember, akár ép testű, akár betegségben szenvedő, akár fiatal, akár öreg ember, még az a szegény is, ki mások ajtain kopogtat, köteles magának egy bizonyos időt megállapítani a Tóratanulásra nappal is meg éjjel is, mert azt mondja az Írás (Jehosuá 1:8.): »és mélyedjél el benne nappal is meg éjjel”. És aki egyáltalában nem tud tanulni, vagy lehetetlen tanulnia sokoldalú nagy elfoglaltsága miatt, tartson el másokat, akik tanulnak és olybá számit be neki, mintha maga tanulna, miként mestereink – legyen áldássá az emlékezetük! – magyarázták a Tórának e versét (5Mózes 33:18.) „Örvendj Zevulun a távoztodban és Jiszáchár a sátoraidban.” Jiszáchár és Zevulun társultak, Zevulun kereskedelemmel foglalkozott és eltartotta Jiszáchárt is, hogy annak legyen ideje a Tórával foglalkoznia. Azért említi a Tóra előbb Zevulunt és azután Jiszáchárt, mert Jiszáchár a Tóra tudását Zevulun által tudta megszerezni. Így látjuk a Misnában is (Zeváchim 1.): „Simon, Ázárjá testvére mondja”. Simon tehát Ázárjá testvére nevével nevezte magát, mert Ázárjá üzletekkel foglalkozott és ellátta testvérének Simonnak minden szükségletét, mert ez csak a Tórát tanulta és megállapodtak egymás között, hogy ő is része legyen Simon Tóratanulása érdemében. Mindenesetre erőltesse meg magát minden ember, hogy ha csak keveset is, tanuljon minden nap és minden éjszaka.
3. Aki nem teheti a Tórát állandó foglalkozásává, csak bizonyos időt szentelhet a Tóratanulásnak, foglalkozzék ezekben az időkben, melyeket kitűzött, a gyakran előforduló szabályok tanulásával, melyeket minden zsidónak tudnia kell, legendák, írás magyarázó példázatok, erkölcsöt tanító könyvek olvasásával, melyeknek alapja a szentség hegyei, mestereink – áld. eml.! – írásmagyarázataival, melyek arra szolgálnak, hogy meggyengítsük magunkban a gonosz ösztön erejét. Üdv annak, kinek megállapított törvénye van, melyet át nem hág, el nem mulasztja Chok Jiszráél (Izrael törvénye) című műben megtanulni a mindennapra kitűzött anyagot, és aki még azt is megtoldja, annak az égben is megtoldják javát.
4. Akinek tanulás közben ki kell mennie, ne hagyja nyitva a könyvet, mert ezáltal a tanultakat elfeledheti.
5. Vigyáznia kell arra, hogy minden szót, amit tanul, kimondjon az ajkaival és hallasson a füleivel. Mert azt mondja az Írás (Jehosuá 1:8.): „ne távozzék ennek a tannak a könyve a szádból és mélyedj el benne” stb. Aki a szavakat kiejti, bár nem is érti, teljesíti a „tanuljátok azokat” parancsát (5Mózes 1.), azért mondja el a tudatlan ember is reggel a Tórára az áldást, mielőtt az ima írásverseit elmondja és ugyanúgy a Tóra könyvéhez felhívott is. Mindenki, aki foglalkozik a Tórával, de kurta esze, rövidméretű tudása miatt nem tud mindent megérteni és mégis tanul, érdemet szerez arra, hogy a jövendő világban megértse.
