A tisá-beáv szabályai, ha sábboszra vagy a hét első napjára esik (8 pontban)
1. Ha tisá-beáv (áv hó 9.) vasárnapra esik, avagy sabboszra esik, de gyásza, s böjtje másnapra, vasárnapra lett halasztva, sabbosz napján esznek húst és isznak bort, még a mincha (délutáni) ima után tartott harmadik étkezésnél is meg van minden engedve, de akkor ne üljön le társas lakomára. Ha körülmetélés akad azon a napon, a lakomát tartsák meg a mincha ima előtt. A háza népével azonban mindenki ehet és az együttes asztali áldást (mezuman) is elmondhatja. Köteles azonban abbahagyni az étkezést, amikor még nappal van, mert estalkonyatkor már tilos az evés, az ivás és a mosakodás. De a cipőket ne vesse le, csak borchu után. Az előimádkozó azonban vesse le még az esti imát megkezdése előtt, hogy áhítatát meg ne zavarja, de mondja előbb a havdala hámávdil bén kodes löchol brócháját Isten nevének és a világ fölött való uralmának említése nélkül.
2. Az áv hó 9-ére eső sabbosz éjszakáján tilos a házastársi érintkezés, kivéve, ha akkor kell a nőnek a tisztulási mikvafürdőben alámerülnie.
3. Sábbosz reggel a muszáf ima előtt mondják az áv háráchámim imát és megemlékeznek a halottaikról, de a mincha (délutáni) imában a cidkátchá cedek kezdetű zsoltárverseket nem mondják.
4. Az áv hó kilencedikére eső sabboszt súlyosbítsák azzal, hogy csak olyan tárgyat tanuljanak, amit tisóbeáv böjtnapján is szabad tanulni, azért nem mondják délután a Pirké Ávot, Az atyák bölcs mondásainak fejezetét. De a tóra szidráját (hetiszakaszát) minden versének héber szövegét kétszer és utána Onkelosz aram fordításában egyszer szabad olvasni délután is, még inkább délelőtt. Ha a sabbosz erev tisá-beávra (áv hó 8-ára) esik, délután már tilos a tanulás, éppenúgy, mint a hétköznapra eső áb hó 8-án, más erev tisá-beávkor. (Az Échát és a papucsot még ott sem szabad a sabbosz kimenetele előtt a zsinagógába elvinni, ahol éruv = sábboszsorompó van, mert sabbosz napján nem szabad hétköznapra előkészíteni.) (Chájé Ádám 154. fej. 10. p. Lechem hápánim jegyz.)
5. A mááriv (esti) ima előtt nem mondják a Lámnácéách binginot zsoltárt, sem a Vihi noám zsoltárverseket a VöÁtá kádos ima előtt, mert azt a szent hajlék felállításának az emlékére rendelték, azt pedig ezen a napon rombolták le. A Vöjitán löchá imát sem mondják és a gyermekeket sem áldják meg.
6. Amint beesteledett és egy (gyertya) fényt látnak, mondják el rá a boré möoré háés áldást a Smoná eszré (18 áldásszakasz) imájának Átá chonén szakaszában az átá chonántánu imát, de a hávdálát a serleg borral csak tisóbeáv böjtjének a kimenetele után végezzék, akkor is csak a serleg borra mondjon áldást, de ne mondjon áldást sem az illatos fűszerekre, sem a gyertyafényre, még akkor sem, ha erre sabbosz kimenetele után sem mondott bróchót. Figyelmeztesse mindenki házanépét is, hogy ne végezzenek munkát, míg a hámávdil bén kodes löchol bróchót Isten nevének és uralmának (sém umálchut) említése nélkül el nem mondották. Ha elfeledte az átá chonántánu imát beletoldani, nem kell az egész smoná eszrét (18 áldásszakaszt) elismételnie (mint fentebb a 96. fejezetben megírtuk), mert a tisá-beáv böjtjének kimenetele után még elmondja a sábboszt megkülönböztető hámávdil áldását a serleg borra. Előbb még csak megízlelnie sem szabad semmit. Ha pedig valamely szükséges munkát kell előbb elvégeznie, mondja el a hámávdil bróchóját Isten nevének és uralmának említése nélkül.
7. Ha áv hó 9. sábboszra esett, gyásza és böjtje tehát másnapra halasztatott, a böjtöt követő estén is tilos a hús, a bor, éppen úgy, mint más tisóbeávkor, mert gyászban töltötte a napot, másnap reggel azonban már mindent szabad élvezni.
8. Ha az ilyen áb hó 10-ére halasztott tisóbeáv böjtnapján van milá (körülmetélés) s frigyavatás végrehajtóinak, vagyis az újszülött atyjának, anyjának, a körülmetélőnek és a komának szabad a minchá gdolá-t, vagyis a mincháimát már félórával dél után elmondani, akkor mondják el a serleg borra a havdalának a bróchóját, szabad mosakodniok és enniök, de a micva örömlakomáját csak este tartsák. Úgyszintén, ha elsőszülött fiú kiváltása esnék az ily napra, az apának és a szertartást végző kóhénnak nem kell estig kiböjtölniök.
