A test természetes védelme (27 pontban)
1. Hogy az ember teste egészséges és ép legyen, az is Istennek a keze útja, azért, ha beteg az ember teste, már nem is tud felfogni és megtudni semmit az Isten ismeretéből. Az ember köteles tehát magától távoltartani minden olyan dolgot, mely a testet pusztítja, hanem éljen mindig oly dolgokkal, melyek testét egészségessé teszik és megerősítik. Így mondja a Tóra is (5Mózes 4:15.): „Vigyázzatok nagyon magatokra!”
2. A Teremtő – áldva légyen Ő és áldott a Neve! – megteremtette az embert (és vele minden élőlényt) és beléje adta természetes melegét és ez az ember élete, mert ha kialszik a természetes tüze, véget ér az élete. Ezt a hőt erősíti az a táplálék, melyet az ember eszik. Miként az égő tűz, melyet nem táplálnak állandóan fával, kialszik teljesen, ugyanígy, ha az ember nem étkezik, kialszik a tűz, mely benne volt – és meghal. A táplálék a fogak között őrlődik meg, vegyül nedvvel és nyálkával és feloldódik. Onnan jut a gyomorba, ott újra megőrlődik és vegyül a nyálkákkal: a gyomor nyálkájával és az epe váladékával, feloldódik, feloszlik és megemésztődik a hőség és a nyálkák által. A belőlük kiválasztott és visszatartott táplálja mind a tagokat és tartja fenn az ember életét, a már hasznavehetetlen, illetve fölösleges anyagot pedig kitaszítja magából a test. Erre mondjuk mi (az egyik magyarázat szerint) az Áser jácár bráchában: »csodákat mivel.« A Szent – áldassék! – olyan természetet adott az emberbe, hogy kiválassza az eledelből a jót és minden tagja magába vonja a maga (a neki megfelelő) táplálékát, a már hasznavehetetlen pedig kilökődik, mert ha ez a hasznavehetetlen anyag a testben maradna, rothadásnak indulna és – Isten ments – különböző betegséget okozhatna. Minél fogva a test egészsége vagy betegsége nagyobb részt az eledel kellő megemésztésétől függ, ha könnyen és jól emészt, egészséges az ember, de ha az emésztése megromlott, beteggé lesz és – Isten ments -veszélybe jöhet.
3. Jó az emésztés akkor, ha az eledel nem sok és könnyen emészthető. Mert ha az ember sokat evett és a gyomor telve van, nehéz már az emésztése, mert a gyomor akkor nem tud természete szerint kellően kiterjeszkedni és összehúzódni és nem tudja kellően felőrölni a beléje jutott eledelt. Miként a tűz, ha kelleténél több fát tettek rája, nem éghet jól, úgy van az eledellel is a gyomorban. Azért kell az embernek, ha meg akarja őrizni az egészségét, nagyon vigyáznia arra, hogy ne egyék, csak közepes mértékben, ami teste szervezetének megfelel, ne nagyon keveset és ne is nagyon jóllakásig. A legtöbb betegség nem jő másért az emberre, mint hogy vagy rossz volt a tápláléka, vagy megtöltötte a gyomrát és akár jó eledelekből kelleténél nagyobb mértékben evett. Ez az amit Salamon mondott a nagy bölcsességében (Példabeszédek 21. 23.): „Aki őrzi száját, nyelvét, szorongatásoktól őrzi lelkét”, azaz: aki őrzi száját attól, hogy romlott táplálékot egyék, vagy hogy jóllakásnál többet egyék, nyelvét pedig attól, hogy a szükségleténél többet beszéljen. És azt mondja a bölcs: aki a kártékony dolgokból keveset eszik, annak ez nem árt annyira, mintha a jó dolgokból ennék sokat.
4. Az embernek ifjú korában nagyobb az emésztő ereje, azért gyakrabban kell neki táplálék, mint egy középkorú embernek. Az öreg embernek éppen ereje gyengesége miatt kell, hogy könnyű legyen a tápláléka és kevés a mennyiségében, de annál több olyanból, ami erejét gyarapítja.
5. A forró évszakban az emésztés szervei a hőségtől elgyengülnek, miért is jobb, ha a táplálék mennyisége nyáron kevesebb, mint télen. Az orvosok bölcsei úgy mértékelték, hogy nyáron csak kétharmadát kell enni annak, mit télen eszik.
6. Fontos egészségi szabály, hogy az ember evése előtt járjon vagy dolgozzék legalább annyit, hogy teste felmelegedjék és azután egyék. Ezt is jelentheti a Tóra verse (1Mózes 3:19.): „Arcod verejtékével edd a kenyeredet” és mint a Példabeszédek verse mondja (31:27.): „És a restségnek kenyerét nem eszi.” Az evés előtt oldja ki övét. Emlékeztessen erre a Tóra verse (1Mózes 18:5.): Veekchá pát lechem „hadd vegyek egy darab kenyeret”, az ekchá szónak kezdőhangzói a „old ki övedet az evés előtt” héber mondat szavainak, pát lechem szó betűi kezdőhangzói a „hogy bélbajba ne essél” héber mondat szavainak kezdőbetűi. Az evés idején üljön az ember a helyén vagy dőljön a baloldalára. Az evés után ne sokat mozogjon, mert azáltal az étel elhagyhatná a gyomrot, mielőtt megemésztené, ami megárthat, hanem járjon egy keveset, azután pihenjen és ne sétáljon és ne fárassza magát az evés után. Ne menjen aludni, csak két órával az evés után, hogy alvás közben teste kigőzölgése fejébe ne szálljon és meg ne ártson neki. Így a fürdés, vércsapolás és nemi érintkezés sem jó evés után.
7. Az emberek vérmérséklete sem egyenlő. Van, kié meleg, van, kié hideg, másoké középszerű. Az ételek is ugyanilyen különbözők. A közepes vérmérsékletű ember egyék olyan táplálékot, mely szintén közepes. De a nem közepes vérmérsékletűek olyan táplálékot egyenek, melyek vérmérsékletükkel kissé ellentétesek. A forró vérmérsékletű ne egyék forró dolgokat, sem fűszerezett, sem erősen illatozó dolgokat, hanem egyék kissé hideg és savanyú eledeleket. A hideg vérmérsékletű egyék meleg, de nem forró eledeleket. Így különbözzék a táplálék az évszakok és az éghajlat szerint is. Nyáron egyék az ember hideg és könnyű eledelt, pl. gyenge bárány és gidahúst, vagy fiatal szárnyasokat és hozzá valami savanyút, télen pedig meleg eledeleket. Ugyanígy a hidegebb égöv alatt meleg, a melegebb égöv alatt hideg eledeleket.
8. Közepesnek mondható táplálék a búzakenyér, de nem a tiszta, lánglisztből való, mert a lánglisztből való már nehezebben emészthető, legyen benne egy kevés korpa, legyen közepesen kelt (savanyított), legyen benne só és kemencén süljön. A többi eledel, mit búzából készítenek, már nem jó. A húsfajták közül legjobb az egyéves juhnak és a még szopós gödölyéknek húsa, de a belső szervek és a fej már nem ajánlatos. A kecskéknek, vén marháknak húsa, valamint a régi sajt, nehéz, durva eledel. Minden fajta szárnyas könnyebben emészthető a marha húsánál. A szárnyasok húsa közül is a legjobb a csirkéé. Az orvosok azt mondják, hogy az az eledel, melyhez az ember hozzászokott, akkor sem árt neki, ha az eledel különben nehéz. Mert a szokás természetté válik. Csak meg ne töltse vele nagyon a gyomrát.
9. Ne egye az ember sem a marha, sem a szárnyas állat szívét, mert rontja az emlékezés erejét. Ugyanez okból ne egyék olyan ételből, melyből egér vagy macska evett.
10. Az evés ideje az (vagyis az ember akkor egyék), mikor igaz vágyakozással és nem hamis étvággyal enni kíván. Az igaz vágyakozás és a hamis étvágy között ez a különbség: Az első az éhség, mikor üres a gyomor, a másik, amikor egy bizonyos eledelt kíván, erre mondják: étvágya van valamire. A szabály az: az egészséges, erős ember naponta kétszer egyék, a gyengék és öregek többször is egyenek naponta, de minden alkalommal csak keveset, mert a sok eledel gyengíti a gyomrot. Aki meg akarja tartani az egészségét, ne egyék, míg nem érzi, hogy a gyomra üres minden előbbi eledeltől. Az egészséges embereknek, kik mértékletesen esznek és csak közepesen fáradoznak, az emésztése hat óráig tart. Ajánlatos hetenként egy ebédet elhagyni, hogy a gyomor is kipihenje munkáját és az emésztés ereje gyarapodjék. Leghelyesebbnek látszik, hogy ennek a kihagyása erev sábátkor, pénteken történjék.
11. Jó hozzászokni ahhoz, hogy az ember reggel is egyék kenyeret. (Bává meciá 107.)
12. Ki többféle eledelt akar enni, egyék előbb olyasmit, ami kissé meghajtja, de ne egye utána mindjárt az ebédet, hanem várjon egy keveset rája, azután is a könnyebb eledellel kezdje, ami könnyebben emészthető, szárnyas húsát marhahús előtt, borjú, aprómarha húsát előbb egye, mint a nagy marháét. Mindjárt ebéd után egyék valamit, ami kissé eltömi a beleket, de ne sokat egyék belőle.
13. Mivel az emésztés már a szájban megkezdődik az eledelnek a fogakkal való megrágása és a nyálkával való vegyülése által, azért ne nyeljen le semmiféle eledelt anélkül, hogy jól megrágná, mert különben az emésztés munkája csak a gyomrot terhelné meg.
14. Már fentebb (a 7. pontban) megmondottuk, hogy az emberek vérmérséklete különböző, válassza tehát minden ember az orvosok tanácsának kikérésével a természetének, helye éghajlatának és az időnek megfelelő eledeleket. Általános szabály, hogy a régi orvosok különböző fokokra, csoportokba osztályozták az eledeleket: Vannak ételek, melyek szerfelett nehezek és ártalmasak és ajánlatos, hogy az ember sose egyék belőlük, ilyenek pl. régi, sózott, nagy halak, a régi sózott sajt, a különböző gombafajták, a régi sózott hús, a pincében most erjedő bor, az állott étel, melynek már szaga van. Ugyanúgy minden eledel, mely már megbűzhödött, vagy megsavanyodott (keserűvé lett), olyanok az emberi testnek, mint a halálos méreg. Vannak továbbá eledelek, melyek szintén nehezek, de már kevésbé ártalmasak, mint az előbbiek. Ezért ajánlatos, hogy az ember keveset egyék belőlük és akkor is ritkán, nagy időközökben. Ne tegye azokat állandó vagy gyakori eledelévé és ne egye más eledellel együtt sem, pl. nagy halakat, sajtot, (huszonnégy órán át) állott tejet, nagy ökröknek és vén kecskéknek húsát, árpakenyeret és pászkakenyeret, kelkáposztát, szálas-, vörös- és fokhagymát, mustárt és retket, mindezek nehéz ételek, melyekből csak nagyon keveset szabad enni, akkor is csak télen, nyáron egyáltalában ne egyék az ember belőlük.
15. Vannak eledelek, melyek szintén nehezek, mégis különböznek az előbbiektől, ilyenek a vizenúszó szárnyasok (libák, kacsák), fiatal galambok, datolyák, az olajjal dagasztott kenyér, finom liszt, melyet annyira kiőrlettek, hogy nem marad benne semmi korpa. Sokat enni ezekből sem ajánlatos.
16. Tartózkodjék az ember minden időben a fagyümölcsöktől; ne egyék sokat a szárítottból meg még kevésbé a frissből. Azok melyek a fán még meg nem értek, olyanok a testnek, mint a kardok. A Jánoskenyér sem jó sohasem. Rosszak a savanyú gyümölcsök, ne egyék az ember sokat belőlük, keveset is csak nyáron és melegebb vidéken. A füge, szőlő, gránátalma viszont mindig jó, akár frissen, akár szárítottan ehet az ember belőlük, amennyi csak kell. Jobbak ugyan minden fagyümölcsnél, de ezeket se tegye állandó eledelévé.
17. Az ivás tekintetében tudva van, hogy az embernek a legtermészetesebb, testének legegészségesebb itala a víz, ha friss és tiszta, akkor hasznos is, mert megtartja a testnek nedvességét és sietteti eltávolítani a testből a már hasznavehetetlen anyagot. Ha az ember vizet iszik, igyék hideget, mert az oltja a szomjat és jobban segíti az emésztést, mint a nem hideg víz. De ne legyen nagyon hideg sem, mert az meg lecsökkenti a test természetes melegét is, különösen, ha az ember fáradt és bágyadt, óvakodjék nagyon hideg vizet inni, a szív zsírburka ugyanis átmelegedett és a fáradtság, bágyadtság folytán elgyengült, a hideg víz ilyenkor annyira árthat, hogy -Isten ments! – veszélyt is okozhat. Még ha a víz jó is a test egészségének, mégse igyék az ember sokat belőle. Nem szabad vizet inni az ebéd előtt, mert ez lehűtheti a gyomrot úgy, hogy nem tud kellően emészteni, – evés közben is csak kevés vizet igyék, borral vegyítve, csak mikor a tápláléka már emésztődni kezd, akkor igyék mértékletesen. Nem szabad vizet innia akkor sem, ha fürdőből jön, hogy a mája meg ne hűljön, annál kevésbé szabad innia magában a fürdőben. Ne igyék vizet mindjárt a nemi érintkezés után sem, mert a test természetes melege akkor is legyengült és oka lehet a tagok meghűlésének.
18. A bor erősíti a test természetes melegét, javítja az emésztést és eltávolítja a fölösleges anyagot, az egészségnek is hasznos, ha az ember mértékletesen issza. Kinek gyenge a feje (agya), tartózkodjék a bortól, mert ez növeli gyengeségét és gőzzel tölti meg fejét. A bor jó az öregeknek és ártalmas az ifjaknak, mert gyarapítja a test természetes melegét, mintha tüzet tenne a tűzhöz. Huszonegy éves koráig tartózkodjék az ember a borivástól. Evés előtt csak kevés bort szabad inni, hogy működésre indítsa a beleket, ne igyék, amikor éhes, sem fürdés vagy izzadás után, sem kimerülés és kifáradás után. Evés közben is csak kevés bort igyék.
19. Az ember ne egyék, csak amikor éhes és ne igyék, csak amikor szomjas. Ne tartsa vissza szükségletét egy pillanatra sem és ne fogjon az evésbe, míg igen jól meg nem vizsgálta magát, hogy nem kell-e szükségletét végeznie.
20. Legyen mindig azon az ember, hogy belei naponta kitisztuljanak és szükséglését könnyen végezze. Ez az egészségnek nagy szabálya, mert mindannyiszor, hogy a bélsár bennreked, vagy nehezen távozik, betegségek jöhetnek reá. Miért is, mihelyst észreveszi, hogy belei gyengültek és nincs taszító erejük, kérdezze meg az orvosokat, miként gyógyíthatná – minden ember a maga természete és a maga kora szerint.
21. Mértékletes testi fáradozás jó a test egészségének (1. fent 6. p.), de a nagy testi munka, miként a teljes nyugalom is ártalmas a testnek. Nyár idején kevesebb, tél idején több testi munka kell. A kövér embernek több fáradalom kell, mint a soványnak.
22. Aki meg akarja őrizni testi egészségét, annak ismernie kell a lelki indulatokat és óvakodnia is kell azoktól, ilyenek pl. a túl nagy öröm és a gond, a harag és a félelem, ezek lelki jelenségek. Az értelmes ember kell, hogy örvendjen a maga elnyert osztályrészének mulandósága minden napján és ne aggódjék, ne szenvedjen azért a világért, amely nem az övé, ne törekedjék fölöslegekre, legyen mindig jó kedélyű és mérsékletesen örvendező. Ez az az erő, mely növeli és erősíti teste természetes melegét, a táplálék emésztését, a fölösleges anyagok eltávolítását, szemeinek látását és érzékeinek épségét és erősíti az ész erejét is. De ne evéssel és ivással gyarapítsa ezt az örömöt, miként a balgák, mert az ily örömteljében a test felületén száll el melegsége, megcsökken a hőmérséklete, megdermed hirtelen a szíve és meghalhat hirtelen, ideje előtt. Különösen megeshetik ez a kövér testű emberekkel, mert ezek testének természetes hőmérséklete csekélyebb, ereik tudniillik szűkebbek, vérkeringésük, ami a test melegének forrása, lassúbb. – A gond ellentéte az örömnek, de az is ártalmas, mert lehűti a testet, melynek minden természetes melege a szívébe gyülemlik és halálát okozhatja. A harag addig hevíti a test melegét, míg a láz egy fajtáját elő nem idézi. A félelem hidegséget szül, ezért esik meg a félő embernél, hogy reszket és ha nagyon alászáll a hőmérséklete, bele is pusztulhat. Azért nagyon is ügyelni kell arra, hogy az ember ne étkezzék, sem amikor haragszik, sem amikor fél, sem amikor aggódik, hanem mindig mértéktartó örvendő kedéllyel.
23. A mértékletes alvás is jó a test egészségének, mert előmozdítja az emésztést és pihenteti az érzékeket. Ha megesik, hogy valaki betegség folytán aludni nem tud, egyék oly dolgokat, melyek alvását meghozzák. De a túlságos alvás is ártalmas, mert gőzzel tölti meg az ember fejét, a sok gőz ugyanis, mely lélegzetével, a gyomorból s tüdőből így az agy felé száll, megtölti a fejét és nagy kárt okozhat a testnek. Miként vigyázni kell arra, hogy az ember ne feküdjék le mindjárt étkezése után aludni, ügyelni kell arra, hogy ne aludjék, amikor éhes. Mert amikor nincs táplálék a testben, a benne maradt felhasználhatatlan anyag melege működik és veszedelmes gőz keletkezik benne, mely agyára megy. Ha alszik, a feje alja magasabb legyen, ez nagyban elősegíti, hogy a táplálék a gyomorból lejjebb szálljon és kevesbedjenek a gőzök, melyek az agynak mennek. Természetes az alvás éjjel, a nappali alvás ártalmas, nem is jó csak azoknak, kik már hozzászoktak.
24. A fürdőzés módja: Az ember hétről-hétre menjen a fürdőbe. Ne menjen fürdeni, amikor éhes és nem, amikor jóllakott, hanem amikor (étkezés után) már emészteni kezdett. Először meleg vízzel mossa le a testét, azután langyossal, és a még langyosabb után menjen a hidegbe fürödni. Ha kijön a fürdőből, öltse fel a ruháit és takarja be jól a fejét, hogy hideg (levegő) szél ne érje, még nyár idején is ügyelnie kell erre. Miután kijött a fürdőből, várjon, amíg lehiggadt a lelke, megnyugszik a teste, elül a hősége és azután egyék és ha alszik egy keveset, mikor kijő a fürdőből az evés előtt, nagyon üdvös.
25. Törekedjék mindenki mindig olyan helyen lakni, ahol a levegő világos és tiszta, magaslaton és tágas helyiségben, ha csak lehet ne lakjék nyáron oly helyiségben, melynek ablakai észak felé, vagy kelet felé nyílnak s ügyeljen ne legyen semmi penészedő vagy rothadó dolog. Nagyon ajánlatos a lakás levegőjét állandóan jó illatokkal és hasznos füstölő illatszerekkel megtisztítani.
26. A jó levegő üdvös a test egészségének, legyen tehát mindig egyenletes (hideget és meleget egyensúlyban tartó) közepes hőmérsékletű. Azért vigyázzon az ember arra, hogy lakását télen ne túlságosan fűtse, mint azt tudatlan emberek teszik, mert a nagy hőség, – Isten ments – nagyon sok betegségnek az okozója lehet, de fűtsön oly módon, hogy a hideget ne érezze, de kelleténél jobban melege se legyen.
27. Hogy a látás érzékét óvjuk, a következő dolgoktól kell óvakodnunk: Ne menjünk hirtelen sötétségből nagy világosságba, ha mégis be kell menni a sötétből a világos helyiségbe, nyissa ki egy kicsit az ajtót és nézzen néhány pillanatig a fénybe, majd nyissa ki még jobban és nézzen rövid ideig megint a fénybe, végül nyissa ki egészen. Így cselekedjék akkor is, mikor világos helyről lép a sötétbe, mert a sötétségnek és világosságnak átmenet nélkül való hirtelen változása ártalmas a látás szervének. Azért teremtette az Örökkévaló irgalmában úgy a világot, hogy a nap csak lassan-lassan jő a föld fölé és nem egyszerre világít és süt reá a teljes hevével és lassan-lassan nyugszik is le. Ezért áldjuk Őt, ki „könyörületesen áraszt világosságot a földre és a rajta lakókra”, vagyis, mert könyörületében csak lassan-lassan árasztja a világosságot és nem hirtelen. A visszfény – azaz, ha közvetve és nem onnan jő a világosságunk, ahova a nap süt – ártalmas a szemnek, ezért óvakodjunk olyan házban állandóan lakni, amelynek minden ablaka északra nyílik, mert a nap északról sohasem világít. Az a világosság, melyet északról nyerünk, csak visszfény. Hasonló az eset, habár keletre, délre, vagy nyugatra nyílnak a ház ablakai, de azokból pld. a szembenálló magas falak miatt nem látja az eget, az odajutó világosság szintén csak visszfény. Óvakodjunk írni, könyvet olvasni, vagy bármiféle finom munkával foglalkozni az alkonyat világításánál, avagy délben, mikor a napfény a legerősebb. Ugyanígy óvakodjunk sokat írni, vagy olyan könyvből sokat olvasni egyfolytában, amelynek a betűi aprók, vagy huzamosan finom munkán dolgozni éjjel gyertya világítása mellett. A fehér színnek hosszas szemlélése is ártalmas a szemnek, azért olyan az ég, mintha kék színe volna és nem fehér, hogy nézése a szemeknek meg ne ártson. Ugyanilyen ártalmas a rikítóan vörös színnek, vagy tűznek a hosszas nézése. A füst és a kénszag is ártalmas, ugyanígy az apró porszem és a szembefúvó szél, a sok járás, a siető nagy lépések. Ugyancsak árt a szemnek a sok sírás is, mint az Írás mondja (Siralmak 2:11.): „Elepedtek a könnyekben a szemeim”. A legveszedelmesebb valamennyi között a sok nemi érintkezés. De az Örökkévaló parancsa és tana világos, fényt ad a szemnek.
