A test őrzésének parancsa és a »ne ronts« tilalmának szabályai (3 pontban)
1. Tettre késztető parancskötelesség karfát készíteni a háztetőre, mert mondva vagyon (M. V.22. 8.): Készíts karfát a házad tetejének. A karfa magassága nem lehet kevesebb tíz arasznál és olyan erős legyen, hogy az ember rátámaszkodhassék és le ne essék. A mi házaink teteje, melyet járásra nem használnak, mentes a karfa kötelezettségétől. Igazában azonban nemcsak a ház tetejére vonatkozik a karfa (kerítés) kötelezettsége, hanem minden olyan hely és dolog, melyen az a veszély állhat fenn, hogy az ember belebotlik vagy lecsúszik róla és életét veszti, karfa kerítésre és biztosítékra köteles. Aki kerítés nélkül hagyja, az elmulasztja ezt a parancskötelességet, de megszegi azt a tilalmat is, mely azt mondja (u. o.): Ne hozz vérbűnt a házadra. Pl. ha valakinek az udvarában gödör van, köteles köréje tíz arasz magas védősáncot vagy rája fedőtetőt készíteni, hogy senki abba bele ne essék.
2. Ugyanígy minden botlásra alkalmas akadályt, mely az ember életét veszélyeztetheti, parancskötelesség eltávolítani, attól tartózkodni és nagyon őrizkedni, mert azt mondja a tóra (M. V. 4. 9.) csak őrizkedjél és őrizd lelkedet nagyon. És ha ott hagyta és nem távolította el a veszedelmet okozható akadályokat, elmulasztja ezt a parancskötelességet, de megszegi a – »ne hozz vérbűnt« tilalmat is. Pl. ha valakinek a házában vagy udvarában rozoga, düledező a lépcsője, valamint ha harapós kutyát nevel.
3. Éppenúgy miként az ember köteles vigyázni a testére, hogy veszedelembe ne vigye, meg ne rontsa, ne ártson neki, mint a tóra mondja (l. fent) csak őrizkedjél és őrizd a lelkedet (magadat) nagyon, úgy kell vigyázni a vagyonára is, hogy el ne veszítse, el ne pusztítsa és meg ne rongálja. Aki tehát edényt zúz össze vagy ruhát szakít széjjel, vagy ételt avagy italt pusztít el, avagy megutálja őket, vagy aki hiába (pusztulásba) szórja a pénzét, ugyanígy, aki elront (megrongál) bármily olyan dolgot, mely még alkalmas arra, hogy az emberek hasznát vegyék, megszegi azt a tilalmat, mely azt mondja (M. V. 20. 19.): Ne rontsd meg a fáját« stb.
