A tanítója, az öregember, a tóratudós és a kohen megtisztelésének szabályai (9 pontban)
1. Köteles az ember tanítóját még jobban tisztelni és félni, mint az édesatyját, mert az atyja hozta erre a világra, mestere által pedig a jövendő életvilágot szerzi meg.
2. Azt írja a tóra (M. III. 19. 32.): Ősz fej előtt állj föl és tiszteld az öregnek az arcát. A === = öreg kifejezésen itt a tóratudósa is értendő, miként mondva vagyon (M. IV. II. 16.): gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül (ottan pedig bizonyára bölcsességükről van szó, miként ott írja: akikről tudod, hogy a népnek vénei és felügyelői), azért kötelesség felállani a tórát tanuló bölcs előtt, ha életkorát tekintve nem is öreg és nem is tanítója. Ugyanígy parancskötelesség felállani az ősz ember előtt, azaz hetvenéves ember előtt, ha tanulatlan is, csak gonosztevő ne legyen. A nemzsidó öreg emberrel is tisztelettel kell beszélni és ki kell nyújtani a kezünket a támogatására.
3. Ha hárman mennek az úton, aki közülök a tóra tanítója, menjen a közepén elől, a másik kettő mögötte, mindegyik annak másik oldalán és pedig a nagyobb a jobbján, a kisebb a baloldalán.
4. Nagy bűn megalázni vagy gyűlölni a tóra tudósait. Jeruzsálem is csak akkor pusztult el, mikor megalázták benne a tóra bölcseit, mint mondva vagyon (Krón. II. k. 36. 16.): sértették Isten követeit, megvetették szavait, kigúnyolták prófétáit, azaz: megvetik igéinek tanítóit. Ugyanígy értendő, amit a tóra mond (M. III. 26. 15.): ha törvényeimet megvetitek: azokat, kik törvényeimet tanítják, megvetitek. És aki megalázza a bölcseket, nincsen annak része a jövendő világban, rá is vonatkozik a tóra szava (M. IV. 15. 31.); mert megvetette az Örökkévaló szavát. Tilos, hogy az ember kiszolgáltassa magát olyannal, aki a törvényeket tanulja.
5. Ha a tóratudósnak van eladni való áruja, nem szabad megengedni, hogy más zsidó ugyanavval az áruval kereskedjék, míg ez az áruját előbb el nem adta. Ezt azonban csak akkor szabad megtiltani, ha nincs ott nemzsidó, ki annak eladásával foglalkozik, de ha nemzsidónak is van ilyen áruja, már nem áll fenn a tilalom, mert a tóratudósnak akkor már nem volna haszna belőle, a többit pedig miatta nem károsíthatjuk meg.
6. Azt, akit kora talmudtudósnak elismer, azaz aki a tóra kérdéseit megtárgyalni tudja és a misna (talmud) hat rendjét, meg a törvényt szabályozók fejtegetéseit a maga erejéből megérteni, tanulmányozni képes és a tóra tanulmányozása a foglalkozása, ha űz is némi ipart vagy kereskedést, hogy azzal magának, a házanépének szükségletét megszerezze, és nem hogy meggazdagodjék általa, amikor pedig foglalkozásában szabad ideje van, mindig a tórával foglalkozik, a törvény szerint fel kell menteni minden adónak és illetéknek a fizetése alól akkor is, ha gazdag. Még olyan adót is, melyet fej szerint minden egyes emberre kivetnek, a közösség fiai (tagjai) tartoznak érte kifizetni, különben mindez a község vezetőinek belátásától függ.
7. Az a talmudtudós, ki a parancskötelességek teljesítésével nem sokat törődik és nincsen benne istenfélelem, csak olyan mint a közösség legkisebb tagja.
8. Ha a közösségben egy kohen meg egy jiszróél egyenlő nagyok a tóra bölcsességében, tórarendeleti parancskötelesség, hogy a kohen részesüljön előnyben, mert az vagyon mondva (M. III. 21. 8.): »és szenteld meg őt«, és mestereink, – legyen áldássá emlékük! – ezt úgy magyarázták: a szentségnek minden dolgában, vagyis minden dologban, miáltal nagyobbnak tűnhetik, legyen megszentelve: első legyen a tóraolvasásban, első a szónokok között minden népgyülekezetben és először beszéljen és tartson tóramagyarázatot. Elsőnek beszéljen a tóra tanházában is. Az étkezésnél is ő mondja először a === áldást (ő szegi meg a kenyeret) és ebéd után az asztali áldást, az asztaltársaság tagjai közül ő kapjon először szép falatot; – kivéve, ha oly jiszróél van ott, ki nálánál nagyobb tóratudásban, akkor a bölcsnek adjanak előbb szebb darabot. De ha a kohén jiszróél társával tényleg társ valamiben, nem kell neki adni a szebbik részt; nem is volna neki tisztelet, ha ő venné a szebbik részt, mert aki szemeit a szebbik részre veti, nem látja az áldás jelét sohasem. Ott, hol kohen nincs jelen, jobb ha mindezekben a lévit részesítik előnyben a jiszróéllel szemben, ha egyenlők a tóratudásban.
9. Tilos még mai időben is, hogy kohén szolgálja ki az embert, olyan volna, mint aki a szentségen követ el hűtlenséget, mert az vagyon mondva (M. III. 21. 8.): »és szenteld meg őt, mert Istened kenyerét mutatja be ő, – s ma is, – mikor már nincsen áldozásunk, – megmaradt a szentségiben. Ha a kohen azonban lemond a tiszteletéről, akkor szabad (elfogadni szolgálatát), mert a papság méltósága az övé, jogában áll le is mondani a megtiszteléséről, és megengedheti a jiszróélnak, hogy szolgálatát igénybe vegye. S még inkább jogában áll a jiszróélt megtisztelni azzal, hogy a föntebb említett dolgokban őt megelőzze.
