A Táchánun könyörgés szabályai (10 pontban)
1. A Smoné eszré után a Táchánun könyörgést, a Vájomer Dávid írásverssel bevezetett 6. zsoltárt mondjuk arcunkra borulva, a Smoné eszré és a Táchánun között közönséges (imához vagy Tóratanuláshoz nem tartozó) szentségtelen dolgokról beszélni nem szabad.
2. Reggel ennél az imánál, mert a tfilin a bal kezünkön van, a bal kéz tiszteletéből a jobb karra, a minchá imánál a bal karra hajtjuk a fejünket.
3. A főhajtásnak ülve kell történnie, csak szükség esetén hajthatják le állva. A Táchánun után a Veánáchnu lo nédá „mi pedig nem tudjuk” imaszakaszt mondják és pedig ülve mondják, csak a má náásze szavaknál állnak fel.
4. Arcra borulni csak oly helyiségben kell, ahol Széfer Tóra (könyve) van, de ahol Széfer Tóra nincs, bár más Szent Könyvek vannak ott, nem hajtják le a karra a fejet, hanem anélkül mondják el az egész zsoltárt. Kik pedig a zsinagóga előcsarnokában imádkoznak, ha a zsinagóga ajtaja nyitva van, olybá vegyék, mintha a Széfer Tóra ott volna.
5. Ha gyászházban imádkoznak, vagy ott, ahol a halott volt, – bár nincs ott gyászoló, a súlyos gyász hét napján, még a hetedik nap minchá imájánál sem mondanak Táchánunt, ha a másutt ülők a házukba visszatérnek, sem szokás elmondani. De ha gyászoló van a zsinagógában, a közösség már nem ő utána igazodik, hanem elmondja a Táchánunt, csak a gyászoló nem mondja velük.
6. Nem mondanak reggel Táchánun-t a zsinagógában sem, amely napon ott az ima után körülmetélés van, vagy ha a báál hábrit, az újszülött atyja, a szándák, ki a körülmetélésnél a gyermeket tartja, vagy a mohél a körülmetélő ott imádkoznak, – ha a körülmetélés más házban is leszen. Ha ott, hol az újszülött van, az örömlakoma előtt, vagy közben minchát imádkoznak, szintén nem mondják, de a lakoma illetve az asztali ima után a közönség már elimádkozza, csak az apa, koma és a körülmetélő nem mondják, mert nekik ez a nap ünnepük.
7. Ugyancsak elhagyják a Táchánun-t a zsinagógában, ha ott házassága első hetében oly fiatal férj imádkozik, ki addig nőtlen ifjú – és kinek neje eddig hajadon volt. Özvegy embernél, ki özvegy asszonyt vett el, csak a házasság első három napját veszik tekintetbe, azután már mondják a Táchánun-t. Az esküvő napján a sáchárit imánál még mondják, de az esketést megelőző minchánál elhagyják.
8. Nem mondanak Táchánun-t sem ros chodes, sem áv hó 15., sem svát hó 15. napján, sem chánukákor, sem a nagy purim, sem a kis purim (szökőévben) két napján, sem lágbáomer (ijár 18. az omerszámlálás 33.) napján, sem egész niszán hóban, sem áv hó 9-én, sem a jom kipur és a szukkot közötti napokon, sem sziván hó újholdjától sávuot iszru chágját követő napig (sziván 9-ig), sem a Szukkot iszru chágján (a szimchát Tóra ünnepét követő napon). Mind e napokat megelőző napnak (délutáni) minchá imájánál sem mondanak már Táchánun-t, de az erev ros hasáná és erev jom hakipurim napját megelőző minchá imánál még mondják. Erev ros hasáná reggel a szlichot könyörgéseknél még mondják, de azután a reggeli imában már nem.
9. Hétfőn és csütörtökön, mely napok az isteni kegyelem napjai, mert a második kőtábla elnyeréséért Móse mesterünk csütörtökön ment fel a hegyre és negyven nap múlva hétfőn jött le onnan, több bűnbánó könyörgést imádkozunk, a Táchánun előtt a Vehi ráchum szavakkal kezdődő imaszakaszokat állva mondják, áhítattal és lassan kell azokat elmondani, ahogy könyörögni szokás. Oly napokon, melyen a Táchánun imát nem mondják, ezt sem imádkozzák.
10. A Táchánun után félkádist mondanak, hétfőn és csütörtökön pedig ezután az Él erech ápáim imát mondjuk állva.
