A szukkában való ülés (tartózkodás) szabályai (22 pontban)
1. Azt írja a tóra (M. III. 23. 42.): »Sátrakban tartózkodjatok hét napon át«, vagyis: lakjatok a szukkában, mondotta a tóra, hogy az ember hét napig a szukkában lakjék, ahogy az egész esztendőben a házában lakik, úgy legyen most tulajdonképpen a lakása is a sátorban, vigye be oda szép dísztárgyait, szép (szőnyegeit) terítőit, egyék, igyék, tanuljon, sétáljon és aludjék a szukkában. Ha beszélget a felebarátjával, a szukkában beszélgessen, ha egyedül imádkozik magában, a szukkában imádkozzék. Azt is írja a tóra (u. o. 43. v.): »Azért, hogy tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából;« azért kell a szukkában való tartózkodásnál gondolnunk arra, hogy a Szent, – dicsértessék! – parancsolta meg nekünk, hogy az Egyiptomból való kivonulás emlékére a szukkában lakjunk. Azon sátrak felett, mely a fentebb idézett: mert === sátrakban lakattam stb. írásversben áll, vitatkoznak a tanaim (a misna mesterei, Szukka II. b.): Rabbi Elizer mondja: ezek az isteni dicsőség fellegei, amelyekkel a Szent, – dicsértessék! – körülvette atyáinkat, hogy a nap heve és fénye őket ne sértse. Rabbi Akiba pedig mondotta: valóságos sátrakról szól az Írás, amelyeket táborozásuk idején a nap elől készítettek maguknak, és habár mikor Egyiptomból niszan havában kivonultunk, nem parancsoltatott nékünk, hogy abban az időtájban készítsünk sátrakat, mert az a nyár eleje volt és akkor szoktak az emberek árnyékos sátrakat felütni, és mert akkor nem lett volna felismerhető, hogy azt a Szentnek, – dicsértessék! – parancsára teszik, azért parancsolta meg tehát nekünk, hogy a hetedik hónapban készítsük, ami már az esőzés időszaka, amikor az ember már ki szokott menni a sátorából és a házban, lakásban szokott tartózkodni, mi pedig akkor megyünk ki a lakás házából és megyünk ki lakni a sátorba. Erről mindenki láthatja, hogy a Király parancsa, amit teljesítenünk kell.
2. A szukkát tiszteletben kell tartani, hogy a micvakötelesség ne legyen megvetett (megalázott) a szemében, azért ne vigyenek oda olyan tárgyakat, amelyeket becsben nem tartanak, pl. fazekakat, vízmerítő kannát, edényeket, melyekben lisztet tartanak, sütőteknőt, üstöt, serpenyőt, mozsarat és más effélét. Az ebéd után a tányérokat is ki kell mindjárt vinni onnan, de ivóedények ott maradhatnak a szukkában. Szokás, hogy nem viszünk cseréplámpát a sátorba, mert az csúnya. Ugyanígy ne végezzenek benne szolgai munkát, főző edények, tányérok kimosását, de a serlegeket szabad kiöblíteni. Még inkább tilos benne, – akár edénybe is vizelni, – bár ezt lakóházában megteszi. De a házastársak közösülése meg van engedve, mert hisz a micva (parancs) lényege, hogy a férj a nejével legyen ott. Ha megvetendő tárgyakat állított bele, még nem tette alkalmatlanná a szukkát, de amíg ott vannak, illetve ki nem vitték azokat, ne mondja el benne a === bróchóját.
3. A szukkában való evés az első este kötelesség, legalább is egy olajbogyó nagyságú kenyérdarabot kell a sátorban enni, még akinek nehezére esik, az is köteles szukkában étkezni. Ha eső esik (l. lejjebb 9. p.) és feltehető, hogy egy-két óra múlva megszűnik, várjon és csak azután csináljon kiddust (szentelje meg borral az ünnepet) és egyék kellő módon a sátorban. Ha látja, hogy az eső nem szűnik, avagy várt és nem szűnt meg esni, végezze a kiddust a sátorban és mondja el a === áldást azzal a szándékkal, hogy ez a szukkára is vonatkozzék, de ne mondja a === bróchót, mossa meg a kezeit, mondja el a === áldásmondatot a kenyérkalácsra, egyék ott megszakítás nélkül egy olajbogyó nagyságának megfelelő kenyérdarabot, azután menjen be a lakóházba és fejezze be ott a vacsoráját. Ez esetben már a keze megmosása és a === bróchó mondása idején gondoljon arra, hogy a lakásában is folytatja étkezését (l. fent. 42. fej. 19. és 21. p.). Ha az eső megszűnt, mielőtt étkezése után az asztali imát elmondotta, menjen vissza a szukkába, mondja el a === áldásmondatot, egyék ott egy tojásnál valamivel nagyobb darab kenyeret és mondja el ott a === asztali imát. Ha akkor szűnt meg az eső, amikor már az asztali imádságot is befejezte, menjen ki mégis a szukkába, mossa meg újból a kezeit, mondja el a === és a === bróchót, egyék egy tojásnál valamivel nagyobb kenyérdarabot és elfogyasztása után mondja el az asztali imát. Ha a maga sátrában az eső megszűnése után is csepeg a lombtetőről a víz, de a szomszédságában van olyan szukka, melynek tetejét az eső alatt lezárták, de az eső után megint kinyitották, menjen és egye ott meg vidám szívvel kenyerét.
4. A második este is kötelesség a szukkában enni, ha nehezére is esik, a szabály ugyanaz, mint az első estén, és ahogy megírtuk, csak egy különbség van közöttük: ha azt látja, hogy nem szűnik meg az eső, avagy várt és nem szűnt meg, mondja a kiddust a lakóházában, egyék ott és a === asztali ima előtt menjen ki a szukkába és egyék ott a === áldás mondása nélkül legalább egy tojás nagyságú darabot, azután menjen vissza házi lakásába és végezze el ott az asztali áldást.
5. Este mikor hazajő a zsinagógából, menjen azonnal a szukkába és szentelje meg kiddussal mindjárt az ünnepet, de csak akkor mondja a kiddust, mikor már biztosan este van. Mikor a kiddusban a === áldást mondja, legyen szándékában ezzel mentesíteni e bróchó kötelessége alól ezt az étkezését, alvását és egyéb dolgait, amit a sátorban a másnapi kiddusig végez. A === áldásmondásnál pedig az legyen a szándéka, hogy a === bróchóját az ünnepre is, meg a szukkára is mondja. Azért az első este előbb kell a === bróchót mondani és csak azután a === áldását, hogy ez utóbbi bróchó a szukkára is vonatkozzék, míg a második este már a === bróchót mondja előbb, azután a === áldást.
6. Ha több családfő eszik egy sátorban, de velük vannak asszonyaik és házuk többi népe is, akiknek jól kell figyelniök a kiddusra, hogy eleget tegyenek a kötelességüknek, és ha már most valamennyi házigazda egyszerre mondaná a kiddust, két- vagy több hangnak egyidőben való beszédét pedig megérteni nem lehet, nem is hallanák jól a kiddust. Ezért jobb ha a kiddust egymás után mondják. Ha együtt mondták a kiddust, például, ha nincs ott más, akinek csak a kiddus meghallgatásával kell teljesítenie kötelességét és az egyik megelőzte a többit és előbb fejezte be a === bróchóját vagy egy másik áldásmondatot, ott levő társa pedig csak ő utána fejezte be a maga bróchóját, akkor az elsőnek nem szabad === -t mondani a társa bróchója után, mert ez az === felelet a === bróchó és a serleg borból való ivás között, – megszakítás volna. A köznép meg szokta várni egymást, és === -t felelnek egymás bróchójára, de ez szabályellenes, ha nem mindnyájan együtt mondják a bróchót.
7. A többi estén és éppen úgy a többi napon nem kötelesség a sátorban enni, csak ha megállapított étkezését akarja enni vagy aludni akar, kell a sátorban ennie és aludnia. Mi az a megállapított étkezés? Egy tojásnál nagyobb darab kenyér, ha nem is azzal ült neki, hogy rendes étkezésnek számítsa, vagy ha kalácsot vagy akár az öt gabonanemből készült egy tojás mennyiségénél nagyobb eledelt vett, de azt rendes étkezésnek számítva ül neki, akkor köteles azt a szukkában elfogyasztani és a sátorban ülésre a === bróchót elmondani. De gyümölcsöt akármennyit is eszik és ha rendes étkezésnek számítva ül is neki, szabad ennie a sátoron kívül is. Szintúgy szabad bort vagy egyebet inni, avagy húst vagy sajtot enni a sátoron kívül, de csak ha nem rendes étkezésnek szánta. De ha a bort vagy egyéb italt nem mellékes itókának, a húst és a sajtot nem mellékes ételnek, hanem rendes ivásnak, ill. étkezésnek szánja, a szukkában kell azt elfogyasztania, de ne mondja a === bróchóját. Ezért jobb, ha előbb valami kenyeret eszik, hogy azt és az asztali áldást is elmondhassa. Ez a szabály, de aki oly szigorúan veszi, hogy még vizet sem iszik a szukkán kívül, csak dicséretet érdemel.
8. Szabály szerint még a futólagos alvásnak is csak a szukkában van a helye. Így is teszik, akik pontosan veszik a micvatörvényeket, hogy még szendergésre, futólagos alvásra sem dőlnek le a szukkán kívül. Most az alvás tekintetében a kötelességet már könnyebben szokták venni, a későbbi törvényszabályozók – áldás emlékükre! – több indokolással igyekeznek menteni és igazolni őket, istenfélő embernek azonban szigorúbban kell vennie, és ha csak teheti, oly nagy szukkát kell csinálnia, hogy a feleségével együtt lakhassék benne, ahogy az egész esztendei lakásában lakik, de legalább is arra alkalmas legyen, hogy ő maga benne feküdjék. Ha nem ilyen, akkor megtörtént esetben is pószul: alkalmatlan a sátor.
9. Ha az eső esik, mentes a szukká kötelezettségétől. Milyen esőben mentes? Ha annyira esett, hogy mérlegelheti, nem romlanék-e meg az étele, ha abba esnék, – bár akkor nincs is előtte eledel, vagy felteheti, ha a szobájába így esnék, kimenne onnan egy másik szobába, akkor a szukkából is ki szabad mennie, hogy a házba menjen. Ha étkezését már megkezdette a szukkában és azután kezdett csak esni és bement a lakásába és már ott is enni kezdett, avagy ha az eső miatt már a házában kezdette meg étkezését és azután szűnt meg az eső, fejezze be a lakomáját a lakásban, és nem köteles étkezés közben kimenni a házból a sátorba. Ugyanígy, ha hideg az idő és az ételek kihűlnének (megmerednek) mentes a szukká kötelezettségétől és egyék a lakásában.
10. A szukkában való alvás tekintetében már kisebb eső is bántó, zavar az alvásban, tehát kimehet a sátorból. Ha pedig már bement és lefeküdt aludni és azután megszűnt az eső, avagy ha az eső miatt mindjárt a házban maradt lefeküdni, de azután megszűnt az eső, nem lehet fárasztani azzal, hogy az egész éjjel ki-be járjon a sátorba, hanem aludjék a lakóházában reggelig.
11. Aki (bármely okból) mentes a szukká kötelességétől és mégsem megy ki onnan, azt === (= tudatlan, idiótá)-nak nevezik, nem is kap érte jutalmat, és a bróchót sem szabad elmondania, mert az hiába mondott áldás volna. Ha az eső miatt kénytelen a szukkából kimenni, ne megvetéssel menjen ki, hanem bűntudatos alázattal, mint a szolga, aki megtöltötte gazdájának serlegét, a gazdája pedig korsó vizet önt az arcába.
12. Az a szokás, hogy a === bróchót csak valamely megállapított étkezésnél mondják: és pedig előbb a === bróchót mondják és azután, mielőtt a levágott kenyérdarabból esznek a === áldásmondatot. Egyéb dolgokra, amiket a nap folyamán a szukkában eszik és az egész ott tartózkodására, foglalatosságára, sőt az ott alvásra is a megállapított étkezésnél mondott bróchójával mentesül az újabb áldásmondás alól a legközelebb megállapított étkezéseig. Ha az egyik és másik étkezése közben sem egyéb munkáira, sem a zsinagógába nem ment ki a sátorból, mivel az első étkezésnél egyszer már elmondotta a bróchót és ott maradt, a következő étkezésnél nem kell bróchót mondania; még ha az ünnepnek mind a hét napján sem, ha ott tartózkodott, evett, tanult, imádkozott és aludt a sátrában, nem kell csak egyszer áldást mondania a szukkára, mert nem vonta el figyelmét a szukkáról. Ha futólagosan ki is ment, de vissza akar mindjárt menni, az sem figyelemelvonás és nem kell a következő másik étkezésnél a szukkára újra bróchót mondania. Csak ha a foglalkozására vagy a zsinagógába stb. távozik onnan, sőt ha tanulni vagy valamilyen dolgát elvégezni, mert a házba időzni, már figyelem elvonás és a következő másik lakomán újra el kell az áldást mondania.
13. Ha valaki akár étkezése közben megy el felebarátja szukkájába, és ott annyit eszik, hogy annak mértéke már szukkára kötelez, ott is el kell mondania a === áldást.
14. Aki elfeledte elmondani a === bróchóját és csak étkezése közben jut eszébe, vagy akár, amikor már végzett az evéssel, köteles akkor elmondani az áldást, mert az ülése, amivel étkezése után tovább is ott időzik, maga is micvakötelesség teljesítése.
15. A nők mentesítve vannak a szukkákötelességtől, mégis szabad az áldást elmondaniok. A kiskorúak szintén mentesek, mindamellett, mihelyt a fiú az ötödik életévét betöltötte, atyjának kötelessége őt rászoktatni (nevelni) arra, hogy a szukkában egyék. Ha az atya nincs is otthon, ne engedjék meg, hogy a fiú a szukkán kívül egyék.
16. A beteg és az ápolói mentesek a szukkában való tartózkodástól, de ha a beteg nincs veszélyben, az ápolói csak abban az időben mentesek, amikor a betegnek rájuk szüksége van. Ha betegsége életveszélyes, mentesek a szukka kötelme alól még akkor is, mikor nincs annyira szüksége rájuk.
17. Akinek bármily fájdalma van, az első két este kivételével a többi este és mindennap mentes a szukkában való tartózkodástól, azaz, akit bánt, kinek árt a hideg, vagy a szél, vagy rossz szag stb. Ugyanígy, akinek a sátrában sabbosz este kialudtak a gyertyák és nagy vesződsége volna este felebarátjának a sátrába elmenni (ételével), szabad bemenni a lakóházába, olyan helyiségbe, hol (világítása már van) gyertyái égnek. De természetesen csak akkor, ha a sátorát már kezdetben kellő módon készítette el és csak véletlen esett meg az az ok, mely miatt nehezére esnék benne ülni vagy aludni, de ha már kezdetben úgy és ott ütötte fel sátorát, ahol rossz a szag, vagy más hasonló ok forog fenn, vagy ahol fél benne aludni, nem teljesíti vele kötelességét akkor sem, mikor nappal benne eszik. Ha a falakon betóduló szél fenyegeti kioltással a gyertyákat, szabad rájuk takarót vagy ruhát teríteni.
18. Akik nappal úton vannak, mentesek nappal a szukka kötelessége alól, mivel nincs idejük szukka után is járniok, mert hiszen mindjárt útjukra kell menniök, de ha vesződség nélkül ülhetnek szukkában, kötelességük szukkában ülni. Este megszálló helyükön, hol meghálni akarnak, fáradsággal is arra kell törekedniök, hogy szukkában időzhessenek, még olyan helyen is, hol szukká nincs, de kevés pénzért megfelelő sátrat állíthatnak, kötelességük arra törekedni, hogy szukkájuk legyen, hogy abban aludjanak. Ha éjjel is járnak az úton, ugyanaz a szabály, mint nappal. Kik a félünnepeken a falvakban járnak, hogy követeléseiket beszedjék, ha ott nem tudnak maguknak szukkát állítani, azt a súlyos terhet is vállalniok kell, hogy minden éjjelre haza mennek a szukká parancsának a teljesítésére.
19. Akik valamely micvakötelesség dolgában járnak, még éjjel is, mikor szállásukon vannak (tehát mikor a micvával nem foglalkoznak), mentesek a szukka parancsának a teljesítése alól, ha a szukka után való járás fáradságos volna, avagy ha nem volna ínyükre szukkában aludni, mert ha abban aludnának másnap fáradtak lennének, ami akadályozná őket micvaparancsuk teljesítésében. De ha ily ok fenn nem forog, kötelesek a szukka parancsának a teljesítésére.
20. Kerteknek, gyümölcsösöknek, termésnek őrei, – ha egy helyről figyelve is, eleget tehetnek őrző feladatuknak, készítsenek maguknak ottan szukkát és tartózkodjanak benne.
21. Akik nem zsidóknál kóser bort csinálnak, mentesek a szukka kötelezettsége alól éjjel is meg nappal, mert vigyázniok kell arra., hogy nemzsidó ahhoz ne nyúljon, de ha a bor oly helyen van, hogy külön őrizet nem szükséges, kötelezettek a szukkára.
22. Akik üzlethelyiségükben tartózkodnak, bár a városon kívül laknak, az üzlet pedig a városban van és az egész esztendő folyamán a legtöbb esetben ott szoktak nappal étkezni, mégis kötelesek a szukkot ünnepe alatt szukkában enni.
