A szukka (sátor) szabályai (15 pontban)
1. Micvakötelesség mindjárt a jomhakipurimot követő napon a sátrat felépíteni, még ha erev sabbosz (előző) napjára esik is. Mert a micvát, ami esedékes, illetve az ember kezeügyébe akad, nem szabad elhalasztani (megsavanyítani). Válasszon tiszta helyet, ahol felállítsa. Minden embernek micvakötelessége, hogy a szukka készítésével és a sátorterítő lerakásával maga foglalkozzék. Ha bármily tisztelt, tekintélyes ember, lelje abban dicsőségét, hogy maga foglalkozik a micvakötelesség teljesítésével. Tulajdonképpen illendő volna már a sátor készítésére is === áldást mondani, de arra a === bróchóra hagyjuk, amelyet az ünnepet felszentelő kiddus után mondunk. Igyekezzék minél szebbé tenni a szukkát és díszítse fel anyagi erejéhez mérten szép tárgyakkal és szép szőnyegekkel (takarókkal).
2. A sátor falaira vonatkozólag sok különböző szabály van, amelyekben nem mindenki járatos és ezért egész (teljes) és erős falakat kell állítani, hogy a szél el ne mozdítsa őket és el ne oltsa benne a gyertyákat. Akinek nincs elég anyaga a falakhoz, jobb ha három teljes falat állít, mint négy hiányosat. Akinek a keze anyagi ereje felér annyira, köteles, hogy épített szukkója legyen, felnyitható és esős időben forgón járó, lezárhaló tetőkkel; amikor megszűnik az eső, a tetőlapot megint kinyitják és a szukka lombteteje szárazon maradt, úgy hogy a sátorban lakás parancskötelességét kellően teljesítheti.
3. A sátortetőt illetőleg is több szabály van, – de mert mi faágakkal és nádszárral szoktuk a szukkát befedni, ezek pedig földből nőtt és tőről levágott tárgyak, amelyek tisztátalanságot már nem vesznek fel és nem is egy csomóba vannak együvé kötve, egyébbel már nem kell törődnünk.
4. Eleve szigorúan kell venni, hogy a szukkára ne tegyünk olyan tárgyat, mely a tisztátalanság felvételére alkalmas, hogy arra helyezzük el a lombtetőt, pl. oly létrákat, melyeken a fokoknak tartóik vannak, még kevésbé oly tárgyakat, minő a kapa meg az ásó, melyet még a lombtető fölé sem szabad tenni, hogy azt lefogják. De megtörtént esetben, ha már rátették, vagy egyáltalán nincsen más tárgyuk hozzá, minden meg van engedve, mert az az álláspontunk, hogy a lombtetőt olyan dolgokkal is meg szabad támasztani (erősíteni), mely tisztátalanságot felvehet.
5. Annyi lombot kell a tetőre rakni, hogy a sátorban az árnyékos rész nagyobb legyen a naposnál, mert olyan sátor, melyben a napos rész nagyobb az árnyékosnál a tóra szerint alkalmatlan. Azért kell óvatosságból annyi lombot reá tenni, hogy ha össze is szárad, nagyobb legyen a sátor árnyékos része. Arra is kell ügyelni, hogy egy helyen csak három arasznál kisebb szabad levegőtér legyen. Tulajdonképpen annyi szabad üres rést kell hagyni az ágak között, hogy a csillagok láthatók legyenek, mindamellett, ha a lombozat oly sűrű is, hogy a csillagok nem láthatók rajta keresztül, a sátor még használható. De ha olyan sűrű, hogy a sok eső sem hatol át rajta, mert olyan, mint a ház, már alkalmatlan.
6. Az épített sátraknál a deszkák néha magasabbra nyúlnak, mint a falak és ezeken a deszkákon fekszenek azok a rudak, melyekre a lombtetőt helyezik. Ha az ilyen deszka nincsen négy rőf széles, nem teszi a szukkát a szabálytalan lombtető miatt alkalmatlanná, mert Mósé mesterünknek Szinaj hegyén átvett törvénye, hogy a négy rőfnél keskenyebb deszkáknál ferdének mondjuk a falat. Vagyis a deszkának a lombtetőn túl magasló részét is falakhoz számítjuk és olybá vesszük, mintha a fal fönt meghajlanék. De ne üljenek és ne feküdjenek a deszka alatt, mert ott nincsen sátor jellege, ha négy arasznál keskenyebb is, a sátornak többi része azonban használható. De ha a fal mellett négy arasz, vagy még szélesebb deszkák fekszenek, azt már alkalmatlan lombtetőnek nevezzük, mely az egész sátrat alkalmatlanná teszi. Mindamellett, ha csak egyoldalon ilyen, mint ez némely épített sátornál elő szokott fordulni, hogy az egyik oldalán a tető egy részét deszkával fedik, (hogy az eső megeredtekor oda tehessék mindjárt az edényeket) az nem árt, mert ha csak egy oldalon ilyen, de van más három kóser-szabályos oldalfala, melyen szabályos lombtető nyugszik. Olyan szukka ugyanis, melynek csak három oldalfala van, szintén használható, ha a szukka mértékének megfelelő területet foglalnak körül; azaz legalább is hét négyzetarasz az alapterülete, de a deszkatető alá ne üljenek.
7. Ha fa lombozata alá állítja sátorát, az nem használható, még ha a fa ágai miatt nagyobb is volna a napos része mint az árnyékos része, úgy hogy a lombtető által, melyet a sátorra helyezett, tette csak igazán szukkává, mégis alkalmatlan. Sőt ha azután le is vágja a fa ágait, a szukká megmarad alkalmatlanságában, mert azt írja a tóra (M. V. k. 16. 13.): »A sátrak ünnepét alkosd meg magadnak« és azt úgy magyarázzuk: === alkosd, készítsd, de nem a készet használd (Szukka II. b. és l. fent. 9. fej. 6. p.). Ezért miután a fa ágait levágták, félre – fel kell emelnie a lombtetőnek minden ágát, hogy a szukká céljára tegye vissza. Éppen így tilos a lombtetőt feltenni, mielőtt a falakat megcsinálta, mert a micvával azt követeljük, hogy a lombtető feltevésével a szukka már kész és alkalmas legyen.
8. Ugyanez a szabály olyan szukkánál, melyet felnyitható tetőlapokkal készítettek, föl kell nyitni a tetőajtót, mielőtt a lombtetőt fölteszi. Ha azután be is csukja a tetőt és újra kinyitja, nem árt, mert olyan, mintha egy terítőt terített volna ki reája, és azt megint elveszi. Mindamellett vegyék szigorúan, hogy az ünnep beálltakor a tető nyitva legyen (Máté Efraim). Arra is kell ügyelni az ilyen sátraknál, hogy a tetőlapok egészen nyitva legyenek és egy irányba essenek függőlegesen a szukka falával; mert ha nem áll egyirányban vele, hanem a lombtetőre hajlik egy kissé, ha nem is oly nagy mértékben, hogy a sátor ezáltal alkalmatlanná váljék, mindamellett vigyázzon, hogy ne üljön olyan helyre, ahova a tető lejt, mert akkor megeshetik, hogy a tető alatt ül (l. fentebb. 6. p.). Habár az ünnepi sátor az ünnepen mentes attól, hogy rá mezuzát kell tenni, mindamellett azok az épített sátrak, amelyeket az egész esztendőben használnak és mezuzára kötelezettek, nem mentesülnek az ünnepen sem a kötelezettségük alól és nem kell az ünnep után a mezuzát újból feltenni rája.
9. Megfelel az ember kötelességének kölcsönkért szukkával is, de jogtalanul eltulajdonított sátorral nem. Ezért tilos szukkát állítani az utcára. Nagyszükség esetén, ha sehogy sem ütheti fel másutt a sátorát, ülhet benne és bróchót is mondhat rája.
10. Óvakodni kell attól, hogy a zsidó ne maga messe a tetőágakat sátorára, hanem szerezze meg mástól. Csak szükség esetén vághatja maga, de akkor is csak a föld gazdája engedelmével.
11. Szabad szukkát állítani chol-hamoed napján (félünnepen) is.
12. A sátor fáit, akár a falakról, akár a lombtetőről tilos a szimchasz tóra után való napig bármire is használni, mert micvára lettek szánva. Tilos egy faszilánkot is elvenni belőlük még arra is, hogy vele fogait tisztítsa, sőt még ha leestek a helyükről is tilos, – még az előre való kikötés sem használ. Ha szimchasztóra napja erevsabboszra esik, tilos sabboszkor a használatuk. A sátor díszleteinek a használata is tilos, akkor is ha leestek. Mivel pedig tilos a használatuk, tilos sabbosz- és ünnepnapján az elmozdításuk is a === félreállított tilalmánál fogva. A szukkában díszként csüngő eszrogot azonban szabad megszagolni, mert az illatozásra nem volt: === (félreállítva). A lombtetőre akasztott dísztárgyakra nézve az a szokás, hogy levételüknek előre való kikötése sem használ, viszont a falakra akasztott díszítéseknél használ levételük kikötése. A festett terítőket (kendőket), melyeket csak fali dísznek akasztanak ki a szukkába, le szokták venni a helyükről, hogy az eső által meg ne rongálódjanak, ha nem is kötötte azt ki (mikor odatette), mint általánosságban már eleve ezzel a feltevéssel akasztották oda. Mindamellett jobb azt már előre határozottan feltételül kijelenteni, vagyis az első este alkonyatkor álljon oda és jelentse ki: feltételül kötöm ki, hogy legyen szabad e szukkára tett dísztárgyakat ennem vagy használnom, amikor akarom. De ügyeljenek arra, hogy a szukka azon díszítéseit, melyeket jomtov (az ünnep) napján le akar venni, ne kössék oda csomóval, hanem csak szalaggal fogják le (l. fent 80. fej. 45. és 46. p.).
13. Mikor a sátrat lebontják, ünnep után se tapossanak a fáira és ne használják azokat valamely méltatlan célra se, mivel hogy már micva kötelességet teljesítettettek velük, mint a szabályt a cicisznél is láttuk (l. fent. 9. fej. 19. p.).
14. Tilos a „===” sátrakban lakjatok, stb. (M. III. 23. 42.) írásverset, vagy akármely írásverset a szukka díszítése céljából tökhéjba vagy más hasonlóba vésni, mert azután megszégyenítő elbánásba kerülhet, továbbá mert tilos írásverset szükség nélkül leírni.
15. Erev szukkosz (előző) napján délután ne egyék az ember kenyeret, hogy a szukkában étvággyal vacsorázzék. Erev szukkosz napján bőségesebben adjanak cedokó adományt.
