A Semá olvasmány és bráchái megszakításának szabályai (5 pontban)
1. A Semá olvasása és három bráchája – ezek: a Jocér or, az Áhává rábá és az Emet vejáciv (ugyanígy az esti Semáolvasás és) bráchái szigorúbban veendők a dicsőítő énekek verseinél és szakaszokra oszlanak. A szakaszközök pedig a következők: a Jocér hámeorot és az Áhává rábá szavak, a hábochér beámo Jiszráél beáhává és Semá Jiszráél szavak, az Uvisárechá és a Vehájá im sámoá szavak és az Ál háárec és Vájomer szavak között.
2. E szakaszok között minden hallott bráchára szabad ámént mondani, annál inkább szabad a Kádisra, Bárchura és a Kedusára felelni, de Báruch Hu uváruch Sömo -t ne mondjunk. Úgyszintén, aki hallja, hogy a község a Semát olvassa, ne mondja velök a Semá Jiszráél versmondatát, hanem mondja azt, amit éppen imádkozik oly hangosan, mint ahogy a község szokta a Smá Jiszráélt -t mondani, hogy úgy lássák, mintha velök mondaná (és így nem zárja ki magát az Istent valló közösségből.)
3. A szakasz közepén ne feleljen ámént, csak a Háél hákádos és a Soméá tefilá bráchák után és a Kádisban mondja Jöhé sömé rábá möváréch löolám ulöálméj álmájá és ha az előimádkozó Döámirán böálmá vöimru ámén felszólítást mondja, feleljen rá ő is ámént, de a Kádis többi részében ne feleljen ámén-nal, mert azok nem tartoznak tulajdonképpen a Kádis lényegéhez. A Kedusánál hagyja abba imáját, hallgassa az előimádkozót és mondja a községgel: Kádos, kádos, kádos – szent, szent, szent az Örökkévaló, a seregek Ura, telve az egész föld az Ő dicsőségével”, (Jesájá 6: 8.) azután megint hallgasson és mondja a községgel: Báruch kövod Hásém mimkomo Áldassék az Örökkévaló dicsősége az ő helyéből” (Jechezkél 3:12.). A többit már ne mondja, mert nem tartozik a Kedusá lényegéhez. Ha az előimádkozótól, vagy attól, akit a Tórához hívtak, hallja a Bárchu: „áldjátok!” felszólítást, mondja rá a Báruch Hásém Hámövorách löolám váed – „Áldassék az Örökkévaló, az áldandó örökkön-örökké” és mondjon ámént a Tórához felhívott bráchája után is. Ha a község a (Semóne eszrében) Modim „Hálát adunk” kezdetű imát mondja, hajtsa meg magát ő is egy kissé és mondja velök Modim ánáchnu lách „Hálát adunk neked” de nem többet. Ha mennydörgést hall, vannak akik szerint szabad a Semá szakaszait megszakítani és a bráchát rá elmondani és vannak, akik azt mondják: ne szakítsa meg.
4. Mindazoknál a megszakításoknál, melyeket megengedhetőknek mondottunk a szakasz közepén, ha ez a Semát megelőző vagy követő brácháknál van, igyekezzünk olyan szónál abbahagyni, mely a gondolatot befejezi (hol a megszakítás az értelmet nem zavarja), ha magát a Semát olvassa, igyekezzék azt a versmondatok végén megszakítani. Ha ez lehetetlen, szabad félbeszakítania még a vers közepén is, de azután kezdje előlről a verset.
5. Az, amit mondottunk, hogy az említett dolgok miatt szabad abbahagynunk a Semá olvasását a szakaszok közepén is, nem vonatkozik a Semá Jiszráél és az azt követő Báruch Sém kövod málchuto löolám váed mondatokra, mert azokat mindenképpen tilos megszakítani, még ha király is kérdezősködnék hogylétünkről, sem szabad azt megszakítanunk, hogy néki feleljünk. Az Áni Hásém Elohéchem és az Emet vöjáciv mondatokat sem szabad semmi okból egymástól elválasztani, mert a próféta verse írja (Jeremiás 10:10.): „az Örökkévaló, Isten igaz”, tehát ne szakítsuk el egymástól az Elohéchem (Istenetek) és Emet (igaz) szavakat. Vigyáznunk illik arra is, hogy szükség esetén se szakítsuk félbe, csak a vöjáciv szó elmondása után (mert a vöjáciv szó is igazat jelent). Azután már abbahagyhatjuk mint bárhol a szakasz közben. (Ami manapság az imaközben való köszönést vagy annak viszonzását illeti, már nem vetnek súlyt a megtisztelés e módjára, azért a szakaszközöket sem szabad ezért abbahagyni.)
